Ma viszonylag könnyű óráim voltak. És nem is volt olyan sok. Délután tervezem megkeresni Mc Galagony professzort, a tanításokkal kapcsolatban.

Ám ennél is jobban foglalkoztatott, hogy vajon Draco hogyan szerezte meg azokat a teszt kérdéseket. Őszintén reméltem, hogy nem kever ismét bajba a hülyeségeivel. A legkevésbé hiányzik, hogy most hogy már kissé lehűlt a levegő, kint kelljen fagyoskodnom az erdőben. Habár, nem hiszem, hogy ártó szándékkal tette volna. Talán ezzel próbál barátkozni... Minden esetre, nálam jó úton halad. Az 1 hét során bebizonyította, hogy nem csak bántani tudja az embereket, és, hogy bár nem látszik ,és nem mutatja, neki is van szíve. Talán.

Még vissza volt az utolsó órám. Gyógynövénytan. Bimba professzor múlt órán kiadta, hogy vigyünk órára egy ismertebb gyógynövényt. Ezekről fogunk ma beszélni. Én egyszerű kamillát választottam. Elég mókás lehet, főleg hogy a nevem is erre utal, de ez a muglik és a varázslók körében is elég ismert és bárhol lehet kapni, így a hosszas keresgélés helyett az Abszol Úton megvásároltam.

Izgatott voltam. Magam sem tudom miért, talán mert szerettem ezt az órát, vagy, csak mert alapból izgatott állapotban voltam.

Órán rengeteg gyógynövényt láttunk. Voltak, akik ugyan azt a növényt hozták, voltak, akik egész különlegeseket. A professzorasszony nagyon örült, hogy a csoportunkból mindenki lelkiismeretesen teljesítette a feladatot. Így bezsebeltünk pár pontot a házunknak. Ilyenkor mindig elfog a büszkeség. Igaz 4 éve ide járok, mégis sokszor olyan lelkes tudok lenni, mint az első évesek. Rájuk is mindig büszkén nézek. Legfőképpen az új Mardekáros diákokra. Annyi mindent tudnék nekik mutatni, de sokkal nagyobb örömet okoz, ha mindenre magunk jövünk rá. Így csak a távolból figyelem a fejleményeket.

Óra után maradtam még a professzornak segíteni, összepakolni a növényeket, rendbe tenni a termet és hasonlók. Kicsit el is beszélgettük az időt. Egyik rossz tulajdonságom, hogyha érdekes téma kerül szóba, képtelen vagyok befogni a számat. Bimba professzort nem zavarja, sőt, nagyon is szereti, hogy ilyen érdeklődő vagyok, de utólag mindig úgy érzem, mintha ezzel csak ártanék másoknak. Vagy zavarnám vele az embereket.

Miután kisétáltam a teremből, a Mardekár klubhelyisége felé vettem az irányt. Úgy voltam vele, hogy mindenekelőtt lepakolom a cuccom és utána keresem meg McGalagony professzort.

A klubhelyiségből egyből a szobámba mentem. Aitana még nem volt ott, így az ágyamra ültem és elkezdtem pakolni a könyveim. Készültem az órák utáni tanulószobára, ami jobbára csak a könyvek és füzetek átolvasása volt. Ahogy raktam egymásra a könyveket, a kezembe akadt a Mágiatörténet könyvem. Eszembe jutott a Draco-tól kapott papír, így a talárzsebembe nyúltam érte.

Felnyitottam a lapot. Gyors kézírással volt lefirkálva pár kérdés. Nem is tudtam, hogy aggódnom kéne, vagy örülnöm. Elolvastam a kérdéseket, és az ágyamra ülve elkezdtem kiírni a füzetembe a megoldásokat. Elmerültem a gondolatokban. Egymás után írtam a válaszokat. Így észre sem vettem, amikor Aitana is megérkezett a szobába.

-Mit írsz?- hajolt a füzetem fölé, ezzel kizökkentve a tevékenységemből

-Csak...-gondolkodtam el- tanulok a mágiatörténet dolgozatra.

-És az micsoda?- emelte fel a lapot, amelyen a lefirkált válaszok voltak találhatók.- Honnan vannak meg a kérdések?- nézett rám gyanakodva

-Azok csak... Draco adta- vallottam be. Tudtam nem lesz ínyére a dolog

-Cami, tudod, hogy ebből mekkora baj lehet, ha kiderül?

