Igen, visszatértem. Ezer éve nem írtam, tudom, shame on me. Őszintén szólva, nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel a történettel, és még most sem vagyok teljesen biztos, hogy hogyan is fogom folytatni, pláne befejezni. Jó hosszú történetről van szó, szóval egy ideig biztos írni fogom még (pláne ha megint csodálatosan kihagyok 3 hónapot, de ezt azért nem terveztem).

Úgy döntöttem, hogy átemelem az általam kitalált népet (ha lehet így fogalmazni) a másik történetemből, a Parázsló Veszedelemből (apropó, kis önpromó: ha szeretitek a Marvelt, vagy a Star Wars-t, vagy akár mind a kettőt, és még nem olvastátok azt a történetemet, akkor ajánlom figyelmetekbe)

Természetesen ott sokkal sci-fi-sebben vannak ábrázolva, itt kicsit varázsvilágosabbra fogom őket venni. Kicsit más lesz a történetük, szóval ha a Parázsló Veszedelmet olvastátok, akkor ne lepődjetek meg. Ha meg esetleg ezek után szeretnétek elolvasni, akkor se lepődjetek meg. Jó, jó, abbahagyom.

A nyár többé-kevésbé eseménytelenül telt. Július elején megjöttek a vizsgaeredmények és a Ash nagy meglepetésére, mindenből kiválóra vizsgázott.

A lány egész nyáron Lily-éknél dekkolt, mivel az anyja a kórházban elkapott valami betegséget, ami miatt tovább kellett bent maradnia. Az eltelt két hónapban nem volt ugyan egyetlen fura álma sem, de sokszor érezte úgy, mintha figyelnék. Néha még Lily-nek is szóvá tette, de ő sose érzett vagy vett észre hasonló dolgot.

Augusztus utolsó hetében Lily szülei kivettek két szobát az Abszol úton Ashéknek, hogy legyen idejük mindent beszerezni és újra ráhangolódjanak a varázsvilágra. Persze a lányoknak a hangulattal nem volt semmi gondjuk, mivel egész nyáron a tanárok által kiadott tömérdek házit írták.

Az első pár napban nem találkoztak senki olyannal, akit személyesen ismertek. Mivel szinte azonnal megvettek mindent, a maradék pár napban csak a boltokban flangáltak és nézelődtek.

Az utolsó nap Ash épp egyedül álldogált az egyik bolt kirakata előtt, amikor meghallott egy ismerős hangot. Odanézett, és Siriust meg az anyját pillantotta meg. Megpróbált olyan gyorsan eltűnni, hogy ne vegyék észre őt. Sajnos ez a terve kudarcba fulladt.

- Nicsak, te nem az a sárvérű vagy, akivel egy éve Ollivandernél találkozott a fiam? Hallottam, mekkora botrányt műveltél Letsrange-ékkel. Remélem, Sirius, ilyeneknek a közelébe sem mész. Épp elég nagy szégyen, hogy Griffendéles lettél. Ezért páran már kitagadnának téged. De én kegyes voltam. Szóval, a közeljövőben azt tanácsolom, hogy mindenképpen kerüld el a söpredéket, ha eddig nem tetted volna. - jegyezte meg Walburga pont olyan hangosan, hogy úgy tűnjön, mintha csak Siriussal beszélgetne, de Ash pont hallja.

Ash úgy tett, mintha meg sem hallotta volna azt, amit Walburga mondott. Valahol nagyon sajnálta Siriust, hogy ilyen helyzetben kell élnie. Ez a fajta uralkodás mások fölött és elnyomás talán még rosszabb, mint amit Ash apja művelt a lánnyal és legfőképp az anyjával.

§

Másnap a lányok a King's Crossra jóval indulás előtt megérkeztek. Szerencse volt, hogy Lily ismerte Londont, mert így gyorsan és könnyen jutottak oda.

A Roxfort Expressz szinte teljesen üres volt, ezért most egész sokáig nézegették a kupékat, mire rájöttek, hogy teljesen mindegy, hova ülnek, mert mindegyik ugyan olyan.

Miután beültek és feltornázták bőröndjeiket a helyükre, Ash beszámolt az előző napi kis incidenséről.

- Tegnap találkoztam Walburga Blackel és Siriussal. - közölte tömören.

- Szentséges Merlin, és nem hordott le a sárga földig? - kapta szája elé Lily a kezeit.

- Dehogynem. - mosolyodott el keserűen Ash - Már legutóbb se kímélt. Amikor a pálcát vettem.

- És miket mondott?

- Csak a szokásos aranyvérűs hülyeségeit. Meg egy kicsit Siriust is beoltotta, amiért Griffendéles lett.

- Nem a kedvencem az évfolyamon - mosolyodott el halványan Lily - de azért a családja miatt nagyon sajnálom. És akármekkora ökör, fényévekkel jobb ember, mint a mardekárosok 99 százaléka. A családja ide vagy oda.

