Te szent szar, a világmindenség nem akarta, hogy ez a fejezet elkészüljön. A Chrome háromszor dobott ki, gépen nem indult a wattpad és a végén az egész képernyő úgy lefagyott, hogy az egész beállt feketére, és újra kellett mindent indítanom. Ez amúgy a Kígyó Története alatt volt, szóval azt nagyon faszántosan javíthattam telefonról. DE legalább elmentette. Utálok telefonon gépelni tho. Na mindegy, végül csak itt vagyok, most kivételesen emiatt is késtem, mert a géppel szarakodtam. De csak elkészültem, ez most egy csöppet lelkizősebb rész lett. :D

Ash hirtelen riadt fel az éjszaka közepén egy borzasztó rémálom után. Álmában Voldemort mindenkit lemészárolt, aki a lánynak bármit is jelentett. Szerencsére ez nem utazós álom volt, ez is nyugtatta meg egy kicsit a lányt. Ennek ellenére erősen zihálva ült fel az ágyában. Óvatosan kilépkedett a szobából és lement a konyhába egy pohár vízért.

A keze annyira remegett, hogy a konyhában szépen el is törte a poharat, így halkan szitkozódva össze is kellett takarítania a dolgot.

- Te mit sepersz itt hajnalok hajnalán? - jelent meg az ajtóban Sirius, felettébb álmosan.

- Eltörtem egy poharat. - dünnyögte Ash.

- Azt miért? 

- Mert remegett a kezem.

- Miért nem használtad a javító bűbájt?

- Mert nem jutott eszembe.

Az ominózus beszélgetés után Sirius felpattant a konyhapultra és végignézte, ahogy Ash összesepri a maradék üvegszilánkot és feltörli a vizet, ami a padlóra került.

- Történt valami? - kérdezte némi csönd után.

- Csak rosszat álmodtam. - mondta halkan a lány.

- Egy-egy rossz álom után nem szoktál poharakat törni itt lent. - mosolyodott el halványa Sirius.

- Sosem tudhatod. - vigyorodott el a lány.

- De, tudom. Mindig felébredek, amikor ilyen álmaid vannak. - mondta komolyabb hangon a fiú - Szóval hallgatlak.

- Igazából csak annyi volt, hogy Voldemort megölt mindenkit, aki bármit is jelentett nekem. - mondta alig hallható hangon a lány.

- Így már értem, miért törsz poharakat.

- Remegett a kezem! - csattant fel mosolyogva a lány - Nem direkt vagdosom őket földhöz, elhiheted. 

Egy hosszabb csend után végül Sirius szólalt meg először.

- Biztos nem akarsz kiszállni a dologból? Vagy csak egy kis szünetet tartani? Látom, hogy az egész horcrux téma teljesen kikészít. Mondhatod nekem az ellenkezőjét, de tapasztalom esténként. Nem egyszer van ilyen rémálmod, csak nem mindegyikre ébredsz fel. De lefogadom, hogy a legtöbb hasonló témájú.

- Tényleg rengeteg rémálmom volt az utóbbi időben. - sütötte le a szemét a lány - Nem akartalak felébreszteni.

- Ugyan már, az a legkevesebb, hogy felébresztesz. - nevetett szárazon a fiú - De tényleg rossz nézni ezt az egészet. Borzasztóan kicsinál, észre sem veszed, mennyire. 

- Nincs semmi bajom Sirius! - mondta egy fokkal hangosabban a lány - Teljesen jól vagyok.

- Majd ezt akkor mond, ha nem a konyhában beszélgetünk hajnali fél négykor, miután egy rémálmod után földhöz vágtál egy poharat.

- Én nem... Ah mindegy! - legyintett idegesen a lány - Inkább menjünk vissza aludni.

Már indult volna ki a konyhából, amikor Sirius elkapta a kezét és magához szorította.

- Nem bántásból mondom. Tényleg kikészülsz ettől a dologtól. Mindegyikőnk. - suttogta a lány fülébe - Nem mondom azt, hogy hagyjunk fel az egész vadászattal, de talán kicsit lehet, szüneteltetni kéne. 

- Így is túl sokat szüneteltünk már. - dünnyögte Ash a fiú vállába - Sosem fogunk így végezni.

- Túlhajszolod magad. Nem is értem, Dumbledore hogy engedheti ezt az egészet.

- Dumbledore ezer éve felénk se nézett! - mondta dühösen a lány - Szerintem már rég feladta a kutatást. Ha nem díjazná, akkor sem érdekelne.

- Dühös vagy Dumbledore-ra? - kérdezte meglepetten Sirius.

