Megint késtem, mindig kések, ez van lol. De ma legalább van rész. Amúgy elnézést, amiért tegnap elmaradt mindkettő, az azelőtti két napon összesen nem aludtam 10 órát, nem hogy egy nap, szóval kicsit kimerült voltam. De most itt vagyok, ragyogok, élvezzétek a fejezetet. Legalábbis remélem, hogy élvezitek. :)

Amint Ash kiért a birtokról, azonnal visszahoppanált a Fonó Sorra. Beérve a házba az egész kis csapat fogadta őt egyben.

- Nos? - kérdezte izgatottan Remus - Mit tudtál meg?

- Sok mindent és semmit. - adta meg az értelmes választ a lány.

- He? - kérdezte értelmesen James.

- Dumbledore egy emléket mutatott meg. Voldemort egy Hepzibah Smith nevezetű nőtől szerezte meg a medált. És feltehetőleg Hugrabug Helga kelyhe is horcrux, mivel azt is ellopta, amikor megölte a nőt. Dumbledore szerint az alapítók tárgyaira ment direkt, így arra tippelt, hogy vagy Hollóháti Diadémja vagy Griffendél Kardja is még horcrux, de a kardot kizárta, mert az egyrészről az igazgatói irodában volt már egy ideje, másrészről csak griffendélesnek mutatja meg magát, így marad a diadém. - darált a lány.

- De a diadém már több száz éve el van veszve. - szólalt meg Damien - Hogy lehet akkor az horcrux?

- Nem tudom, erre még Dumbledore sem tudja a választ. Ez csak spekuláció.

- És akkor most mi lesz? Azt tudjuk, hogy hol van a kehely? - kérdezte Perselus.

- Nem. Semmit sem tudunk. Azt még ki kell találnunk, utána jöhet a beszerző akció

- És honnan fogjuk megszülni, hogy hol van a kehely? - tette fel a jogos kérdést Damien.

- Nagyon jó kérdés. - vont vállat Ash - Szerintem egyelőre azt vegyük sorra, hogy eddig hol találtunk horcruxokat.

- És azzal mire megyünk?

- Talál megtudunk valami használhatót belőle? - vonta meg a vállát újból a lány - Először volt ugye a Gomold ház. Az nyilván azért, mert az anyja Gomold volt és ott nőtt fel, szóval valamilyen szinte fontos lehetett neki a hely. Aztán volt a barlang, de arról nem tudok nyilatkozni.

- Ott gyerekkorában Voldemort az árvaházzal volt kirándulni, ahol lakott. Pár gyereket elcsalt oda és ott valami olyasmit vitt véghez, amivel két másik társát némaságba traumatizálta. - szólalt meg Regulus - Szóval az is kapcsolódik hozzá.

- Akkor az a kérdés, mik kapcsolódhatnak még hozzá. - bólintott Ash.

- A Roxfort. - szólalt meg kisvártatva Lily - Hiszen hét évig odajárt. Esélyes szerintem, hogy ott valahol lehet valami.

- Azért a kastély elég nagy. Sok helyre elrejthette azon belül. - mondta Ash.

- A Mardekár klubhelyiségét kizárnám. Ott nem igazán lehet olyan dolgot elrejteni, amit direkt azért rejt el, hogy ne találják meg. - érvelt Reg - Nincs a helyiségben olyan rész, ami alkalmas lenne rá, legalábbis én a hét év alatt nem találtam.

- Szükség Szobája? - tette fel a kérdést James - Én például rejtettem el ott dolgokat.

- Akkor azt tuti nem találjuk meg. - sóhajtott Ash.

- Nem biztos. Ahol elrejtettem, vagy milliónyi más kacat volt. Szerintem mindenki ott rejti el a cuccait. Ott lehet, találnánk valamit.

- Nekem a megérzéseim azt súgják, hogy nem ott kellene kezdeni. - mondta Ash - Szerintem még várnunk kellene, hátha Dumbledore talál valamit.

Ash az egész szituációtól roppant ideges volt. Zavarta, hogy hiába tudják, mit kell keresniük, nem tudták, hogy pontosan hol van. Sőt, egyáltalán nem tudták, hogy hol van. A diadém dolog is nagyon ködös volt a lány, amennyire ő tudta Hollóháti Helénától, a háza szellemétől, a diadém évszázadokkal korábban elveszett és senki nem tudja azóta, hogy hol lehet. És hacsak a szellem nem tévedett, a diadém eléggé el van veszve ahhoz, hogy Voldemort ne tudja megtalálni.

A másik dolog, ami nagyon bosszantotta a lányt az az, hogy nem tudják, mennyi horcruxot is kellene megtalálniuk. Mert, ha esetleg a diadém mégis csak horcrux, az úgyis csak négy. Emellett a gyűrű nem alapító ereklye, szóval abból sem lehet kiindulni, hogy csak az alapítóktól vannak a horcruxok. Ash gyanította, hogy a Voldemortnak valamicskét is jelentő tárgyakból csinált horcruxot, mint a medál és a gyűrű esetében, de ki tudja, hogy mennyi ilyen dolog van még itt-ott elrejtve a világban.

