Mikor Nemecsek felébredt, a Geréb família éppen a vérét csapolta egy laboratóriumban. Talán ők is vámpírok voltak? Lehet Nemecseknek találkoznia kéne ezzel a Geréb gyerekkel, akkor eldönthetné, ő vagy Boka-e a szexibb vámpír. Ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy Boka nem volt többé, mert megölték, és elöntötte a fájdalom. Úgyhogy rángatni kezdte a szíjakat, amikkel az ágyhoz kötözték.

– Engedjetek el! Engedjetek el, ti... ti... szörnyetegek! – Eszébe jutott, hogy néhány fejezettel ezelőtt még Bokát hívta szörnyetegnek, és Nemecsek úgy érezte, mintha megcsalta volna, de eszébe jutott, hogy Boka nincs többé, és a szomorúság újabb hullámától elakadt a lélegzete.

– Nem mi vagyunk a szörnyetegek – szólalt meg egy testetlen hang az árnyakból. – Boka János az, aki ezt tette velem. – Azzal az árnyékból előlépett egy férfi, aki nagyon csúnyán nézett ki, de csak olyan szexin, mint Deadpool. Nemecsek ekkor megérezte a lábán a hűvös bokaláncot, és tudta, hogy hűnek kell maradnia Bokához. Ezért szembeköpte turkálós Deadpoolt, aki amúgy Geréb volt. Csak, hogy túlessünk a bemutatkozáson.

– Hiába kapálódzol – sziszegte Geréb –, a szerelmed halott, és nem fog érted jönni. Csak a te tündér véred képes meggyógyítani engem, ezért kellett, hogy elhozzalak.

– Ó. Ez nagyon hízelgő, de én már Bokának ígértem a véremet – próbálkozott Nemecsek.

– Milyen édes. – Geréb gúnyosan nevetett. – Azt hiszed, van beleszólásod a dolgokba.

– Igenis van beleszólásom a dolgokba! – csattant fel Nemecsek. – Tünde vagyok, vagy micsoda, és...

– Az tündér – javította ki Geréb unottan.

– Akkor az! Az biztos jár valami szupererővel, nem?

– Nem igazán. Igazából csak szép leszel tőle, meg a véred gyógyítani tud, ennyi. Elég uncsi. Vámpírnak lenni sokkal menőbb.

Nemecsek elszontyolodott. Ő is tudta, hogy vámpírnak lenni sokkal menőbb volt, de ezt most miért kellett az orra alá dörzsölni?

Két asszisztens lépett mellé, hogy felgyorsítsák a vérét szívó készülék pumpálását, ám alig nyúltak a kapcsolóhoz, abban a pillanatban holtan rogytak össze, a hátukból két dobócsillag állt ki.

– Nem haltam meg! – szaltózott a terem közepébe Boka.

– Boka! – kiáltotta Nemecsek. – Hogyan?!

Halk „ping" hallatszott, majd a szoba másik végén elhelyezett lift surrogva kinyílt.

– Mi sem haltunk meg!

– Csele... Csónakos... Kolnay... Barabás... – Nemecsek ámulva nézett szét a liftből kiömlő pál utcaiakon. – De hogyan?

– Követtünk titeket Costa Ricára – mondta Csele egy nundzsakut lengetve.

– Malibura – javította ki Boka.

– Az most mindegy. – Kolnay összerogyott, mikor Csele véletlenül ágyékon találta a nundzsakuval. – Bocsi. A lényeg, hogy megtaláltuk Boka holttestét, és Csónakos adott neki a véréből, és ezzel megmentette.

– És én is vámpír lettem! – integetett Csónakos. – Meg biszexuális.

– Eddig is biszexuális voltál, szívem – igazította helyre Csele.

– És eljöttünk, hogy kiszabadítsunk! – Boka Nemecsekhez lépett, és egy mozdulattal letépte róla a szíjakat, meg némi ruhát is. Nemecsek izgatott, elhaló sikolyt hallatott.

– Tudom, hogy nekem meg kell várnom, amíg befejezitek a beszélgetést – szólalt meg Geréb –, de inkább ezt nem nézném végig. – Azzal előrántotta a pisztolyát, és beleeresztette a tárat Bokába.

– Harcoljunk! – üvöltötte Csónakos.

És harcolni kezdtek, volt ott minden: repülőrúgás, pörgőrúgás, felfelé rúgás, kifelé rúgás, befelé rúgás, fejbe rúgás, hasba rúgás, seggbe rúgás, tökön rúgás, sőt, még balett is, amíg a végén Boka János és tapasztalatlan tinédzserekből álló csapata győzedelmesen állt Geréb alkalmazottainak hullahegyén. Maga Geréb valahol a hegy alján nyöszörgött.

– Ó, Boka – mondta Nemecsek, és Boka karjaiba omlott.

– Ernő – mondta Boka reszelősen. Még vérzett az ütközettől, de csak egy kicsit, épp csak annyira, hogy az szexi legyen.

– Akkor megdugsz végre? – sóhajtotta Nemecsek, aki erre várt már öt fejezet óta, és igazából az egész ütközetből is csak az érdekelte, Boka milyen izmosan néz ki közben.

– Azonnal, Ernő – mondta Boka gálánsan. – Milyen pozícióban parancsolod?

– Ez az, Ernő, hajrá! – kiabálta Csele, mert Csele sok minden volt, de legfőképpen szupportív. Meg lehet kicsit perverz is, ha hajlandó volt ezt végignézni, de Nemecsek így szerette.

– Ezt büntetni kéne – hörögte Geréb, de hamar elcsendesedett, mikor Csónakos fejbe csapta a nundzsakuval.

Így álltak tehát az emberkínzó labor győzedelmes neonfényében, és diadalittasan figyelték, ahogy Nemecsek és Boka a ruhákat birkózzák le egymásról. Csónakos meghitten átkarolta Csele derekát. Mindenki megkapta a maga hepi endjét.

VÉGE