Éjjel rosszul aludtam. Túl sok gondolat kavargott a fejemben. McGalagony, számisztika, Thomas... Draco és a meglepetés. Annyi minden várt rám másnap. Későn aludtam el, nyugtalanul. A fejemben képek villantak fel. Fáztam és melegem volt. Egy ideig azt hittem beteg leszek, de másnap kutya bajom sem volt.

Reggel a nagyterembe mentem, ahol szokás szerint a diákok kisebb csoportokban fogyasztották a reggelijüket. Valamiért kevés tanár volt ma reggel jelen. Így a diákok sokkal hangosabbak voltak a szokottnál.

Mint minden reggel, először a testvéreimet köszöntöttem, majd váltottam pár szót azokkal a bátyám körül legyeskedő diákokkal, akik mindenképpen velem kívánták megvitatni az éppen aktuális ügyüket. Thomas miatt én is kisebb népszerűségnek örvendek. Vagyis örvendenék, de nem élvezem túlzottan. Ez inkább Carol terepe. Én ebben jobban hasonlítok Oliver bátyámra. Neki mindegy hol van, amíg békén hagyják. Persze, az esze miatt őt kis körbe rajongják, és más lányok szerint igazán fess férfi lett belőle, de őt ez teljesen hidegen hagyja és elmerül a saját világában. Olyan konkrét céljai vannak, hogy őszinte leszek... irigylem. Nagyon. És őt szinte csak ez hajtja. Nem úszkál a fiatalság adta örömökben. Inkább szimplán kizárja őket.

Én valahol a 2 bátyám között vagyok. De, ha valaki felém fordul azzal, hogy segítség kell neki, igyekszem segíteni neki. Így volt ez ma reggel is.

-Camilla- kiáltott utánam egy női hang

-Igen?- fordultam vissza, ugyanis már éppen elhagyni készültem a testvéreim tásaságát, és a saját házam asztalához igyekeztem

-Laura Pevensie vagyok. Egyel feletted járok. És tudom, hirtelen támadtalak be, de kéne egy hatalmas szívesség

-Thomassal kapcsolatos?- vontam fel a szemöldököm.

-Igen- sütötte le a szemét a lány

-Ejtsek pár szót az érdekedben?- mosolyodtam el

-Leköteleznél- nézett rám hálásan

Általában ilyen tájt már a laányok elég rendesen megkörnyékezik a bátyámat, a karácsonyi bálok és egyéb előtte rendezett ünnepség miatt. Abban reménykednek, hogy Thomas időt fog rájuk szakítani, vagy talán egyik eseményre őket viszi kísérőül.

Én tudom, hogy ez nem így van. A bátyám élvezi a hölgyek figyelmét, de nem tervez semmi komolyat. Viszont ilyenkor, ha hozzám vagy Carolhoz fordulnak, beállok kerítőnek, hátha mégis talál valakit magának. Ez nekem is jó lenne, mert akkor talán kevesebb ember állná őt körül a nap nagy részében és több időt tudnák vele tölteni.

Miután megígértem Laurának, hogy beajánlom őt Thomas-nál, oda siettem az asztalunkhoz, hogy az óráim előtt bekaphassak valamit. Ma reggel a kalács mellett döntöttem, ahogy Aitana is. Közben felírtam a lány nevét a jegyzetfüzetembe, hogy el ne felejtsem. A barátnőm már megszokta a bátyám listáit, így nem igen foglalkozott velük.

Pár perc múlva Jessica is csatlakozott hozzánk. Manapság kissé elhanyagolt minket, de érthető... prefektusi teendői túlságosan lekötik, meg biztosan ő is élvezi, hogy hirtelen idősebb barátai is lettek. Én is élvezném, ezért nem hibáztatom.

Éppen azt mesélte, hogy hogyan boldogul az újakkal, és hogy milyen nehéz ezt a sok mindent összekombinálni az RBF vizsgákra való felkészüléssel, amikor hirtelen Draco vágódott be mellém.

-Jóreggelt- köszöntöttem, ahogy ő is engem, majd a hátam mögé pillantottam, ahol a bátyám tekintetét kerestem. Lefoglalták a barátai, úgyhogy kissé nyugodtabb lelki világgal fordultam Draco felé, aki érdeklődve néze, ahogy a tekintetem össze-vissza kapkodom

-Lemaradtam valamiről?

