Szokásos, átlagos, hétköznapi... Ezeket a szavakat használják az emberek a számukra normálisnak vélt, mindennapi dolgokra. De ez egy elég tág fogalom. Kinek mi az átlagos, nemde?

Aranyvérű családból származom, így mindig is természetes volt számomra a mágia. Mi otthon is varázsoltunk. Egészen kicsi korom óta tanított apám egyik jó barátja. Ő első sorban auror volt, ám a fő munkája mellett gyakran járt be iskolákba 1-1 évre helyettesíteni a tanárokat. Így engem is tanított, hogy egyszer belőlem is a nagy varázslók egyike válhasson.

Apám korai halála után még gyakrabban járt hozzánk. Amikor csak tudott szemmel tartott minket. Valószínűleg igyekezett betölteni azt az űrt, amit maga után hagyott, de egy apa semmivel se pótolható. Ám az utóbbi években keveset láttuk. Az előléptetése miatt még többet kellett dolgoznia, még távolabb.

A családi vérvonal nagyon régre nyúlik vissza. Apai ágról nem is tudok mondani mugli felmenőket. Anyai ágról is csak nagyon messzi rokonok vannak, akik nem is tudják, hogy mi varázslók vagyunk.

Ezen kívül van egy ikertestvérem Caroline (Carol). Nem sok dologban hasonlítunk. Mindig is külön utakon jártunk, sosem egyezett az ízlésünk. A gyerekkorunk nagy része is abból állt, hogy egymást piszkáltuk és zargattuk. De egy dolog mindig megvolt köztünk és az a kötelék. Nem igazán tudom megmagyarázni, ezt csak azok érhetik, akiknek van ikertestvére.

De hogy ne csak róla meséljek, van 2 nagyobb testvérem is. Két bátyám. Thomas és Oliver. Thomas 3 évvel idősebb nálunk, Oliver pedig 2.

És, hogy miért mondom el mindezt? Mert mind a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába járunk.

Bevallom az első évem nem telt a lefényesebben. A 2 bátyámat a hollóhátba osztotta be a Teszlek Süveg még annak idején. Igazából nem lepődök meg rajta. Mind a ketten nagyon okosak és jólneveltek. Oliver a családunk esze. Még sok felsőbb éves diákot is korrepetál, pedig ő még nem is tanulta azt a tananyagot. Az esze miatt egy osztállyal feljebb léptették, így Thomas csoportjába jár. Nekik valahogy mindig jó volt a kapcsolatuk. Mind testvéri és mind haveri szinten. Nem úgy, mint nekem Carollal.

Ő a báttyáinkhoz híven a Hollóhátba került, engem meg beosztottak a Mardekárba. Mondanom sem kellett, hogy nem szerettem oda járni. Édesanyám is Hollóhátas volt, apám pedig Griffendéles. Így valószínűleg ők is kissé csalódottak voltak. Piton professzor pedig mindig olyan mérgesnek tűnt és oda rengeteg pökhendi aranyvérű járt, akik fenn hordták az orrukat, csak mert a felmenőik mind varázslók. Persze nem azt mondom, hogy a vér nem számít, mert igenis számít. Más a nevelés, valószínűleg sokkal könnyebb úgy nekiállni a tanulmányainknak, hogy előtte már ismerünk pár taktikát, vagy trükköt.

Ám én sosem ítélkeztem csupán 'vér' alapján. Nem úgy, mint jópáran a Mardekárban. Ezért sokszor lógtam inkább másik ház diákjaival.

A húgommal -merthogykettőnk közül ő volt a fiatalabb - is jobb lett a kapcsolatom. Szóval,valamilyen szinten hasznos volt, hogy a Mardekárba kerültem. Persze ezzel nemazt szeretném mondani, hogy olyan rossz helyem lenne ott. A szobatársaimmal (Jessica Vitti és Aitana Blossom ) isremek kapcsolatot ápolok. Nem mondanám őket a barátaimnak, inkább csak haverok,de jó a kapcsolatom velük. És most kezdhetem a 4. évem az ő társaságukban.Mindenre számítottam, csak arra nem, amit ez az év adott és vett el azéletemből.