Amíg ezeken agyaltam, Aitana neve elhangzott. Ha jól láttam színes felhőkön ugrált ki örömében. Hiszen erre várt. Az ismerkedésre. Új barátokra. Egy aranyos lánnyal az oldalán tért vissza. Bemutatott neki.

-Szia, Camilla vagyok, de szólíts Cam-nek- nyújtottam a kezem

-Cora Lee- rázott velem kezet

Fontos, hogy ide a Roxfortba csak olyan Mahoutokoro-s diákok jöttek, akik ismerik, és valamilyen szinten beszélik a nyelvet, ugyanis az amerikai Ilvermorny nevet viselő iskola vállalta az anyanyelvi oktatást. Így a Roxforti tanároknak könnyebb dolguk volt.

Cora kifejezetten szépen beszélte a nyelvet. És nagyon barátságos volt. Bár kissé félénk is. A helyzetet tekintve nem csodálom, én is az lennék a helyében. Cora elég egyedinek tűnt. Márcsak a megjelenése miatt is. Rövid, fülig érő fekete haja volt, húzott, de mégis nagy, barna szemei, és hófehér bőre. Egy aranyos virág hímzéses farmert viselt egyszerű felsővel.

Vele és Aitanaval beszélgettem, amíg a többi korosztályt is kisorsolták. Ha jól hallottam Oliver neve is elhangzott. előre sajnálom szegényt, akit mellé osztottak be. Keserves, szótlan hete lesz.

Dumbledore professzor bejelentette, hogy erre az órára nem kell visszamenni, nyugodtan maradhatunk a nagyteremben ismerkedni. Bár én kicsit másképp döntöttem. Láttam Bimba professzort kisétálni a teremből. Gondolom rendet rakni indult, így készültem a nyomába eredni.

-Hova mész?- kérdezte Aitana

-Bimba professzor után. Segítek összepakolni az üvegházban- feleltem. Bár a magunkkal hozott felszerelések úgyis visszakerültek volna oda, a környékemen ülő emberektől összeszedtem őket, és a kijárat felé indultam.

-Cam, várj- kiáltott utánam egy ismerős hang. Lassan már ezer közül is felismerném. Draco volt az- veled tartok

-Nem tetszik a társaság?- utaltam az új diákokra

-Vagy, udvarias vagyok és segítek- javított ki. A szemei mosolyogtak, így tudtam, hogy tréfának szánta.

-Ha olyan udvarias vagy, akkor kérlek hozd ezeket- nyomtam a kezébe 2 valamivel nehezebb felszerelésekkel ellátott kötényt. Átvette és tovább mentünk. Az úton beszélgettünk.

-Minek viszed ezeket vissza? Ha a terem kiürül, úgyis valamelyik házimanó visszaviszi. Vagy egy tanár

-Tudom, de kellett egy kifogás, hogy miért megyek vissza

-Szóval te is megszöksz

-Nem egészen. Bimba professzornak tervezek segíteni.

-Plusz pontokat remélsz?

-Akár. Vagy csak én is olyan udvarias vagyok, mint te és a jószándék vezérel- viccelődtem én is. Van egy olyan érzésem, hogy ez köztünk hamar szállóigévé fog válni.

A beszélgetés végére el is értünk az üvegházhoz, ahol a professzor tevékenykedett.

-Mit keresnek itt?- kérdezte amint meglátott minket

-Ezeket hoztam vissza professzor- utaltam a kötényekre.- Draco segített. Bár ezek csak a Mardekárosok felszerelése, reméltem tudok valamiben segíteni.

-Hát ha már itt vannak, örülnék néhány szorgos kéznek. Hatalmas felfordulás maradt itt. Némelyik diák szerintem már direkt rosszul végzi a feladatott- tréfálkozott, miközben a hatalmas káoszra utalt az asztalok körül- viszont ön Miss. White nagyon tehetséges.- dicsért meg

-Köszönöm professzor. Igyekszem- mosolyogtam rá, miközben nekiálltam összeszedni a széthagyott kézilapátokat. Draco visszaakasztotta a helyére a kötényeket, a professzor pedig összesöpört. Jobban mondva egy egyszerű bűbájjal megbűvölte a seprűket, így hamar készen lett minden.

-Köszönöm a segítségüket- mondta, miközben bezárta az épületet. Adok mindkettejüknek 5 pontot.