- Persze, hogy az vagyok! - csattant fel a lány - Lassan mindent egyedül csinálunk. A legutóbbi akciónkról nem is tudott. Szólni fogok majd neki azért, hogy amúgy a kehely megvan, meg azért igazán beszállhatna abba, hogy hogyan jutunk be Lestrange széfjébe, de én rég elvesztettem a reményt, hogy segíteni fog nekünk. Egyedül a gyűrűt köszönhetjük neki. Minden mást magunktól értünk el. Még a hydra vadászatban sem volt nagy szerepe, mert rossz faluba küldött minket. Néha már azon gondolkozom, hogy lehet direkt szívat minket. 

- Ugyan már, ne beszélj butaságokat. Mellélőtt párszor, de ő is csak ember. Tévedhet. - mondta Sirius.

- Bárcsak már vége lenne ennek az egésznek. - dünnyögte Ash - Bárcsak már túl lennénk az összes horcruxon. Bárcsak már Voldemort meghalt volna. Nem tudom, te olvasol-e újságot, de naponta írnak már eltűnt és/vagy meggyilkolt muglikról és mugliszületésűekről. Egyre többen halnak meg Voldemort borzasztó eszméi miatt. Ezért nem akarom abbahagyni ezt az egészet. Muszáj végigcsinálni, muszáj valamit tenni ez ellen az egész ellen, mert különben azt lesheted, hogy más akár még csak a kisujját is mozdítsa.

- Tudom Ash, de akkor is. Veled vagyok ebben, támogatom, hogy végigcsináljuk az egész akciót, de ne hajszold magad túl. Tudom, hogy sokat veszthetünk, én is félek, hogy elveszítelek téged; Regulust, akit végre hosszú évek után újra visszakaptam; Jamest vagy a többi barátomat. De mind biztonságban vannak, mi is biztonságban vagyunk, így annyira nem félek ettől.

- Sirius, nem vagyunk biztonságban. Én láttam Lily-t meghalni és nem akarom azt, hogy az bekövetkezzen. Nagyjából sejtem, mikor fog megtörténni, ezért hajszolom magam annyira. Nem veszíthetem el a legjobb barátomat. Sem Jamest. Mivel ő is meghalt az álmomban, csak akkor még nem tudtam, ki lehetett. Egyedül a hangját hallottam. - mondta Ash ás érezte, hogy megindulnak arcán lefelé a könnyei - Ezért hajszolom magam, ezért szeretném minél előbb összeszedni és elpusztítani az összes hocruxot. Ha Regulus halálát meg tudtam akadályozni, ezt is meg fogom, nem érdekel, mibe kerül.

Sirius ezután csak csöndben ácsorgott és a lány haját simogatta. Legalább tíz percig néma csend honolt a konyhában, mire újból megszólalt.

- Most már értem. Erre nem is gondoltam. Tudom, mit jelentenek neked a barátaid. Nekem is ugyanazt jelentik. Azt a családot, amim sosem volt. És én is bármit megtennék értük, ha kell, az életemet is adnám értük. - kicsit habozott, majd folytatta - Segíteni fogok, hogy minél előbb elérjük a célunkat. De ígérj meg nekem valamit.

Ash felpillantott Sirius szürke szemeibe, majd bólintott.

- Akkor se hajszold túl magad. És próbálj nem arra gondolni, hogy mi lesz, ha nem sikerül az akció. Mindent megteszek azért, hogy minél előbb megszerezzük az összes cuccot, de azért is, hogy te ne fáraszd kit magad teljesen. Pláne, hogy ne őrülj bele ebbe az egészbe. Mert te is ugyanolyan fontos vagy nekem, mint a barátaim. Sőt. - nevetett egyet a végén.

- Megígérem. - mosolyodott el halványan a lány.

§

Miután kibeszélgették magukat, Ash-ék visszaindultak a szobájukba. Regulus az ágyán ült törökülésben és fejét a falnak döntve tanulmányozta a plafont.

- Ha zavarok, szólhattatok volna. - jegyezte meg egy mindentudó mosollyal, ahogy a szobába belépő párosra nézett.

- Idióta vagy öcskös. - hajította neki Sirius az ágyáról az egyik párnát - Ash-nek rémálma volt aztán a konyhában poharakat tört, én meg megnéztem, mi Merlint művel odalent.

- Poharakat tört? - kérdezte felvont szemöldökkel az ifjabbik Black. 

- Meghalsz Sirius. - nevetett a lány, majd elvette Regulustól a párnáját és az idősebbik Blacknek dobta.

Feltehetőleg jó hangosak lehettek, mivel öt perccel később Damien rontott be fáradtan a szobába, hogy leteremtse őket.

- Nagyon díjazom, hogy ilyen boldogak vagytok, de ne hajnali négykor csináljátok ezt, ha kérhetem. Aludni szeretnék. - mondta, majd egy határozott mozdulattal ki is viharzott a szobából és jól bevágta az ajtót. Ash le merte volna fogadni, hogy azt még a szomszédban is hallották, pedig a Fidelius bűbáj ült a házon.

- Szerintem inkább menjünk aludni, mert Damien megöl minket. - mondta vigyorogva a lány.