Dumbledore segítsége nélkül semmire sem mentek, márpedig maga Dumbledore sem állt túl jól a nyomozással. Ash-t ez is kezdte felettébb idegesíteni. Túl sok buktatója volt a történetnek ahhoz, hogy teljesen optimistán álljon az egész küldetéshez. És sajnos úgy gondolta, hogy az elbukás is benne van a pakliban. Márpedig ha ők elbuknak és nem pusztítják el a horcruxokat mind, más se fogja. És akkor Voldemort boldogan élhet örökké, mivel nem lesz az életének vége.

Még este is ezen gondolkodott, amikor már a sötétben feküdt és a plafont pásztázta ébren.

- Min gondolkozol? - kérdezte halkan Sirius, mivel Regulus a szoba túlsó oldalán aludt, tekintve, hogy a lány felajánlotta neki, hogy osztozhat velük. Siriust sem zavarta öccse jelenléte.

- Csak ezen az egész szituáción. - suttogta a lány - Túl sok buktató van ebben az egészben ahhoz, hogy sikerrel járjunk. Az elején még optimista voltam, de lehet, túlbecsültem mind magunkat, mind Dumbledore képességeit. Egyre kezdem elveszteni a reményt. Másfél éve már ezzel szívunk, aztán eddig csak egy horcruxot szereztünk meg mi. A másikat Regulus jóvoltából kaptuk meg, bár az is igaz, hogy Dumbledore arról már tudta, hol van. De mindenesetre dehonesztáló, hogy eddig csak ennyit szedtünk össze. És ami még aggaszt, hogy nem tudjuk, mennyi van eddig és Voldemort összesen mennyit akar. - zúdította Ash a fiúra a gondolatait.

- Ezeken már én is gondolkoztam már. Most mondhatnám, hogy ha nem jön össze a dolog, mind lelépünk valami távoli országba, hogy békességben éljünk, de tudom, hogy te úgyse mennél bele. - mosolyodott el halványan Sirius.

- Mindig meglep, hogy griffendéles létedre képes lennél megfutamodni a harc elől. - vigyorodott el Ash.

- Ha kilátástalan az a harc, akkor igen. Ezt az egész izét is csak azért csinálom, hogy egyszer békében élhessünk itt. De ha egyszer teljesen menthetetlen lesz a szituáció, én foglak és elmegyünk a világ végére, nem érdekel, mit mondasz. Megfogadtam még a Roxfort után azonnal, hogy nem hagyom, hogy csak úgy megölesd magad, még akkor sem, ha ezzel esetleg hozzájárulnál valamilyen szinten is Voldemort legyőzéséhez, amit én kétlek.

- Tudom, hogy képes lennél bármikor feláldozni magad az egész cuccért, én is képes lennék, de talán megérted, hogy nem akarom az egészet végignézni. Szerintem te sem akarnád. - pillantott a lányra - Az is elég volt, amikor még pár éve Blackwater elrabolt. Már akkor is azt hittem, hogy meghaltál és soha többet nem látlak újra. Borzasztó volt.

A lánynak ez az egész információ új volt. Sem a barátai, sem Sirius nem beszélt soha arról, milyen volt az ötödévük első hónapja, amíg a lány a cellájában raboskodott. Meglepték a fiú szavai.

- Ne nézz így, tényleg rossz volt. - mosolyodott el Sirius - Ágasék sem tudtak felvidítani, pedig azért ők elég sok szarból ki tudtak eddig húzni.

- Már akkor is ennyit jelentettem neked? - kérdezte tágra nyílt szemekkel a lány.

- Drága, hollóhátas létedre néha annyira hülye tudsz lenni. - nevetett fel halkan a fiú - Persze, hogy sokat jelentettél. Igazából már akkor, amikor először láttalak Ollivander boltjában. Kedves és türelmes voltál velem, ameddig én ott szarakodtam, ezt pedig akkoriban senkitől nem kaptam meg. Na jó, talán Regulustól. - javított magán - És ezt értékelem. Szóval igen, már akkor sokat jelentettél nekem. Mindig is.

Ash Sirius szavaira csak magában mosolygott. Ő maga sosem tudta, hogy mikor is szeretett bele a fiúba. Talán még az elején, talán később, mindenesetre nagyon hálás volt ezért.

- Mi jár az agyadban? - kérdezte pár perccel később a fiú.

- Csak ezen az egészen gondolkozok. Hogy mi lesz velünk, ha ennek az egésznek vége lesz. Ha egyáltalán vége lesz.

- Boldogan hátradőlünk egy eldugott kis házban valahol a semmi közepén és élvezzük, hogy túl vagyunk rajta. - mondta nagy komolyan Sirius, majd elmosolyodott - Legalábbis én ezt terveztem, remélem, egyetértesz.

- Persze, hogy egyetértek. - mosolygott a lány is.

Csak már tartanánk ott, gondolta.