-Jajj professzor, mi nem azért csináltuk- szabadkoztam

-Nem baj, segítettek önszántukból. Díjazom a jószándékot- törölte meg a tenyerét a ruhájába. A mondatot meghallva mosolyogva néztünk össze Dracoval. Az a híres jószándék... valóban kísérteni fog.

Ezután a professzor után sétáltunk vissza az épületbe. Még volt idő, míg vége van az órának, ezért a folyosón megálltunk beszélgetni. Sokan járkáltak fel s alá, szóval elvegyültünk a tömegben. Leginkább most az iskola volt a téma. Jobban mondva én panaszkodtam, hogy a számisztika és a repüléstan nem igazán megy.

-Mi nem megy számisztikából? Meglepően sokat emlegeted

-Konkrétan semmi. Bármit tanulunk próbálom összerakni, de ott elveszítem már a fonalat, hogy felírom a címet- nevettem el magam kínosan

-Vector professzor kegyetlen- értett egyet- de ha ilyen nehezen megy, miért nem adod le a tárgyat és veszel fel helyette újat?

-Hasznosnak tartom és fontosnak. Sok dologhoz kelleni fog a jövőben és még nem tudom mit akarok kezdeni magammal. De a számisztika egy biztos pont.

-Ezzel sajnos egyet kell értenem- dőlt a falnak- mi legyen, mi legyen- tettetett gondolkodást

-Ne viccelj ezzel- szóltam rá- Minden óra előtt görcsbe rándul a gyomrom. Nem vagyok hülye... de így annak érzem magam. A professzor szerint a széljegyzetekben is van hiba. Így azért nehéz.

-Kértél segítséget valakitől?

-Nem. Akartam Olivertől de ő ígyis sok embernek segít.

-Más nem jutott eszedbe?

-Nem- feleltem egyszerűen

-Hagylak kicsit gondolkodni- mosolygott pimaszul

-Te?

-Kimás?

-Jó vagy számisztikából?

-Az évfolyamomon a legjobb- hencegett, bár kétlen, hogy igazat mondott. Hermione is vele egy évfolyamra jár, és mindenki az eszét dicséri.

-Komolyan?- kérdeztem kellő komolysággal. Ha tényleg így van, muszáj kihasználnom a helyzetet

-Nem viccelek

-És segítenél is benne?

-Ezt még meg kell gondolnom. Tudom, azt mondtam udvarias és jószándékú életet kezdek, de ez nehéz ügy- mosolygott

-Ne bomolj, nekem tényleg szükségem van valakire- nevettem

-Jó, legyen- egyeztett bele

-De tényleg- ígértettem meg vele

-Nem viccelek. Segítek neked. Ha már... amúgy is van min aggódnod, ez ne legyen plusz teher.

-Draco Malfoy mikor lett ilyen segítőkész?

-Ne szokj hozzá. Nem tart sokáig- mondta megnyugtatásképp, hogy nem veszett ki belőle az arrogancia és a kíméletlenség. Bár őszintén, mostanában túlontúl gyanús a viselkedése tekintettel arra, hogy a kedvesség ezen formája nem az ő stílusára vall. Draco Malfoy, aki segít nekem egy tárgyból azért, hogy segítsen levenni a plusz terhet a vállamról? Gyanús. Ennyire én sem lehetek jófej, hogy ilyen bánásmódban részesüljek. Nem mintha nem esne jól, mert idővel rájöttem, hogy Draco nagyon értelmes fiú és remek társaság tud lenni. És ha félretesszük azt, ami irritál minket a másikban, nagyon jól kijövünk.

Beszélgetés után visszaindultunk a nagyterembe, ahol Aitana-val és Cora-val beszélgettem. Draco jobbára a másik oldalamon fintorgott, ha egy új diák felé nézett. Kihúzta magát, az asztalra helyezte a kezeit és kémlelte a termet. Sugárzott róla a megvetés és a rosszindulat, és szemmel láthatóan nem tetszett neki, hogy a közvetlen közelében csevegek az egyikükkel.

De még a nagy Draco Malfoy kedvéért sem fogok elülni onnan azért, hogy beszélgetni tudjak bárkivel is. Ez evidens volt.

-És mondd csak Cora, milyen családból jöttél?- kérdezte Aitana

-Hogy érted?- kérdezett vissza. Valószínűleg nem egészen értette a kérdést.

-A szüleid is varázslók?