Miközben beszélgettek, szinte már mindenki megérkezett a vonatra. Perselus is helyet foglalt Lily mellett, amikor egy csoport érdekes diák haladt el a kupé ajtaja előtt. Merőben nem elsősöknek néztek ki, Ash mégse látta őket eddig soha. Nyolcan voltak, négyüknek fekete, a többieknek fehér hajuk volt és mindegyikük hajában volt egy-egy színes tincs. Voltak ott kék, zöld, piros és narancssárga csíkos egyének is. A két kék csíkos srác érdeklődve megbámulta Ash-t mielőtt tovább haladtak volna.

Még ebédidő előtt, mielőtt a büfés boszorkány befuthatott volna, egy hívatlan vendég jelent meg.

- Öhm, sziasztok. Ash, tudnánk kicsit beszélni? - kérdezte Sirius.

- Te meg mit akarsz itt Black? - kérdezte Perselus ingerülten.

- Nem tartozik rád, Pipogyusz. - jött a hasonló hangnemű válasz.

- Hé srácok, nyugi. - állt fel Ash - Jövök. Nem kell a balhé.

Kerestek egy üres kupét, ami meglepően könnyű volt az előző évhez képest és Ash becsukta az ajtót.

- Szóval, mit szeretnél?

- Sajnálom, amit anyám tegnap összehordott ott az Abszol úton. Tudom, hogy hallottad és remélem, hogy nem bántott meg vele. Tudod, a szüleim nagyon rasszisták úgymond mugli szóval és nem igazán tűrik meg még a félvéreket sem, nemhogy a mugli születésűeket. Bár szerintem ez lejött már, hiszen volt szerencséd a csodálatos anyámhoz. Tudod, az egész családom ebben él már évszázadok óta. Alig pár ember van, aki valamilyen módon szakít a hagyományokkal. Többek között az unokanővérem, Andromeda. Ő egy mugli születésűvel házasodott össze, ezért anyám kitagadta.

- Sajnálom. - simította végig Ash a fiú karját - Nem érdemled meg, hogy így bánjanak veled. Te ennél sokkal többet érsz. De ez a fajta mentalitás a muglik között is megvolt és még mindig meg is van. Egy egész háború indult emiatt.

- Tényleg?

- Igen. Nem hallottál a Második Világháborúról? A németek konkrétan egy egész vallási népcsoportot akartak kiirtani, mert a vezetőjük nem szerette őket. Körülbelül hat millióan haltak meg emiatt.

- Hallani hallottam róla, csak nem tudtam, hogy emiatt történt.

Egészen meglepő, vagy talán nem is annyira meglepő módon Ash és Sirius végig beszélgettek az utat. Csak akkor eszméltek fel, amikor már teljesen besötétedett és a vonaton felkapcsolták a lámpákat.

- Szerintem lassan fel kellene vennünk a talárunkat. - jegyezte meg a lány - Hamarosan odaérünk.

§

Mivel már a második évüket kezdték, Ashék már nem a csónakokkal jutottak el a kastélyig, hanem a maguktól mozgó kocsikon.

Amint beértek az előcsarnokba, Asht egy ismerős melegség öntötte el, amit már két hónapja nem érzett és ahogy barátaira pillantott, le merte volna fogadni, hogy ők is ugyan ezt érzik.

Érdekes volt végignézni külső szemlélőként a beosztási ceremóniát. Asht sokszor elfogta a mosolygás, amikor egy-egy elsősre pillantott és visszagondolt, hogy ő mennyire izgult azon az estén. Miután az utolsó elsős is a helyére szaladt, a Hugrabug asztalához, a nagyterem ajtaja kitárult, és megjelent az a nyolc diák, akiket Ash a vonaton is kiszúrt már. Minden asztalhoz leültek ketten, ügyet sem vetve a többiek kérdő tekintetére.

Ekkor Dumbledore felállt és megköszörülte a torkát.

- Kedves diákok, ismét egy új tanévet kezdünk meg. Nem húznám sokáig a bevezető köszöntést, mivel fontos dolgokról kell beszélnem a mai este folyamán. Nyilván mindenkinek feltűntek az új diákok. Nos, ők tulajdonképpen a varázsvilág azon részéről érkeztek, amit még nekünk, varázslóknak és boszorkányoknak is nehéz elérni. Ezt nem ragoznám, mivel oda csak az odaszületettek, vagy a kiválasztotta juthatnak el. Viszont, kedves idéző társaitok, mivelhogy ez a nevük, céllal érkeztek ide. Egyrészről, hogy megtanítsák nektek a pálca nélküli varázslás egy bizonyos fajtáját, emellett egy-egy kijelölt évfolyamon a házakban kettő ember becsatlakozik erre az évre a tanulmányaitokba. Kérlek, fogadjátok őket sok szeretettel és segítsétek egymást minden lehetséges módon.

- Továbbá, szeretném megjegyezni az új diákokat és emlékeztetni a régieket, hogy az iskola melletti erdő neve nem véletlenül a Tiltott Rengeteg nevet kapta és tiltva van oda mindenféle ki-be járkálás. AZ órarendjeiteket holnap a házvezető tanárok fogják kiosztani. És most úgy vélem, elég a beszédből és együnk.