- Az Tessza! - üvöltöttem, majd át futottunk a rendőrök között. Akkor vettem észre, hogy Sean zokog.
- Nincs pulzusa! - mondta a mentős nő. Elkezdték az újra élesztést. - Gyerünk kislány! - mondta , szinte suttogva. Észre sem vettem, de sírtam.
- Sajnálom!-mondta a másik mentős.
- Neeee!- Sean Tesszára dőlt. Mi lefagytunk. Ekkor Sean felállt. Akkor hozták ki Tessza gyilkosát. Neki futott és leterítette a földre. Verekedni kezdtek. Minden rendőr oda ment és szét választották őket. Ekkor jött Fred, meglátta Tesszát a földön.
- Te rohadék!- bevert neki egy akkorát, hogy elájult.
- Tessza! Mond, hogy ez megint csak egy vicc! Nem haltak meg ugye?! - üvöltöztem. Ez viszont nem vicc.
Cameron nézőpontja
- Ne, ne, ne! Nem lehet! A büdös picsába! - a telefont teljes erőmböl a falhoz vágtam. A földre borultam és zokogni kezdtem.
* 1hét múlva*
Brad nézőpontja
Ez a temetés más volt, mint az előző. Élethűbb. Most a szülei is sírnak, itt vannak a rokonai, Sean is. Mindenki gyászol. Cameron tönkre ment lelkileg, azt hiszi tehetett volna valamit. Tessza makacs volt. Ezt szerettem benne a legjobban.
- Jó éjt Hercegnőm! - suttogtam, miközben könnyes szemmel, mosollyal az arcomon rá tettem a sírjára egy szál rózsát.
*1 hónap múlva *
- Hello! Gyere be! - köszöntem Sean-nek. A konyhába mentem, mert épp főztem.
- Hogy bírod? - tette fel a kérdést, amire legszívesebben elbőgném magam.
- Bevallom. A koncerteken még mindig abban reménykedem, hogy előlép a tömegből... És te hogy bírod?
- Nehezen! Tényleg. Jeremy haza jött. Minden oké, csak... Nem becsültem meg azt amikor Tessza élt. Annyi mindent máshogy csinálnék!
- Én is..., de már túl késő ....

VÉGE
vagy mégsem...