- És 250-140-re nyert a Hollóhát! – üvöltötte a kommentátor. Perselus ugyan nem örült, hogy a Mardekár vereséget szenvedett, de még mindig jobb, hogy a Hollóháttól kaptak ki, mint ha a Griffendél győzte volna le őket. A szeme sarkából látta, hogy Ash is hihetetlenül boldog és ami őszintén meglepte, Lily is az volt. Igaz, tudta, hogy a lányt sosem érdekelte a kviddics, de azért mégis a Griffendél került a harmadik helyre. Bár még mindig jobban álltak, mint a Hugrabug.

Ash-t megállította a bejárati csarnokban McGalagony. Fogalma sem lehetett, hogy mit mondott neki a professzor, de látta, ahogy a lány fejvesztve rohant valahova. Perselus kérdőn nézett Lily-re, de a lány csak vállat vont és elindult a Griffendél klubhelyisége felé. A fiú viszont nem ment le a Mardekáros társaihoz. Inkább elindult a Hollóhát tornya felé. Remélte, hogy találkozhat ott Ash-el.

§

A fiú már órák óta ücsörgött az egyik ablakpárkányon a Hollóhát csigalépcsőjét rejtő folyosón, és eddig csak egy lány jött le. Perselus azonnal meg is állította, hogy megkérdezze, Ash benn van-e, de a lány azt mondta, hogy a meccs óta még csak nem is látta. 

Még pár órányi néma ücsörgés után feltűnt a folyosón Lily. Perselus csak ekkor eszmélt fel, hogy már majdnem naplemente volt és megígérte a lánynak, hogy segít a sötét varázslatok kivédése házijában.

- Per, órák óta kereslek. Már Potteréket is megkértem, hogy ha látnak, akkor kivételesen ne piszkáljanak, inkább szóljanak, hogy kereslek. – mondta Lily. Látszott rajta, hogy tényleg kezdett aggódni. – Mit csinálsz itt?

- Ash-re várok. Mióta elrohant, azóta nem láttam. És a meccs óta nem járt itt.

- Nem lehet, hogy azonnal feljött ide és azóta nem jött ki?

- Nem. Megkérdeztem az egyik Hollóhátast, de nem volt fenn a szobájában. Teljesen eltűnt.

- Biztos előkerül majd. – próbálta nyugtatni Lily a fiút. Perselus lassan tényleg kezdett aggódni. Ash soha nem szokott szó nélkül csak úgy eltűnni. – Gyere, menjünk le vacsorázni.

- Nem, én maradok. Te menj csak. Én megvárom Ash-t.

§

Már magasan járt a Hold, amikor Perselus lépteket hallott. Egy alak fordult be a sarkon. Lassan jött, és a sötétben csak annyi látszott, hogy alacsony. A síri csöndben lehetett hallani, hogy az illető halkan szipog. Ahogy elhaladt az egyik ablak előtt és a Hold megvilágította, Perselus meglátott egy éj-fekete, kékesen csillogó, hullámos hajkoronát és egy hófehér, könnyáztatta szeplős arcot.

- Ash. – suttogta a fiú. Mivel a lány nem hallotta, Perselus leugrott az ablakból és elindult felé. A lány ezt már észrevette és megtorpant. – Ash, mi történt?

A lány sötétkék szemeiben újból elkezdett csillogni pár könnycsepp. Remegő hangon kezdett bele a történetébe. Hogy Dumbledore hívatta, mivel az anyját megkínozták és elment a Szent Mungóba. A meccs óta volt ott, és csak most ért haza. Gyomra kordult egy nagyot, jelezve, hogy reggeli óta nem evett semmit.

- Gyere. – ragadta meg a lány kezét – Menjünk le a konyhába. Gyanítom te se ettél többet, mint én.

A konyha még ilyenkor is tele volt manókkal. Tolongtak Perselusék előtt, hogy kiszolgálhassák őket, és pár perc alatt olyan vacsorát kaptak, mint a nagyteremben. A fiú látta, hogy Ash-nek jót tett az evés. Ugyan nem sokat beszélt, de már nem szipogott és nem könnyezett.

- Mondd csak... – kezdte félve Perselus. Tudta, hogy nem kéne ezt megkérdeznie, de túlságosan is érdekelte a válasz. – Ki kínozta meg édesanyádat?

- Lestrange-ék. Gyanítom, így akartak bosszút állni. És van egy olyan érzésem, hogy itt nem fog megállni a dolog. Sajnos Mordon nem tudta elkapni őket...

- Mordon?

- Alastor Mordon. Auror. Ő volt az, aki megmentette anyát. Csak sajnos Letrange-ék kicsúsztak a kezei közül. De megígérte nekem, hogy megkeresi őket és addig nem nyugszik, amíg el nem kapja őket és Azkabanban nem kerülnek.

Perselus csak bólintott. Lassan indultak vissza a klubhelyiségeikbe. A fiú természetesen elkísérte Ash-t egészen a Hollóhát tornyáig. A lány egészen addig nem szólt egy szót sem, amíg a saskopogtató fel nem tette a szokásos találós kérdését. Ash válaszolt, szó nélkül megölelte a fiút és bement a klubhelyiségbe. Perselus még nézte az ajtót egy pár pillanatig, aztán lassan ő is elindult visszafelé a pincébe.

§

Másnap hárman tanultak a könyvtárban. Perselus még a reggeli után, mivel Ash nem jött le a nagyterembe, elmesélte Lily-nek, hogy mi történt és mivel még pénteken úgy beszélték meg, hogy vasárnap tanulnak, elindultak a könyvtár felé. Ash már ott ült egy kupac könyv társaságában egy ablak mellett és nagyban körmölte a bájitaltan háziját. Csak akkor nézett fel, amikor Lily és Perselus leültek hozzá.

- Perselus, tudnál nekem is segíteni a sötét varázslatok kivédése dolgozatban? – kérdezte Ash.

- Persze, mutasd csak.

Kifejezetten nehéz házi dolgozatot kaptak. A pokolkutyákról kellett egy ismertetőt írni és mivel ritkák és kevés beszámoló létezik róluk, nem épp volt egy könnyű feladat. Perselus ugyan tudott róluk egy két dolgot, de messze nem volt elég az egy tekercshez, ezért körülbelül három mondat után elkezdett barangolni a könyvtárban különféle könyvek után kutatva. Egész délután ilyen-olyan szellemekről és kísértetekről szóló könyveket bújtak és csak estére sikerült egy tekercsnyi anyagot összehozniuk.

Vacsora után mindenki ment a saját klubhelyiségébe, így Perselus csak másnap bűbájtanon tudott Ash-el beszélni, mivel aznap csak az az egy közös órája volt a Hollóhátasokkal. Reggeli után Ash bevárta Lily-t, a fiú kapott mind a két lánytól egy-egy mosolyt és nézte, ahogy elindultak átváltoztatástanra.

Bűbájtan volt az utolsó órájuk és addigra Ash-nek már sokkal jobb kedve volt. A javító bűbájjal foglalkoztak és elég nehéznek bizonyult elsőre, így Perselus csak óra után tudta meg, hogy mi is történt azon a bizonyos első óra átváltoztatástanon...