Ez most egy kicsit töltelék rész lett, illetve megint vagy két hónapot kellett várni, szóval elnézést kérek. De, ha megnyugtat titeket a dolog, a következő 3-4 fejezet izgalmas lesz, és mivel hétvége van, illetve nem kell olyan sokat tanulnom, lesz időm írni. Kígyó Története is lesz, ha valakit érdekel. :D

Addig is, jó olvasást!

Megszületett Harry.

Ash nem volt egy túlzottan nagy kisgyerek fan, de a kis Harry-től oda meg vissza volt. Már most, pár naposan is olyan ragyogóan zölden csillogott a szeme, mint Lily-nek, illetve sötét, ébenfekete haja volt, mint Jamesnek. Kész csodának tartotta a kisfiút, de benne volt az a kis félelem, hogy a Potter házaspár halála egyre csak közeleg. Nagyjából egy év lehetett vissza, és még a horcruxok fele vissza volt. Nagyon szorította őket az idő, amitől Ash egyre jobban bestresszelt. Ugyan ezt Siriuson kívül senkinek nem monda, már Lily is látta barátnőjén, hogy valami nem stimmel. Ash csak lerázta két mondattal, hogy fárasztó a meló, és ennyiben hagyta a dolgot. 

Ugyan a lány nem akarta elrontani a hangulatot, de végül úgy döntött, hogy beavatja a fejleményekbe Lily-éket. Természetesen ők is azonnal segíteni akartak, de Siriussal együttesen szépen lebeszélték őket az önkéntes Azkabanba menetelről. Természetesen Ash tiltakozott a legjobban és a leghangosabban, és belül erősen küzdött, hogy ne jusson eszébe az a bizonyos álom, illetve, hogy a könnyeit bent tartsa. 

Az viszont mindegyiküket meglepte, hogy Peter sehol sem volt. Remus állítása szerint napok óta nem hallott felőle, Lily-ék meg még ennyivel sem tudtak szolgálni. A tekergők kicsit aggódtak, Ash-ben viszont valami megmagyarázhatatlan, rossz érzés bizsergett. És általában az ilyen megérzései nem voltak alaptalanok. 

Végül majdnem egy egész napot maradtak Godric's Hollow-ban babázni, és már késő este volt, mire visszaértek a lakásba. 

Ash szó nélkül bedőlt az ágyába, de nem tudott elaludni, túlságosan is nyüzsgött a feje. Zavarta a megoldatlan térképes ügy, Peter random eltűnése, és természetesen a minden egyéb más is.

- Megint agyalsz, ugye? - jelent meg az ajtóban Sirius.

- Mikor nem. - mosolyodott el halványan a lány.

- Most épp min?

- A térképen. - sóhajtott egyet, majd folytatta a felsorolást - Peter eltűnésén, a horcruxokon, a Gringottson, meg minden egyében. 

- Inkább aludjál, nem egészséges ennyit agyalni. - jegyezte meg egy féloldalas mosollyal a fiú.

A két Black már régen aludt, de Ash még mindig csak a sötét plafont fixírozta. A sok gondolat miatt nagyon nehezen tudott aludni. Elgondolkozott azon, hogy lehet, meg kellene kérnie Perselust, hogy csináljon neki valamilyen altató bájitalt.

§

Másnap Ash hajnalban kelt fel. A felkelő nap rózsaszín sugarai megfestették a plafon, a lány meg hallatott egy halk morgást. Nem akarta felkelteni Siriust, de tudta, hogy ha felkel, mindenhogyan felébreszti az idősebbik Blacket is. Megpróbált visszaaludni, de egy óra után feladta, szóval inkább óvatosan kisettenkedett a szobából, és lement a konyhába. 

Öt perc sem telt el, és Sirius jelent meg a konyhában felettébb álmosan.

- Miért kelsz hajnalok hajnalán, drága? 

- Egyrészről hét óra van, szóval annyira már nincs korán. - mosolyodott el a lány - Másrészről már egy órája ébren vagyok. Nem várom meg, hogy valamikor délben felkelj. 

Sirius nem válaszolt, csak morcosan nekitámaszkodott az asztalnak, és a lányra bámult, jelezvén, hogy nagyon fáradt ahhoz, hogy az észérvek hassanak rá.

Ash csak dünnyögött valamit, és inkább visszafordult az egyik felső szerkényhez. Elhatározta, hogy főzni fog. Nem volt akkora hatalmas tehetsége, de az édesanyja megtanította pár finomságra, és a főzés amúgy is mindig kikapcsolta. 