-Thomas úgy döntött, hogy nem beszélhetek veled

-Ő döntött úgy?- vonta fel a szemöldökét

-Pontosan. Tudod, borzasztó rossz hatással vagy rám- kritizáltam az előbb említett testvérem

-Igen, ez köztudott- erősítette meg. Majdhogynem egyszerre mosolyodtunk el- és akkor mi lesz?

-Ezt hogy érted? Nem fogok engedni neki

-Ez jó hír, akkor áll a mai találkozó.

-Igen. Úgyem veszi észre, meg mi lenne a legrosszabb, amit tesz?

-Nem hiszem, hogy különösebben bármit tudna tenni, de- kezdte, de nem tudta befejezni, mert a tanárok többsége akkor sétált be az ajtón Dumbledore professzor vezetésével.

Dumbledore a megszokott helyére állt, és csendre intette a jelen lévő diákokat. Mi kíváncsian figyeltük, hogy mi ez a felhajtás.

-Jóreggelt minden jelen lévő diáknak-kezdte a professzor- A tegnapi nap folyamán, iskolánk egy kérvényt kapott a Mahoutokoro japán varázslóiskolától. Japánban volt egy nagyobb varázslóháború és az iskolájuk kishíján megsemmisült. Így a diákjaik egy részét a mi iskolánk fogadja be. Önálló osztályként indulnak korosztály szerint, majd Halloweenkor a Teszleksüvegre bízzuk őket, és rendes beavatást kapnak. A diákok jövő héten érkeznek. Arra kérek minden kedves diákot, hogy az újonnan érkező társaikat szívélyes fogadtatásban részesítsék és terjesszék a hírét, hogy mindenkihez eljusson. Ez egy remek alkalom az új ismertségek szerzésére. Kérem, használják ki- mosolyodott el, majd fogalt helyet.

A termen halk suttogás lett úrrá.

-Hát ez remek- dörmögött Draco

-Nem örülsz nekik?- kérdeztem, bár a válasz elég egyértelmű volt

-Beszennyezik a levegőnket. Amerika közelebb lenne nekik

-Biztosan oda is mennek, de ők sem tudnak minden diákot beszogadni

-Nekem mindegy, nem leszek velük kedves

-Új prédák?- mosolyogtam, bár nem a szituáción. Inkább azon a tényen, hogy bár velem most rendes, sosem fog megváltozni.

-Lehet- tárta szét a karját, majd felállt- akkor később a hátsó kertben- jegyezte meg, majd elindult. A csatlósai követték

Csak ezután vettem észre, hogy Aitana és Jessica hallgatóznak.

-Te és Draco? Lemaradtam valamiről?- kérdezte Jessica- Év elején még utáltátok egymást

-Most Cami és Draco öribarik. Egyenlőre- mondta Aitana

-Tényleg?- kérdezett vissza Jessica

-Dehogy. Dracoval jobb jóban lenni. És igyekszem jó kapcsolatot ápolni vele. Amúgy meg nem rossz ember. Egész jól el lehet vele beszélgetni.

-Igen, Thomas biztos azért tiltott el tőle, mert olyan jó ember- értetlenkedett Aitana

-Ezt egy szóval sem mondtam.

-De gondoltad. Most is, hova mentek? Találkozni titokban a hátsó kertbe?- faggatott. Szóra nyitottam a számat, de Jess beelőzött

-Végig gondoltad ezt? Tudod ki Draco apja? Tudod, kit szolgálnak? Tudod, hogy hogyan vélekednek a mugli párti családokról? Véráruló. Téged is annak tart. Biztos, hogy te is Draco egyik agyafúrt tervének részlete vagy. Thomas nem véletlenül félt tőle. Draconak nem kedves a természete. Ha annak mutatja magát, azt csakis okkal teszi.

-Köszi a bizalmat. Tényleg- ettem meg az uolsó falat kalácsomat és felálltam- Az órák kezdéséig a szobámban leszek. Átnézem a számisztika anyagot és a mágiatörténet leckét- jelentettem ki ridegen, majd a szobámba mentem.