-Nem fog. Csak te tudod Dracon kívül

-Gondolod ezt te. Ki tudja, még ki tud róla, hogy neked megvan.- idegeskedett.

-Idegeskedsz még, vagy kellenek neked is a válaszok?- néztem rá mosolyogva. Tudtam, hogy neki is jól jönne, ezért nem is terveztem titokban tartani. Az meg, hogy vele szemben az igazamat bizonygassam, nem tűnt most a legjobb ötletnek.

-Ajj- ült le mellém- vigyázz Dracoval. Lehet ma még kedves, de holnap már ellened lesz.

-Vigyázok, de mit tudtam volna tenni. A kezembe nyomta. Nem utasíthatom vissza.

-Mindegy... megtörtént. Lényeg, hogy nekünk ez csak jó- bólintott végül. Egyet értettem vele, majd gyorsan leírtuk a válaszokat és mentünk is a tanulószobára.

Egy percig meg is feledkeztem McGalagony professzorról, így kénytelen voltam a tanulószobáról elkéretőzni. Ez csak annyiban volt necces, hogy Piton professzor volt ma a felügyelő professzor. Így jobbnak láttam előbb elvégezni az aznapi feladataim, és csak utána felvetni az ötletet.

A nagyterembe mentünk. A saját asztalunknál, a saját helyünkön foglaltunk helyet. Felnyitottam a könyveim és füzeteim, hogy tanuljak. Ma a professzor mondhatni jobb kedvében volt, így megengedte, hogy a nehezebb feladatokat párban oldjuk meg. Így bele is fogtunk a tanulásba Aitana-val.

Különös, hogy míg más tanár jóindulatával visszaélnek a diákok, és a páros munka helyett csoportos játék van, addig Piton professzornál mindig alap a rend és a fegyelem...

Nem sokkal a tanulószoba kezdete után betoppant Draco és a két csatlósa, Crack és Monstro. Mivel jobbára a közelünkben ülnek-év eleje óta- ezért most is mellettünk foglaltak helyet. Draco közvetlenül mellém ült.

-Kidolgoztad őket?- kérdezte köszönés helyett

-Egy részét igen- feleltem. Eközben Aitana szúrós pillantást vetett rá. Draco nem tudta mire vélni, így elmondtam neki röviden, hogy lebuktam. Ő csak egy gúnyos mosollyal jutalmazta a barátnőmet, aztán ő is előpakolta a cuccait.

Miután Aitanaval végeztünk, elmondtam neki a terveim, miszerint előbb távozok a szokottnál. Mivel Dracoékon kívül más ismerős is volt a közelben, tiszta lelkiismerettel terveztem otthagyni őt. Elkezdtem összeszedni a könyveimet, majd felálltam és a professzor felé vettem az irányt.

-Nocsak, White kisasszony, máris végeztt?- vonta fel a szemöldökét

-Igen professzor, mindennel végeztem.- feleltem- Az engedélyét kérném felkeresni McGalagony professzort személyes ügyben- kértem meg az előbb említett dologra. A professzor felvonta a szemöldökét. Nem aggasztott, tudtam, hogy elenged. Egy részt kissé engedékenyebb a saját házával, másrészt az esetek többségében becsületesen elvégzem a munkám, így nem is volt kérdéses a tanárok bizalma.

-Rendben, de ha megtudom, hogy nem a professzorasszonynál van, komoly következményekkel kell számolnia- nyomatékosította a monológját. Tudtára adtam, hogy értem, így már mehettem is felkeresni McGalagony professzort.

Nem volt nehéz dolgom. A délutánokat az irodájában tölti papírmunkával és a másnapi órákra való felkészüléssel. Megálltam az irodaajtó előtt, lesimítottam a ruhámat- fő a jó megjelenés- és bekopogtam.

-Tessék- hallottam a professzor hangját.

-Jónapot McGalagony professzor- nyitottam be és csuktam be magam mögött az ajtót.

-Nocsak, White kisasszony, mi járatban?- vette le a szemüvegét és tette le a papírokat a kezéből.

-Elnézést a zavarásért. Tudja... lenne egy személyes ügyem, amivel önhöz fordulnák- foglaltam össze tömören az érkezésem célját. McGalagony professzor a kezével az asztalától nem messze lévő székre mutatott. Oda vittem az asztala mellé.