-Nem, csak az anyám varázsló, apám átlagos ember

-Mugli- mondta Aitana, hogy Cora szokja a helyi kifejezéseket is

-Igen. Ti milyen családból származtok?- kérdezett vissza

-Nekem is anyukám varázsló csak- felelte Aitana

-Nekem minden felmenőm varázsló- feleltem én is

-Az összes?- kérdezett vissza Cora

-Hát... van pár nagyon távoli rokon, akik nem, de velük nem tartjuk a kapcsolatot. Ők nem is tudják rólunk, hogy varázslók vagyunk- ecseteltem

Az óra lassan a végéhez közeledett. Dumbledore is felhívta rá a figyelmünket, hogy még véletlenül se feledkezzünk meg róla. Mert bár ez nem egy átlagos nap, a tanítás nem állhat meg csak úgy magától. Bár az is igaz, hogy a mostani és az elkövetkező óra között van egy egy órás ebédszünet következett, amit szintén ki tudtunk használni. Persze a Roxforti kosztot agyon dicsértük Corának. Mert bár nem olyan jó, mint amit otthon megszoktam, az itt felszolgált ételek is rendkívül finomak.

De az ebédszünet is hamar elrepült. Hiába, ha az ember jól érzi magát, vagy olyan dolgot csinál, ami érdekli, akkor az idő csak úgy repül. A héten magunkkal kell vinni az új diákokat az órákra. Valamint a házakba való beosztásuk után is azt a tanrendet fogják követni, mint azok a diákok, akik mellé beosztották őket. Így Cora-t látni fogjuk még párszor. Mert bár Aitana-val sem közös minden órám, a legtöbb azért mégis az.

Átváltoztatástan óra következett. Óra után terveztem McGalagony professzornál érdeklődni a múltkori fogalmazásom eredményéről. Így elég izgatott voltam. Cora-nak ecseteltük, hogy mennyire szeretjük Aitana-val a professzor óráit.

-Bár elég szigorú- ismerte be Aitana

-De megértő is- javítottam ki- és segítőkész

-Igen, Cami mostanában gyakran jár hozzá külön órákra

-Nehezen megy a tárgy?- kérdezte Cora

-Nem egészen. Ezek ilyen...-álltam meg egy pillanatra- külön extra órák- feleltem nemes egyszerűséggel.

Nem akartam a szemében olyannak tűnni, aki valamilyen tárgyból gyenge. Higyje csak azt, hogy okos vagyok, aztán majd úgyis rá fog jönni az igazságra. Ha másnem, az első számisztika órán biztosan. Aitana nálam jobb tanuló. Vagy csak szorgalmasabb. Neki még annyi terve sincs a jövőre nézve, mint nekem, így mindent megtesz annak érdekében, hogy mindenből jó legyen, hogy később ne kelljen annyi mindent újra tanulnia, ha arra kerülne a sor, hogy pályát választ.

Az óra kellemesen telt. Bár az anyaggal nem igen haladtunk. Csupán egy kicsit. Mivel McGalagony professzor köszöntötte az új diákokat, és perceken keresztül ecsetelte, hogy mennyire fontos a házakba osztás, és hogy nagyon várja az új Griffendéles diákokat. Aztán az év alatt eddig vett témakörökről tett említést. Csak röviden, hogy képben legyen mindenki. Szerintem ez még a nekünk, 'régi' diákoknak is segítség volt. Vagyis nekem mindenképpen. Kicsit még jegyzeteltem is.

Aztán óra után mondtam Aitana-nak, hogy maradok picit beszélni a professzorral. Mivel szünet nélkül kezdődött volna a következő óra, így a tanárok el szokták nézni, ha pár percet késik egy diák. Így nem volt bűntudatom amiatt, hogy tovább maradok, mint kellene.

-Professzor- szólítottam meg

-Áhh, Miss. White. Reméltem, tudunk pár szót váltani. Megnéztem a fogalmazását- közölte egyszerűen. Szerintem a reakciómat várta

-Igazán? És... hogyan sikerült? Úgy véli érdemes lenne foglalkoznom vele, vagy még tanulnom kéne?

-Nos, bár egy-két helyen véltem felfedezni pontatlanságot, nem tartom azokat hibának. Különösképpen az tetszett, ahogy az előkészületi dolgokra kitért. Látszik, hogy beleásta magát a témába. Viszont én még azt javaslom, hogy még ne a mostani telihold idején álljon neki, hisz pár nap és az itt van. Hanem várja meg a következő teliholdat és addig erősítse meg a tudását átváltoztatástanból és bájitaltanból.

