Szerencsére csak két muffin ment tönkre. A fiú a kezét nyújtotta és akkor láttam meg, hogy ő Cameron Dallas. Felsegített a földről.
- Muffint?- mosolyogtam rá miközben gyorsan kihajítottam a két szét nyomott sütit.
- Kérek!- kivett egyett én pedig tovább mentem- Hogy hívnak?- kiabált utánam.
- Tessza!
- Remélem még találkozunk Tessza!- és eltűnt.
Luke Hemmings eszméletlen jó fej. Ahogy a többiek is! Vissza futottam a bandámhoz.
- Oké mindjárt kezdünk! Tris tudod mikor kell bemenned. Brad sok mosolyt, kacsintás és puszi küldés. Connor cuki mosoly. James mosoly és turj bele néha a hajadba. Tristan polot le! Sok sikert!- ölelkezni kezdtünk- Imádlak titeket!- mindenkit végig pusziltam és már mentek is a színpadra.
- Mi is kapunk szerencse puszit?- kérdezte Luke.
- Csak szeretnétek!- nevettem el magam. Ők jöttek le a színpadról. Jól csinálták az egyszer biztos. Amikor a The Vamps eljátszzotta, már az utolsó dalukat is nem jöttek le a színpadról. Egy pasi ment fel a színpadra. Felismertem Greg-nek hívják. Ő a Summertime Ball egyik szervezője. A fiúk lerakták a hangszert és Greg mellé álltak.
- Én a summertime ball szervezője kaptam meg azt a csodás lehetőséget, hogy átadjam Tessza Anderson-nak a remek menedzseri munkájá ért járó a nyár legjobb menedzsere díjat!- Tristan oda jött és behúzott a színpad közepére. A sírás kerülgetett és a szívem majd kiugrott a helyéről. Oda adta a díjat a szervező.
- Gratulálok! Megérdemled!- megölelt és ki ment a színpadról. Brad le vette a mikrofont az állványról.
- Hát hercegnőm...Őszinte leszek. Már az első napon éreztem, hogy te jó menedzser leszel. A második napon már úgy ki álltál értünk és megvédtél minket, mintha legalább 10 éve ismernénk egymást. Kezdtem elgondolkozni, hogy te többet eszel, mint James. Ez amúgy igaz is, de most mellékes. Szigorú vagy  mégis engedékeny. Szeretsz minket, ahogy mi is téged. Sok mindenen mentünk együtt keresztül! Ez a mi ajándékunk.- behoztak négy hatalmas rózsacsokrot. Először Connor adta oda.
- Örülök, hogy nem csak a menedzserem vagy hanem a legjobb barátom is. Manófül!
Aztán James
- Tessz remélem sokáig fogunk még együtt zabálni!- nevetés közben legördült az első könnycsepp az arcomon.
Tristan következett.
- Nem indítottam túl jól, de sose fogom megbánni, hogy megismertelek.
- Hercegnőm!- a nyakába ugrottam. Nem számítottam erre!Akik pedig most léptek fel a színpadra... A szüleim.