-És mi lenne az?- kérdezte

-Tudom, furcsa kérés lenne, és nem is várom el, hogy igent mondjon rá- kezdtem bele és elmeséltem neki, hogy animágus szeretnék lenni. Tisztáztam, hogy mindenféle hátsó szándék nélkül, csupán édesapám példájára lennék az.

-Nos- tette vissza a szemüvegét- amit tőlem kér, az egy roppant bonyolult és nehéz feladat mindkettőnk részéről. Ezen kívül kockázatos is, arra tekintve, hogy lehet nem is sikerül. Mondja White kisasszony, tisztában van vele, hogy ez milyen hosszadalmas procedúrával jár?- kérdezte

-Pontosan nem professzor, de apám régebben mesélt róla néhány dolgot.

-Értem- állt fel és sétált az egyik könyves polchoz. levett egy könyvet és visszaült- javaslom, olvassa el ezt a könyvet. Amint látja, nem hosszú és rengeteg illusztráció van benne. Ezen kívül híres animágusok jó és rossz benyomásáról a képességgel kapcsolatban. Hasznos olvasmány. Olvassa el, és ha átgondolta biztosan szeretné-e, akkor keressen meg.- javasolta, és oda adta a könyvet.

-Köszönöm McGalagony professzor- álltam fel. A professzor csak bólintott. Én kisétáltam az irodából és a nagyterem felé vettem az irányt. Nem volt már sok vissza a tanulószobából, de úgy illett, hogy visszamenjek. Az hiányzik, hogy Piton professzor meglásson valahol máshol sétálgatni. Nem lenne szép vége.

A nagyterembe érve, Piton csak egy rideg tekintettel illetett. Tehát nincs mitől tartani. A legtöbben már csak rajzoltak, firkáltak a füzetük szélére, és várták a tanulószoba végét. Aitana egy fiatalabb Mardekárosnak segített, így csak intettem felé. Nem szívesen zavarnám, így inkább Dracoékhoz mentem. Draco éppen a tollával játszadozott unalmában. A két csatlósa nem túl beszédes, így inkább velem kezdett beszélgetni.

-Merre voltál?- kérdezte

-McGalagony professzornál- válaszoltam egyszerűen.

-Jó, de mit kerestél ott?

-Beszéltem vele a terveimről- húztam elő a talárom alól a vékony kis könyvet amit a professzor adott. Draco szemügyre vette.

-Jól meggondoltad?- názett rám komolyan

-Igen, neked is mondtam már, hogy milyen fontos ez nekem

-Tudom, de nem kis rizikóval jár. Lehet, feleslegesen pazarolod erre az időd

-Nem tudom, még nem olvastam bele, de a professzor is ezt mondta. Olyan nehéz lenne?

-Eléggé. Hosszadalmas, bonyolult és nehéz. De ha McGalagony professzor támogat benne, akkor szerintem sokkal könnyebb lesz.- ecsetelte.

Ezután kicsit beszélgettünk még a témáról, de el is ment az idő, így vége lett a tanulószobának. Aitanat vártam, közben Draco lapozgatta a könyvem. Néha furcsállva nézte, de többnyire elvolt vele.

A barátnőm is nemsokára végzett, így Draco visszaadta a könyvet, és 5-en mentünk fel a klubhelyiségbe. Én Aitanaval, hátul pedig Draco a csatlósaival.

A szobánkban tanultunk. Aitana az ő ágyán én pedig az ablakpárkányban. Noha a víz miatt nem sok fény szűrődött be- főleg most, hogy elkezdett besötétedni- azért szerettem azt a helyet. Mindig néztem a vízi élővilágot. Csodálatos volt. Az a sok színes állat és növény minden alkalommal lekötötte a figyelmem. Talán ez az oka, hogy nehezen tanulok. De most igyekeztem koncentrálni a mágiatörténetre és a számisztikára. Az utóbbi reménytelennek bizonyult, így inkább a könyvet kezdtem olvasni. A pálcámmal világítottam, a könyvem lapjait. Érdekes dolgokról olvastam, de nem értem sokáig benne, mert éreztem, hogy a szemeim leragadnak, és nem sokáig tudok fent maradni...