-Tehát akkor segít felkészülni?- örültem meg. Éreztem, hogy apró lángocska gyúlt a szemembe az izgatottságtól

-Természetesen. A kezdés előtt valamelyik nap keressen meg kérem, hogy segíthessek az előkészületekbe- mosolygott a professzor- viszont most igyekezzen kérem a következő órájára, nehogy lemaradjon róla- utasított, visszaváltva komor arckifejezésébe.

Tettem, amit kért. Amúgy sem terveztem sokáig maradni. Bűbájtanról nem szerencsés lemaradni, hisz nagyon fontos tárgy. És szerintem Flitwick professzornak is sikerült megbékélnie velem. Bár szerintem még mindig érzi a sérelmet, ami akkor érte, amikor Dracoval vitáztunk, és semmibe vettük az intelmeit. Pedig részemről ez nem a személye ellen szólt. Vagy a kis termete ellen.

Az órára beérve kiderült, hogy a professzor ma az új diákok tudását szeretné felmérni, így nem volt semmi dolgunk. Többen rákérdeztek, hogy elmehetünk-e óráról esetleg ki az udvarra. Amit a professzor engedélyezett is. Sőt talán még örült is neki, hiszen így nem zavartuk az órát a sugdolózásunkkal.

Mi hárman a belső udvarra mentünk. Jött Carol is, hisz velünk volt órája, csupán ő másokkal volt eddig. Örömmel újságoltam volna a hírt mindenkinek, miszerint pár hét és megkezdődik az animágussá válásom első szakasza... De nem tehettem. Egyedül Aitana tudta, Cora-ban nem tudom még mennyire lehet bízni, Carol pedig rendkívül pletykás. Holnapra valószínűleg már a fél iskola tudná és ha elbukom, akkor a fél iskola rajtam nevetne. Nem akarok kockáztatni, így inkább megvárom, míg egyedül lehetek Aitana-val. Aztán elmondom neki, amit a professzor mondott nekem. Draconak is el kéne mesélnem. És Olivernek, hamár elmondtam neki múltkor.

Ám erre még várnom kellett, hisz mindkettőjüknek tart még az órája. Addig beszélgettünk. A húgom végig azt ecsetelte, hogy szerinte Aitana mennyire szerencsés, amiért az új diákok közül ő kapott párt. Valamilyen szinten körbehiperaktivizálta Cora-t. Nem tudom létezik-e ilyen tevékenység, de ha nem, akkor Carol létrehozta. Csupán ez annyit tesz, hogy megállás nélkül faggatta, ha fordítva kérdeztek, a válaszait elhadarta, és levegőt is alig vett. Sokszor felugrott az izgalomtól, majd visszaült mellénk a kint elhelyezett padok egyikére.

Nemsokára hatalmas hangzavar töltötte meg az iskola folyosóit. Igazából rengeteg idő telt el, de jól éreztem magam, így az szinte elrepült. Négyen beszélgettünk. Nem volt nagy tömeg, csak átlagos mindennapi beszélgetések. Ami így hétfőn felettébb jólesett, mert már a nap végéhez közeledve eléggé elfáradtam. A levegő is elkezdett lehülni. A napot, ami eddig valamelyest meleget adott, felhők takarták el. Hiába... ősz van, nem várhatom el, hogy nyári melegség legyen. Így inkább a nagyterembe indultunk, ahol amúgy is egy kötelező tanulószoba veszi kezdetét nagyjából 15 perc múlva. A húgom még kint maradt megvárni a többi barátait, akikkel tanulni fog a mai nap. A tanulószobán Flitwick professzor lesz a felügyelő, így teljes lelki békében indultam el, tudva, hogy bármikor tárgyalhatok a barátaimmal.

-Lányok- állítottam meg Aitanat és Cora-t- én itt megvárom Dracot. Mesélnem kell neki valamit. Csak szerintem Thomas már bent van.

-Rendben, majd akkor bent beszélünk- rángatta el Aitana Cora-t. Még csak most esett le, hogy szegény lány egész nap hordozva van mindenhova, nagyjából nulla beleszólással.

Várnom kellett pár percet, mire Draco felbukkant. Oldalán Crack-al és Monstro-val, akiket el is küldött, amint meglátta, hogy őt várom. Jó... elég szúrósan figyeltem, hogy biztosan észrevegyen, de a lényeg, hogy bejött.

