Tegnap ugyan írtam a Kígyó Történetébe, de nem hiszem, hogy láttátok, ezért itt is elmondom. Sajnálom, hogy elmaradt a tegnapi rész, nem voltam fizikailag a csúcson. Már a Kígyóban is egy szenvedés volt megírni a  fejezetet, így a Múlt Árnyékát nem vállaltam be. Sajnálom. Lehetséges, hogy a jövőben még lesz egyszer-kétszer ilyen, de ígérem, nem sokszor marad el rész. Ha el is marad, az nyomós indokkal. :)

- És most mit tervezel csinálni? - kérdezte Ash - Odaadtad a medált. Miért törölted ki Emily emlékeit? Mehetnél te is Izlandra vissza hozzá. 

- Nem tehetem Ash. - mosolyodott el szomorúan Regulus - Harcolnom kell. Túl sokáig voltam gyáva. Nem akarok elmenekülni újból. Fel akarom venni Vol... Voldemort ellen a harcot. Emily emlékeit meg azért töröltem ki, mert ha esetleg meghalnék, nem akarok neki azzal is fájdalmat okozni. A szüleit már elvesztette. 

- Szóval akkor itt maradsz harcolni? - kérdezte Sirius.

- Úgy terveztem. 

- Akkor viszont bevehetnénk a csapatba, mit gondolsz? - nézett Ash-re a fiú.

- Simán. Megszerzett egy horcruxot, ami nagy valószínűséggel Dumbledore-al egy öngyilkos akció lett volna. Már most menőbb vagy, mint mi. - mosolygott rá a lány Regulusra - Érdekel, mit szervezkedünk?

A fiú egy pillanatra döbbenten nézett Ash-re, de végül halványan elmosolyodott és bólintott.

- Persze.

- Mint te is tudhatod, Voldemortnak vannak horcruxjai. Nem csak egy, több is. Egyelőre nem tudjuk, pontosan mennyi, de azon munkálkodunk, hogy megszerezzük az összeset és elpusztítsuk. - magyarázta a lány.

- És azt hogy terveztétek? - kérdezte Regulus - Én is kutakodtam kicsit a horcrux témában, de sehol nem találtam konkrét módszert az elpusztításra.

- Hát vicces kis kaland volt. - vette át a szót Sirius vigyorogva - Először is kisakkoztuk, hogy olyan állatok mérgei lehetnek akár jók a pusztításra, amik pillanatok alatt képesek megölni egy embert. Sajnos nem sok ilyen volt, olyanokat találtunk elsőre, mint a baziliszkusz vagy a mantikór. Érthetően egyik sem tetszett nagyon.

- Aztán tekintve, hogy én nagyjából ismerem azért a görög mitológiát, felötlött bennünk a hydra. - folytatta Ash - Nem voltunk benne biztosak, hogy tényleg létező állat, de elmondtuk ezt Dumbledore-nak, aki felvilágosított minket, hogy a hydra igenis létező dolog, és hogy azzal van a legnagyobb esélyünk. Így hát ősz végén leléptünk Görögországba.

- Jó sokáig szarakodtunk, mire találtunk egyet, főként az is Ash érdeme. Ő hallott két csávót dumálni egy titokzatos szörnyről, ami egy mocsárban pusztította a halászokat újholdkor. Így Ash, tekintve, hogy utazó, kilépett a fizikai testéből és ilyen metafizikai, szellemizéként elment megnézni, hogy mégis mi van ott a mocsárban.

- Te utazó vagy? - kotyogott közbe Regulus meglepetten.

- Aha. - bólogatott vidáman a lány - Voltak régebben álmaim, amik a jövőről szóltak. Onnan tudtam, hogy te el fogsz menni abba a barlangba, hogy megszerezd a medált és akkor láttam az inferusokat is. Csakhogy abban az álomban... - bicsaklott meg a lány hangja - Szóval abban meghaltál. Ezért voltam annyira kiborulva. Láttam már más halálát is előtte és ez így túl sok volt. Ezért kerestelek meg és mondtam el az egész katyvaszt akkor.

Regulus szemében látszott, hogy megvilágosodik és szépen lassan összerakja a dolgokat.

- És mivel utazó vagyok, nem csak az időben, a térben is tudok utazni. Ki kell lépnem a fizikai testemből és úgy, ahogy Sirius mondta nagyon találóan, ilyen szellemizéként tudok közlekedni. Úgy csak a varázslat tud nekem ártani, más nem. Így mentem el megnézni, hogy mi van a mocsárba.

- És mivel öltétek meg a hydrát? Úgy tudom, a mitológia szerint Héraklész eléggé megszenvedett vele. 

- Ez igaz. Dumbledore odaadta nekem Griffendél Kardját, mert a kard és maga Dumbledore is méltónak tartott rá. - mondta büszkén Sirius - Azzal tudtuk levágni a hydra fejeit, Damien meg idéző lévén gyorsan elégette a maradék csonkot, így nem tudott visszanőni két plusz fej. 

- És a hydra melyik részével terveztek horcruxot pusztítani?

- Egyrészről ugye a kard beszívta a mérgező vérét, mivel koboldezüst, amik tudnak ilyen menő dolgokat - kezdte Sirius - Másrészről elhoztuk az egyik méregfogát biztonság kedvéért. Valamelyik csak jó lesz.

- Legalábbis nagyon reméljük. - tette hozzá Ash. 

- És eddig mennyi horcruxot szedtetek össze?

- A medállal együtt van kettő. Pont tegnap hoztuk el Voldemort gyűrűjét. Még vár az elpusztításra. - mondta Ash.

- És hogyan tervezitek megszerezni a többit?