Azt tettem, amit a lányoknak mondtam. Ideges voltam. Nem bíznak bennem, 4 év után sem. Ők nem tudják, nem látják, amit én. Így megérteni sem fognak. Terelnem kell a gondolataimat. Átnéztem a mai napra minden beadandót, házi feladatot és bele olvastam a mai mágiatörténet leckébe. Ám hirtelen hangzavarra lettem figyelmes. Lementem a Mardekár klubhelyiségébe.

-Ide nem jöhetsz be- kiáltotta egy idősebb fiú. Oliver volt az, az ajtóban állt és be akart jönni. Amikor megjelentem a srác felém szólt.- White intézd el a bátyád. Nem tudja hol a helye- lökött egyet rajta majd ott hagyott vele. Kimentünk a folyosóra.

-Oliver mi történt. Ez nem vall rád

-Nem az én dolgom, és hidegen kéne, hogy hagyjon, de a húgom vagy.

-Mi történt?- kérdeztem aggódva

-Thomas. Figyeleteni fog téged. Velem első sorban. Eltávolodtál tőlünk és apa halála óta- állt meg egy pillanatra- neki kell játszania az apa szerepet. És kapott anyától egy levelet, amiről nem kéne tudnom...

-Baj van anyuval?- kérdeztem riadtan

-Tudod milyen anya, mindent túlreagál és...

-Mi történt anyával?

-Anya beteg. Kezelhető és a megfelelő gyógyfüvekkel gyógyítható is, de mint mindent, ezt is túlreagálja. Thomasnak megírta levélben, hogy mi ne tudjunk róla. De én elolvastam, amíg aludt. És megkérte benne, hogy méginkább figyeljen rátok... meg rám is. Mert ő most nincs olyan állapotban, hogy otthonról tudjon segíteni.

-Úristen- bámultam magam elé

-Carol... Carol közel van hozzá. De te valamiért a Mardekárba kerültél. És téged jobban félt

-Azért kerültem oda, mert én nem vagyok olyan okos, mint ti. Thomas sosem tanul, mégis majdnem kitűnő. Te napok óta nem szóltál hozzám a könyveid miatt, Carol pedig gyorsan tanul. Én inkább... létezem. De nem kell félteni. Tudom mit csinálok.

-Tudom. Nem olvasom én sem mindig a könyveim. Figyelni is szoktam. Én bízok benned, viszont ha bármi bajod lesz azért, mert rossz társaságba keveredtél...

-Nem lesz. De... jelenleg a bátyáim közül te vagy a kedvencem. Szóval mit szeretnél?

-Nem mondalak el Thomasnak. De cserébe mondd meg, mikor, kivel, hova mész.

-Azt várod, hogy jelentsem minden lépésem?

-Nem. Csak például, hogy ma hova mész Dracoval.

-Te honnan tudsz erről?

-Az legyen az én dolgom.

-Rendben. Ma délután McGalagony professzorhoz megyek, aki segít abban, hogy animágus lehessek. Vagyis kellő képpen felkészít rá. Utána a hátsó kertben találkozom vele. De nem tudom hova megyünk

-Jó. Majd figyelem merre mentek el. Amit pedig anyuról mondtam

-Nem mondom el, hogy tudom

-Kössz

-Én is- húztam mosolyra a számat

-Nem is mondtad, hogy animágus akarsz lenni

-Nem volt alkalmam

-Apa miatt?

-Igen

-Érthető. Menni fog?

-Nem tudom. Remélem. Addig csinálom, amíg nem fog menni. De ne mondd senkinek. Csak Aitana és Draco tud róla McGalagony professzoron kívül.

-Lakat a számon.- mosolygott

Ezután mind a ketten elmentünk órákra. Jó volt Oliverrel beszélni. Akármilyen magának való, ő a legmegértőbb testvérem, és ugyanúgy, ahogy Dracoban, benne is megbízok. Ez ilyen megérzés. Persze lehet a józaneszemre kellene hallgatnom a megérzéseim helyett, de jelenleg annyira biztos vagyok abban, hogy jól döntök, hogy nehéz elrugaszkodni ettől.