-Mi a helyzet?- kérdezte közönbösen köszönés helyett

-Miből gondolod, hogy van bármi is?- kérdeztem vissza

-Nem szokásod csak úgy félrehívni. Ha tippelnem kéne, az animágus dologról vannak fejlemények

-Ez így nem tetszik- tettettem a csalódottságot- pedig olyan szép monológot találtam ki, hogy felvezessem- tettem karba a kezem, mint egy durcás kislány. Aztán látva, hogy Draco jól szórakozik, elmosolyodtam én is.- Igazából beletrafáltál.

-Beszéltél a professzorral?

-Igen. nagyjából 5 hét és elkezdjük

-Máris?- vonta fel a szemöldökét. Bólintottam, mire Draco kinyújtotta a jobb kezét. Őszintén meglepett, mert sosem gratulált semmihez sem. Tudni illik, hogy elég kevés embernek rázza meg a kezét a saját akaratából, és nem azért, mert az illem így követeli meg. Így természetesen elfogadtam és kezet ráztam vele. Őszintén boldoggá tett ez az apró gesztus.

-Azt mondta a professzor, hogy azért várjuk meg az eggyel későbbi teliholdat, hogy addig megerősítsem az ismereteimet átváltoztatástanból és bájitaltanból. Egyik sem megy rosszul, szóval emiatt nem aggódom.

-Jól mondta, jobb, ha az ember kellően felkészül

-Én is így látom. Bár bevallom, eléggé izgulok, hogy sikerül-e

-Ha elsőre nem is, újra lehet kezdeni bármikor

-De tudod mennyire türelmetlen vagyok. Meg maximalista. Nem bírnám elviselni

-Akkor azt javaslom, hogy figyelj oda nagyon. Minden apróságra. Ha mindent észben tudsz tartani talán kisebb lesz a hibázási lehetőség is.

-Igazad lehet. Köszönöm- mosolyogtam rá, kifejezve, hogy milyen sokat jelent a támogatása.

Ezután a nagyterembe mentünk, ahol Bimba professzor kijelentette, hogy a mai nap nem fogja olyan komolyan venni a tanulószobát, mert több időt szeretne adni nekünk arra, hogy jobban megismerkedjünk. Persze ezt mi nem bántuk, mert a házifeladatkat magunktól is megcsináltuk, és még így is rengeteg időnk maradt egymásra. A lányokat kicsit otthagyva a testvéreimmel kezdtem társalogni. Az új diákok is leszűrték, hogy hol gyülekeznek a népszerűbb csoportok. Harryéket vették körbe elsősorban. De Thomas és Carol körül is sokan legyeskedtek. Oliver most kissé messzebb ült és ha jól láttam, padra hajtott fejjel aludt. Megkérdeztem Thomast, hogy mi van vele, de ő csak annyit felelt, hogy mostanában éjjel nyugtalanul alszik, ezért napközben nagyon fáradt. Pedig vele pont beszédem lett volna. Így ezt napolnom kellett.

Megismertem pár új arcot. Thomas mindenkivel igyekezett kedvesen bánni. A lányokra megnyerő mosolyt villantott, esetenként kacsintott. A fiúkkal lekezelt és az egész tömeget szórakoztatta a vicces történeteivel. Jonathannal az olddalán. Mind a ketten rendkívül jó mesélő képességgel vannak megáldva. A Roxfortban a legtöbben tudják, hogy fele olyan érdekesnek és drasztikusnak kell elképzelni a történeteiket, mint ahogyan ők ezt elmesélik. Ám a Mahoutokoro-s diákok nincsenek azzal tisztában, hogy a testvéreim előszeretettel ferdítik el az igazságot.

Carol többnyire lányokkal csacsogott pár hellyel arrébb. Csatlakoztam volna hozzájuk, de egy cseppet sem hiányzott a vihogó lánytársaság, még akkor sem, ha a saját ikertestvérem az egyikük. Így Thomast és Jonathant választottam, és oda ültem a bátyám mellé, hogy hallgassam mikkel szédítik éppen az embereket.

A tanulószoba után a szobámban töltöttem az estét. A héten Cora és a többi új diák egy kijelölt teremben alszanak. Hisz a klubhelyiségekbe nem jöhetnek be, csupán, aki be van osztva. Így az estémet tanulással töltöttem, és Eris fésülgetésével. Amúgy nem szeret engem a macskám. Semmilyen embert nem szeret, de ha fésűt lát a kezemben, hirtelen bújós állatkává válik.

Lefekvés előtt még vettem egy kissé hosszúra nyúlt fürdőt, és izgatottan vártam a másnapot, míg el nem nyomott az álom.