- Nagyon jó kérdés. Dumbledore segít benne. Szerintem ő fogja majd megtalálni a következőt. Bár az a baj, hogy nem tudjuk, mi a következő. - húzta el a száját a lány - Erről jut eszembe, szólni kell majd neki, hogy ne készüljön semmilyen útra, te gyorsabb voltál.

- Nos öcsi, mit szólsz? - kérdezte Sirius - Velünk tartasz?

- Én továbbra is azt mondom, hogy szerintem menj vissza Izlandra, add vissza szépen Emily-nek az emlékeit és maradj ott a háború végéig. - tanácsolta Ash.

- Nem Ash, nem tehetem. - rázta a fejét Regulus - Kötelességem segíteni. Már a legelején így kellett volna tennem, nem gyávaságból beállni közéjük. De még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát. 

- És ha meghalsz?

- Akkor elmondhatom a túlvilágon, hogy volt értelme a halálomnak. - mosolyodott el halványan a fiú.

- Amúgy Ash mindenkivel ezt csinálja. - szólt közbe Sirius - Alig akart abba is belemenni, hogy mi segíthessünk neki.

- Igen, mert veszélyes, és nem akarom, hogy bajotok legyen. - mondta a lány.

- Azzal, hogy megöleted magad fölöslegesen, nem segítesz. - mosolyodott el halványan Sirius, majd tekintetét visszafordította öccsére.

- Beszállok srácok. - mondta végül Regulus - Így van a legnagyobb esélyünk Voldemort ellen. Aztán hátha tudok valami okosat is mondani. Talán még kifizetődik az is, hogy az ocsmány jelük ott ég a bal alkaromon. - biccentett az említett irányba.

- Biztos vagy benne? - kérdezte utoljára a lány.

- Tökéletesen biztos.

- Akkor legelsőnek elmegyünk, szólunk Dumbledore-nak. - mondta a fiúnak - Sirius, te addig hívd össze a csapatot és avasd be a fejleményekbe őket. Ha ez mind megvan, áthozzuk ide a cuccaidat.

- Azt minek? - kérdezte Regulus.

- Te talán a Grimmauld Térről terveztél velünk horcruxot vadászni? - vigyorodott el a lány - Ne legyél hülye Reg, ideköltözöl. Itt biztonságban is vagy, mivel a házon a Fidelius bűbáj áll, szóval senki nem tud ide bejutni. Én vagyok a titokgazda, és én ezt tuti, hogy nem árulom el soha. Legszívesebben mindenkit beköltöztetnék ide, de kilencen nem férnénk el. 

- De... Nem fogok zavarni? - kérdezte kétkedően a fiú.

- Dehogy fogsz! Majd elszállásolunk a szobámban, úgyis az a legnagyobb szoba a házba. Befér oda még egy ágy. - legyintett a lány. 

- Hát jó. Legyen, ha így akarod. - bólintott Reg.

§

Tizenöt perccel később már a vadkanos kapu előtt álltak Ash-ék. Regulus egy kicsit feszengve követte a lányt felfelé a kastélyba.

A diákok már hazamentek a Roxfortból, de Dumbledore még a kastélyban tartózkodott, így a két fiatal biztonságban tudtak beszélni az igazgatóval.

Felérve a kőszörny előtt Ash bemondta a jelszót, és fellépkedtek a csigalépcsőn. Koppantott párat a hatalmas ajtón, majd belépett az irodába.

- Ash, micsoda váratlan meglepetés. - mosolyodott el az igazgató, majd mosolya gyorsan le is hervadt, amikor meglátta a lány mögött Regulust.

- Uram, Regulus tegnap keresett meg minket, mert segítségre volt szüksége. - mondta Ash, majd a fiúra pillantott -Mondod te, vagy mondjam én?

- Te meggyőzőbb vagy. - mosolyodott el halványan Reg és lesütötte a szemét.

- Nos, szóval Regulus még hatodéve elején belépet a halálfalók közé, mert a szülei elvárták tőle. Biztos ismeri uram, milyenek Walburga Blackék. - forgatta meg a szemét a lány - Viszont nem olyan rég elege lett az egész rendszerből meg a nemnormális elvekből és úgy döntött, hogy fellázad. Tudomást szerzett a horcruxokról, emellett volt akkora szerencséje, hogy Voldemort az ő manóját kérte kölcsön az egyik horcrux védelmi rendszerének teszteléshez. Pont a medálról van szó.

- Szóval miután Voldemort tesztelte a rendszert, otthagyta Siport meghalni a barlangban, de a manó hűséges volt Reghez, ezért hazahoppanált. Ott elmondta Regulusnak, hogy Voldemort mit is csinált, és az életét kockáztatva megszerezte a medált. Most nálunk lapul abban a dobozban, amiben a gyűrű is van. 

- Emellett csatlakoztam is hozzátok. - szólalt meg halkan a fiú - Szeretnék részt venni Voldemort megbuktatásában, még ha az életemmel is fizetek érte.  -pillantott fel végre Dumbledore-ra. 

- Úgy látom, Ash teljes mellszelességgel kiáll melletted. - mosolyodott el halványan az igazgató. 

- Igen uram, Reg jó barátom. Csinált egyszer egy hülyeséget, de tudom, hogy jó ember. Megérdemli a bizalmamat, és tudom, hogy sosem árulna el minket. Emellett, mivel haláfaló volt, olyanokról is tudhat, amikről mi nem.

- Ebben igazad van. - bólogatott lassan Dumbledore, majd végre felpillantott, és átható kék szemét Regulusra emelte - Úgy látszik, ez eldőlt fiam. Üdvözöllek a csapatban.