-Pár napja itt sétáltam. Sokszor jövök ki egyedül sétálni. Leültem ide- mutatott a fa tövéhez- éreztem valami szokatlant. És nézd csak- nyúlt be egy fűcsomó alá. Közelebb léptem, mert érdekelt mi fog történni. Felemelte a fűcsomót, s jött vele szabályos alakban a talaj is. Egy mélyen lefelé vezető sötét lyuk tátongott előttem. A szája elég szűk volt, a fa törzse alá is benyúlt, de lefelé szélesedett valamelyest.

-Hű- akadt el a lélegzetem- vajon mi van az alján?

-Szeretnéd tudni?- nézett mélyen a szemembe

-Nem is tudom... elég sötét van odalenn... meg biztos tele van bogarakkal és...- álltam meg- jó, igen- nevettem el magam

-Gondoltam. Különben nem aludnál napokig a kíváncsiságtól- mosolygott

-Ez nem fair

-Micsoda?

-Pár hete beszélünk, de máris kiismertél

-Nem volt nehéz. Na de gyere, lemegyünk.

-De... van ott valami létra? Vagy hasonló?

-A fa gyökerei egészen a belső falon a gödör aljáig futnak. Könnyen le lehet mászni rajta

-Mész te előre?- kérdeztem bizonytalanul. Bólintott, majd elindult.

A fa gyökereinek segítségével közelebb került a belső falrészhez, ahol a gyökerekbe kapaszkodva elindult lefelé. Pár lépés után megállt, és elővette a pálcáját. A másik kezével szorosan a gödör fala mellett tartotta magát, hogy le ne essen. Pálcáját a már jól ismert 'Lumos' varázsigével meggyújtotta, majd a szájába vette és haladt tovább. Én is elővettem a pálcámat, hogy ha leesne még időben tompítani tudjam az esést valami varázslattal. De épségben leért. Így én is aképp tettem ahogy ő, csak én a felszínen gyújtottam meg a pálcám. Nem akartam megkockáztatni egy esetleges esést. Amíg elindultam, Draco levitációs bűbájjal (Wingardium leviosa) visszahelyezte a fűdarabot a helyére, hogy senki se találja meg a nyílást. Így még sötétebb lett, de Draco lentről világított, ezért nem éreztem magam veszélyben amiatt, hogy nem látom a verem alját.

Amúgy nem egy mély gödör, csak nehéz fogást találni, így nehéz a lejutás is. Föld és rohadó növények szaga terjengett a járatban. Ami engem illet, nekem tetszett. Bár kissé hűvös volt (elkellene egy vastagabb felső), és koszos lett a kezem. Draco megnyugtatott, hogy meg tudom majd mosni. Gondolom van lent valami víz.

Leérve Draconak adtam a pálcám amíg leporoltam a ruhám. Utálok koszos lenni. Vagyis úgy nincs vele bajom, de jobban szeretem, ha mások előtt tiszta vagyok. Hogy igényesnek lássanak. És bár ez pont nem egy olyan szituáció volt, hogy ez bármit is számítson, megszokásból muszáj volt.

-Mennyire félsz a szűk helyektől?- kérdezte miközben átnyújtotta a pálcámat.

-Mennyire szűk?- nevettem el magam kínosan, miközben újra és újra felvillant a fejembe a kép abból a visszatérő rémálmomból, ahol fejjel lefelé szorulok be egy olyan csúszdába, ami zárt csőként funkcionál és nem látni a végét.

-Olyan 4-5 méter négykézláb.- mutatott a világító pálcájával a lábunknál található járat szája felé.

-Kibírom

-Előre megyek- indult el, majd miután elért majdnem a végére, én is utána mentem. Siettem, mert frusztrált, hogy nem tudhatom mikor szakad rám a mennyezet. Átérve egy kissé kanyargós, de sokkal magasabb alagútban mentünk egy darabig, míg el nem értünk egy barlang szájához. Itt Draco mondta, hogy oltsuk el a pálcát, mert elrontja az élvezetet. Rengeteg festett kő volt kirakva...mindenhova, és a falon itt-ott világító moha volt. Annyi fényt adtak, hogy a szemünk visszaverje azt és lássuk hol van a másik, de annyit nem, hogy az egész helyet belássuk. Viszont azt még látni lehetett, hogy volt egy nyílása a barlangnak egészen a Roxforti tó mélyére, ahonnan azért nem jött be a víz, mert valami bűbáj ezt gátolta. Itt tudtam kezet mosni a vízben.

