Nézzétek, de korán jöttem. :D

Megpróbálok ezentúl így, vagy még ennél is korábban frissíteni. Egyelőre nem ígérem, hogy bármi is lesz belőle, de nagyon próbálkozom. Amúgy sajnálom, ha az elmúlt részek kicsit unalmasabbak voltak, hamarosan már jön a  Gringottsba a betörés, az meg szerintem menő lesz. Legalábbis nekem nagyon tetszik. 

Ja és még valami. Harminc fejezet van már csak vissza, ami nagyjából még egy hónapot jelent. Lassan végzünk srácok, nagyon durva. Emellett amúgy visszatértem a Parázsló Veszedelemmel is végre, röpke négy hónap után. Akit érdekel, lessen rá a folytatásra, megszenvedtem vele. :)

Másnap az ötös a nappaliban gyülekezve próbált valami használható tervet kieszelni, ami nem éppen bizonyult könnyűnek, tekintve, hogy a Gringottsról volt szó, meg arról, hogy mégis hogyan akarnak bejutni Lestrange-ék széfjébe.

- Hogy jutunk be a széfbe? - kérdezte Damien - Eléggé lehetetlen küldetésnek tűnik.

- Jó kérdés. - dünnyögte Ash - De reméljük, nem lehetetlen, mert akkor elég nagy baj van.

- A magasabb biztonságot igénylő széfekhez egy kobold is kell már. - kezdte Regulus - A legtöbb széfhez elég egy kulcs, de vannak olyan magasan őrzöttek, amikhez egy kobold érintése kell. Sőt, hallottam olyat is, hogy egy-egy széfet akár sárkányok vagy szfinxek is őrizhetnek.

- Nagyon jól hangzik. - morogta Damien - Szóval szinte lehetetlen oda bejutni.

- Nem lehetetlen, de piszok nehéz. A kobold a legnagyobb buktató. Meg az, hogy azonosítani kell az illetőt. - mondta Reg.

- Azonosítani? - vonta fel a szemöldökét Ash.

- Általában pálca alapján megy a dolog. - mondta Sirius - Minket is csak úgy engednek be a széfjeinkbe, plusz a kobolddal. 

- Akkor a Százfűlé-főzet sem működne. - mondta Perselus.

- Nem, mivel a vízesésen kell áthaladni, ami a földalatti barlangban van. - mondta Reg.

- Nekem aztán mondhatod, sosem voltam még a Gringottsban. - nevetett a fiú.

- Van ott egy nagy barlang, amiben egyrészről van egy tó, másrészről oda folyik egy elvarázsolt vízesés is, ami minden álruhát vagy varázslatot képes lemosni az adott illetőről. - magyarázta az ifjabbik Black - Többek közt a Százfűlé-főzetet is.

- Konfúziós bűbáj? Imperius? - kérdezte Sirius.

- Az Imperiust kizárnám, nem vagyok a híve annak az átoknak. - mondta Ash - A konfúziós bűbáj meg nem tudom, működik-e a koboldokon. 

- Márpedig maguktól puszta jószívűségből egyik sem fog segíteni. Hiába mondjuk nekik, hogy hát de ott egy horcrux. - tárta szét a karját Sirius - A koboldok mindig is semlegesek voltak az ilyen dologban és próbáltak a mágusoktól jó messze kerülni. Meg is tudom érteni a történelmük alapján.

- Vegyük rá Bellatrixot, hogy adja oda a kelyhet. - szólalt meg egy kis szünet után Damien.

- Ja, majd nyilván működik a dolog. - mondta ironikusan Reg - Odamegyek hozzá, hogy "hali drága unokanővérem, add már oda légyszi Hugrabug helyhét, el kéne pusztítani, hogy az imádott uradat meg tudjuk ölni". Nyilván működni fog. 

- Mondj jobbat. - mondta vigyorogva Damien.

- Nem tudok, az a baj. - nevetett kínosan Regulus - Szerintem még soha senki nem volt olyan őrült, hogy betörjön a Gringottsba.

- Majd mi leszünk akkor elég őrültek. Csak egy jó terv kell. - mondta Ash - A kobold problémát kellene valahogy megoldani.

- Gyanítom, senkinek nincs kedves kobold ismerőse. - szólalt meg Perselus.

- Ha lenne, se mennénk vele sokra. A széfeket csak az ott dolgozó koboldok tudják kinyitni. - mondta Sirius.

- Szóljunk Dumbledore-nak. - vont vállat Reg - Jobb ötletünk úgysem lesz, ő meg hátha tud valami használhatót mondani.

- Ash, te kilépve nem tudsz semmilyen kacatot megfogni, ugye? - pillantott Sirius a lányra.

- Ha arra gondolsz, hogy lépjek ki, törjek be a széfbe és hozzam ki a kelyhet, az nem fog menni. Eltaláltad, csak nézelődni tudnék. Azzal meg nem megyünk sokra. - vont vállat a lány.

- Hát nem, az is biztos. - értett egyet Damien.