Az angol reggeli mellett döntött, mivel az nem volt olyan nehéz, és csak ahhoz volt megfelelő alapanyag. Miközben előszedte a tojást, a szalonnát, a gombát, a chilis bab konzervet és a kolbászt a hűtőből, Sirius érdeklődve odaosont mögé.

- Mi jót csinálsz?

- Főzőcskézek, mint látod. 

Sirius ugyan egy pillanatra meglepődött, de érdeklődve nézett át a lány válla fölött a melegedő serpenyőre.

- Nem is tudtam, hogy tudsz főzni. - jegyezte meg, de Ash csúnya tekintete után inkább gyorsan terelte a témát - És mi készül?

- Majd meglátod. - vigyorgott rá a lány.

Sirius csak kiöltötte a nyelvét, és kivonult a konyhából.

- Érett felnőtt. - forgatta a szemét a lány.

Pár perccel később vissza is tért, és türelmesen pattant föl az asztalra, fixírozva a sercegő serpenyőt, amit a lány éppen forgatott.

Miután már majdnem készen volt, letessékelte Siriust az asztalról, és előszedte a tányérokat, hogy terítsen. Hirtelen olyan fura érzése lett, mintha deja vu-t élne át, és amikor ismét az ajtó felé nézett, élete talán legmegdöbbentőbb élményében volt része.

Ugyanis Sirius sétált be rajta Regulus társaságában. Az a Sirius, aki a lány mögött állt. A látása egy pillanatra elhomályosult, és utána meglepetten látta, hogy a falióra teljesen megállt. Jobban megnézte az ajtón belépő két Black fiút, és meglepődve látta, hogy olyan, mintha valami színes szellem állna vele szemben. Ugyanis a két fiú valamilyen szinte átlátszó volt. 

Ash egy pár pillanatig döbbenten bámulta a két Blacket, miközben beszélgetve belépnek a konyhába, viszont miután megrázta a fejét, már nem látta Regulusékat.

- Ezt te is láttad? - kérdezte döbbent tekintettel Siriust.

- Nem, mit kellett volna látnom? - vonta össze a szemöldökét.

Ash pislogott egy párat és felpillantott a faliórára, ami boldogan ketyegett tovább. 

- Én, öhm. Szóval látalak itt a konyhában. - mondta zavartan.

- Mivel itt állok vagy fél órája? - nevetett az idősebbik Black.

- Nem úgy. - rázta a fejét Ash - Láttalak most belépni az ajtón Regulussal. 

Ez már felkeltette Sirius érdeklődését, de mire mondhatott volna valamit, hirtelen az ifjabbik Black lépett be az ajtón.

- Sirius, kérdezhetek valamit?

Az említett vetett még egy kérdő pillantást a lányra, majd bólintott öccsének, és követte kifelé a konyhából.

§

Mire Siriusék nagyjából fél óra eltűnés után visszatértek, Ash-nek sikerült összeszedni annyira a gondolatait, hogy el tudja magyarázni a fiúnak, hogy mit is látott.

- Egy olyan mugli deja vu érzéssel kezdődött az egész. Tudod, amikor úgy érzed, hogy egy bizonyos pillanatot egyszer már átéltél volna. - kezdte Ash - Utána láttam, ahogy te és Regulus beléptek az ajtón. Olyan jellegetek volt, mint a szellemeknek, szóval kicsit átlátszóan néztetek ki, de színesen. Beszélgettetek is valamiről. Illetve még, ami fura volt, hogy a falióra teljesen megállt. - fejezte be a kis mesét a lány.

Sirius egy pár pillanatig csak pislogott, mire felfogta az egész dolgot, amit hallott.

- Ez valami új utazós dolog lesz?

- Nem hiszem, hogy ahhoz csak úgy random járnak ilyen frissítések. - vonta meg a vállát a lány - De amúgy lehetséges. Valamikor fogok majd beszélni Dumbledore-ral, ha még lesznek ilyenjeim.

Másnak nem beszélt egyelőre erről az egész dologról. Megvárta, hogy lesz-e valami folytatása ennek az egész dolognak, és csak utána tervezte beavatni a többieket. 

Aznap este becserkészte Perselust, és kért tőle egy altató bájitalt. Tudta, hogy a sok kavargó gondolatával nem tudott volna elaludni, és már hihetetlen kimerültnek érezte magát. De szerencsére a bájital hatott. Aznap este, hosszú idő után végre jól aludt, és nem agyalt a háború közelgő eseményein. 

És így a végére még annyit hozzáfűznék, hogy emeljük a pálcánkat Johnny Deppre, mert hihetetlen az az igazságtalanság, ami vele történik. /*