-Hű...mi ez a hely?- kérdeztem, miközben nem is tudtam hova nézzek

-Valószínűleg egy régebbi diák találhatta. Gondoltam arra, hogy egy Trimágus tusa alkalmával az egyik Roxforti bajnok eltévedt és erre a barlangra akadt.

-Miből gondolod?- faggattam. Előbb jutott volna eszembe, hogy mesterségesen készült.

-Itt van nem messze a Kákalagok fészkelőhelye. Ha közel mész a vízhez, ott a szélén, lehet látod is.

Oda mentem, de nem láttam semmit. A víz zavaros volt, a szemem pedig nem ezekhez a látási viszonyokhoz alkalmazkodott.

-Múltkor sokkal több moha volt itt.- jegyezte meg Draco. Közelebb mentem hozzá, hogy lássam. Nem szeretem, ha nem látom azt, akivel beszélek

-Miért is mutatod meg ezt a helyet?

-Mert szenzációs.

-Jó azt én is látom, ámulatba ejtő a hely szépsége és varázsa, de miért nem a barátaiddal jöttél?

-Olyan mind, mint a sülthal. Ők ezt nem értékelik az ilyesmit. De muszáj volt megmutatnom valakinek

-Gondolj bele mi lenne, ha még veszekednénk- gondolkodtam el

-Szoktunk

-De már nem annyit. Ha olyan lenne minden, mint első nap, nem lennék itt.

-Lehet akkor én sem találtam volna rá a helyre

-Lehet. De örülök, hogy megmutattad. Tetszik- mosolyogtam. A szemem már hozzászokott a sötétséghez annyira, hogy halványan lássam Draco arcát. Gyanítom ő is látta az enyémet, mert visszamosolygott rám.

-Ne mondd senkinek. A kis barátnődnek se

-Aitananak?

-Neki. Ne mondd

-Rendben. Akkor ez egy titok- jelentettem ki, az amúgy is nyilvánvalót

-Egy titok.- ismételte ő is, bár szeretem inkább magának

Ezután egy igen érdekes eszmecserét folytattunk arról, hogy vajon hogyan jött létre a hely. Hogy mit keresnek itt a festett kövek, és mi célt szolgálnak. Hogy miért világítanak a mohák. Hogy mire lehet használni ezt a helyet. Szóval kötött volt a téma.

Kis beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk. Ugyanúgy kellett felmenni, ahogy lejönni. Bár kicsit nehezebb volt, a kimászásnál Draco segédkezet nyújtott, így nem estem vissza a gödör aljára. A felszínre érve elkapott az aggodalom.

-Draco- szólítottam meg. Épp indulni készült.- Én még sétálok egyet. Nem akarnám, hogy Thomas meglássa, hogy veled megyek vissza. Nem szeretném a szidalmait hallgatni

-Biztos maradni akarsz? Lassan elkezd sötétedni

-Igen. Elmegyek Hagrid kunyhója felé. Arra szoktak sétálni az emberek. Nem árt a lenti levegő után egy kis oxigént szívni

-Ahogy gondolod. Akkor majd még találkozunk- indult el az iskola felé

Én ahogy mondtam, Hagrid kunyhója felé vettem az irányt. Az még sötétben is biztonságos környék, mert gyakran látogatják a félóriást, így ha baj is történne, valaki biztosan hallaná a segédkiáltásokat.

Közben gondolkodtam. Sokszor vannak különös gondolataim. Most leginkább a titkos barlang gondolata kötött le. Nagyon tetszett. Sőt kifejezetten jól esett, hogy Draco nekem mutatta meg. Azért is volt jó érzés, mert év elején rossz volt a viszonyunk, és az elhatározás miatt, miszerint kibékülök vele, sikerült jó viszonyt kialakítanom vele. És valószínűleg ez kölcsönös. Mert belegondolva, ha én találtam volna azt a helyet, nem valószínű, hogy bárkinek elmondtam volna. Neki biztosan nem. Maximum Aitana-nak, de neki is csak idővel. És ő a barlang megtalálását nem mondta régre, így gyanítom maximum pár hete tudhat a hely létezéséről. És most lett egy titkom.

Általában nincsenek titkaim, mert Aitana-nak mindent elmondok. De ezt nem mondhatom el sem neki, sem Carolnak sem pedig Olivernek... Oliver. vele még lesznek gondok. Biztosan várja a beszámolót azért cserébe, mert megbízott bennem. De nem mondhatok neki igazat. Ergo hazudnom kell. Amiről előtte Dracoval kell beszélnem, hogy még véltóetlenül se mondjunk mást, ha bárki kérdezi. Ezzel csak akkor van baj, ha előbb találkozok a bátyámmal, mint Dracova...- töprengtem.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy egyenesen belesétáltam az udvaron tevékenykedő Hagridba. A földre estem.