§

- Expecto patronum! - mondta Ash a szobájában.

A varázslat hatására a pálcájából kirobbant a kékes fényű rúnakígyó.

- Megtaláltuk a kehely pontos helyét. Holnap a Roxfortba megyek, hogy elmondjam az összes részletet. - mondta tömören a lány, majd útjára engedte a patrónusát. 

- Elküldted? - dugta be a fejét Sirius a szobába.

Ash bólintott, majd felállt és követte kifelé a fiút.

- Ebben csak tud majd segíteni. - mondta Sirius a lánynak - Ne veszítsd el benne a reményt Ash.

- Azzal már lehet elkéstél. - dünnyögte a lány - Viszont, ha Dumbledore nem segít, nem tudom, hogyan jutunk be a széfbe. Perpillanat esélytelennek tűnik. Tényleg az tűnik a legértelmesebbnek, ha valahogy Bellatrixot megpróbáljuk rávenni arra, hogy adja oda nekünk a cuccot. 

- Ez viszont hasonlóan reménytelen. - mondta Sirius.

- És ha nem Bellatrixxal próbálkoznánk? Hanem mondjuk a férjével, vagy annak a testvérével? - tette fel a kérdést Ash.

- Az lehet, hogy könnyebb lenne, de szerintem előbb várjuk meg, Dumbledore mit válaszol.

Amire nem is kellett sokat várni, mivel délután meg is jelent a kékes főnix a nappaliban.

"Emelem kalapom, hogy egymagatok meg tudtátok találni. Ahogy a szavaidból kivettem, Ash, még fizikailag nem szereztétek meg, csak azt tudjátok, hogy hol van. Holnap mindenképpen várlak az irodámban itt a Roxfortban, mivel van egy olyan sejtésem, hogy nem lesz könnyű megszerezni a tárgyat."

- Eltalálta. - dünnyögte Ash.

§

Másnap délelőtt a lány hoppanált a vadkanos kapuhoz, majd lassú léptekkel felbattyogott a kastélyba. Bemondta a kőszörnynek a jelszót és fellépkedett a csigalépcsőn. 

- Ash, örülök, hogy látlak! - köszöntötte Dumbledore a lányt.

Ash biccentett, majd leült az igazgatóval szemben. - jól sejtettük, a kehely az egyik biztos horcrux. Emellett Bellatrix Lestrange-nél van.

- Ezt honnan tudtátok meg? - kérdezte meglepetten az igazgató.

- Regulus tudta meg Siportól, aki hallotta, amikor Voldemort erről beszélt. Ebből következtettünk, hogy Bellatrix Lestrange-nél és Lucius Malfoy-nál van egy-egy horcrux. Emellett elvileg még itt a kastélyban is el van rejtve egy. - mondta Ash.

- És a kehely pontos helye? Azt is megszereztétek? 

- Meg. Betörtünk a Lestrange kúriába, elkábítottuk Bellatrixot és megnéztem az emlékeit. Abból tudtuk meg, hogy a Lestrange széfben van a kehely, a Gringottsban. Az akció után töröltük az emlékeit arról, hogy valaha is ki lett ütve, majd gyorsan és feltűnésmentesen leléptünk. - mondta a lány.

- A Gringottsban. - ismételte gondolkodva Dumbledore - Oda nem lesz könnyű bejutni. 

- Igen, erre rájöttünk. - dünnyögte Ash - Kell egy kobold, ami beenged oda. 

- Igen, egy kobolddal tudtok csak esélyesen bemenni. - bólogatott Dumbledore - És nagy valószínűséggel titokban kell bejutnotok oda. A forrásaim szerint az őrök közt vannak Voldemortnak emberei. 

- Titokban? - kérdezte meglepetten Ash - Mármint, magába az épületbe is be kellene törnünk? Nem csak a széfbe?

- Igen. Ha az őr kiszúrja, hogy a Lestrange széfbe mentek és esetleg szól Bellatrixnak, ő tájékoztatja erről Voldemortot, aki össze fogja rakni, hogy a kehely kell nektek. Ebből pedig könnyen rájön, hogy a horcruxokra vadásztok. És bukik az egész terv. - magyarázta Dumbledore, miközben felállt és a könyvei közt válogatott.

- És az épületbe mégis hogy jutunk be? - kérdezte Ash - Ha az emlékeim nem csalnak, egy bejárata van az egésznek, ami három nem kicsi ajtóval van lezárva. Emellett gyanítom varázslattal is védve van.

- Jól gondolod. - bólogatott Dumbledore és továbbra is a könyvei közt kutatott, valamit erősen keresve.

- Mit keres uram? - kérdezte érdeklődve a lány.

- Ezt. - húzott elő az egyik polcról egy nagy, lapos könyvet és tette le az asztalára.

- És mi volna ez? - kérdezte érdeklődve a lány, ahogy a széles könyv fölé hajolt és tanulmányozni kezdte.

- A kulcs a bejutáshoz.