-Nagyon sajnálom, nem ütötted meg magad?- segített fel

-Jól vagyok köszönöm. Én nem figyeltem- mosolyogtam rá jelezve, hogy tényleg minden oké.

-Akkor jó. Esti séta?- érdeklődött

-Öm...igen. Most tartok vissza a Roxfortba nehogy elkéssek

-Nem találkozol véletlenül Ronnal?

-Ronald Weasley-vel?

-Igen. Nálam hagyta a pálcáját. Én mondom, ha a feje nem lenne a nyakához kötve azt is elhagyná

-Nem hiszem, hogy látni fogom. Maximum valamikor reggel, de nem biztos

-Reggel már én is oda tudom adni neki. Úgyhogy akkor majd én beviszem az iskolába. Te meg siess vissza, mert nincs sok időd.

-Rendben. Jóéjt Hagrid

-Jóéjt- intett, majd folytatta amiben megzavartam

Siettem az iskolába, mert nem volt nálam óra, fogalmam sem volt mennyi lehet az idő, így nem tudtam elkésem-e. Nem akartam szabályt szegni. Főleg nem azzal, hogy tovább maradok kint a megengedettnél.

A szobámba mentem. Hála égnek, a folyosókon senkivel nem futottam össze, akivel nem akartam. Aitana már a szobában volt. Éppen egy képet tett ki a szekrényére. Egy közös kép volt a kishúgával.

-Szép kép- jegyeztem meg köszönés gyanánt

-Szia Cami- köszöntött- szerintem is az- nézte meg jobban a képet- milyen volt ma délután? Merre voltatok? mit csináltatok? Mondj el mindent.

-Hát... Csak sétáltunk és mutatott egy szép tisztást- hazudtam remélve, hogy ez egy jobbik hazugságnak számít és elhiszi.

-Tisztást...nem tett vagy mondott semmi különöset, ami azt mutatná, hogy nem is tudom... mondjuk tervez valamit- utalgatott erősen arra, hogy nem bízik benne

-Nem tett vagy mondott semmi olyat- nevettem fel halkan.

-Ez különös. Lehet tényleg kedvel...- ült az ágyára. Én is eképp tettem

-Én is azon gondolkodtam. Hogy lehet rájött, hogy nem vagyok már ellene.

-Én akkor sem csípem- tette karba a kezét- gyanús

-Nem is kell- mosolyogtam- én sem kedvelek mindenkit. De mesélj inkább te. Mit csináltál ma, amíg nem voltam itt?

-Bejött Lana a szobánkba, ha nem baj. Együtt tanultunk. Segítettem neki, aztán játszottunk kicsit

-Dehogy baj, bármikor behozhatod a kishúgodat. Akkor is, ha itt vagyok. Ne érezze magát egyedül, ha még nincsenek olyan közeli barátai. Anno nekem is jobb lett volna, ha lett volna egy nagytesó a közelben.

-Volt is. Csak másik házba. Nekem nincs nagyobb testvérem.- emlékeztetett

-Tényleg. Neked sem lehetett könnyű

-Emlékszel milyen jó volt, hogy Jess felkarolt minket?

-Igen. Ha ő nem lett volna, elvesztünk volna- értettem egyet- hiányzik

-Ne is mondd. Én őszinte leszek, haragszom rá.

-Miért?

-Mert az új barátai fontosabbak lettek. Most, hogy prefektus lett...

-De érthető. Kevesebb az ideje. Ezt gondolhattuk volna előre

-Akkor is... sokat vagyok egyedül. Te is McGalagyony-hoz jársz meg néha elmész Dracoval is. Így sokszor maradok egyedül

-Nem is tudtam- esett meg rajta a szívem.- Nem gondoltam arra, hogy ennyire egyedül vagy. Igyekszem többet lenni veled.

-Nem erre gondoltam. McGalagonyt teljesen támogatom, Dracot meg kezdem elfogadni. Inkább itt arra célzok, hogy nem szereztem elég barátot az évek alatt. Ismerkednem kéne

-De itt a megfelelő alkalom. Jönnek a Mahoutokoro-ból új diákok. Biztosan lesznek köztük korunkbeli jó arcok

-Igazad lehet. Ők jó esélyek lennének- ismerte be

Ezután beszélgettünk még kicsit, majd elmentünk megmosakodni. Lefekvés előtt még megfésültem a macskámat, Erist, átnéztem a másnapi leckéket, és hamar ágyba bújtam. A mai nap kifárasztott. Jobbnak láttam, ha korán lefekszem, hogy holnap újult erővel vághassak bele a következő napba.