Ahogy ott álltam, édesanyámmal szemben, Holden apámhoz lépett és halkan sutyorogni kezdtek. A terem maga olyan nagy volt és üres, hogy a suttogást én magam is hallhattam. Könnyedén meg tudtam mondani, hogy melyikük beszél. Bár a szavaik kivétele már egészen más tészta volt. Összesen talán két mondat hangozhatott el, és azoknak is csak a legvégét hallottam, melyet apám mondott, elég határozottan ahhoz, hogy parancs legyen és nem pedig kérés.
-...a legjobb, ha idehívnád!
Holden bólintott, utána elindult felém. Elsőre azt hittem, hogy rólam van szó, de aztán ellépett mellettem és nagyra tárva az ajtót, kisietett a folyosóra.
Apám hozzánk lépett és elképesztő gyengédséggel simított végig a felesége hátán.
-Ho...Hova küldted Holdent?-kérdeztem és a szemem sarkából a bejárati ajtó felé pillantottam, hátha meglátom az említett személyt.
-Sajnos az elkövetkező hétben mi, édesanyáddal nem fogunk ráérni, ezért kineveztem egy megbízható személyt, aki majd segít neked beilleszkedni az itteni világban. És természetesen vigyáz is majd rád. Jövőhéten pedig majd mi is tudunk segíteni neked-mosolygott rám apa és én persze megértettem a helyzetüket. Egy királyi pár nagyon elfoglalt tud lenni. Csoda, hogy csak egy hétről van szó.
-Nekünk most mennünk kell - ölelt magához apa ismét, aztán anya következett - Maradj itt és várd meg Holdent. Mindjárt itt lesz.
Ezzel el is indultak a terem hátulsó ajtaja felé, magamra hagyva ebben a hatalmas teremben. Furdalt a kíváncsiság, hogy vajon ki lesz az, akivel az elkövetkező néhány napot fogom tölteni. Nem kellett sokáig várnom. Az ajtó kinyílt és megjelent Holden, nem sokkal mögötte lemaradva egy magas, izmos srác. Szőkésbarna haja maximum a válláig érhetett, de most hátrasimítva viselte. Fűzöld szeme feltűnően ragyogott és a mellkasára egy barna trikó szerű, ujjatlan póló tapadt. Fekete, lazább hosszúnadrágot, barna lapostalpú cipőt és persze az elengedhetetlen palástot viselte. Első pillantásra helyesnek találtam, de ahogy a tekintetem találkozott az övével, azonnal felismertem és a véleményem egy pillanat alatt megváltozott róla. A szemem előtt megjelent piros fürdőnadrágban és félig vízes hajjal. Lehetetlen!
-Nem! - suttogtam elképedve és a kezemmel hadonászni kezdtem, ezzel is tagadva a lehetőségét, hogy pont ő áll előttem. A srác gúnyosan felnevetett és a szeméből kiolvastam, hogy ugyanannyira meglepődött ő is, mint én.
-Nem! Nem! Csak őt ne! - ráztam a fejemet, tagadva azt, amit pedig a saját szememmel láttam. Holden nem vette észre, hogy felismertem a srácot és nekilátott az ismertető szövegnek.
-Meira, bemutatom neked... - kezdett bele, de közbevágtam.
-Corey!
Holden szeme kikerekedett, aztán hol rám, hol az említett fiúra nézett.
-Ismeritek egymást? - vonta össze a szemöldökét meglepetten.
Corey még mindig vigyorogva bólintott.
-Így is mondhatjuk.
Feldühödtem és határozott léptekkel indultam el Corey felé, majd rávágtam egy nagyot a karjára, mire ő ismét nevetésben tört ki.
-Biztos van valaki más is! - néztem segítségkérően Holdenre.
-Sajnálom, de a király adta parancsba, hogy őt hozzam. Corey szinte egyetlen, akiben teljes mértékben megbízik. - rázta meg a fejét Holden szomorúan.
-Benne? - fakadtam ki és Corey felé intettem, aki még mindig nem hagyta abba a nevetést. Ismét rácsaptam a karjára.
-Elég! - nevetett fel. - Állj le, te szadista!
Holden szeme kikerekedett Corey szavai hallatán.
-Nem lehet erre az idiótára egy darab falevelet sem bízni, mert elveszíti. A hét végére már tuti biztos, hogy valami bajom lesz, ha ő vigyáz rám! Kezdheted ásni a síromat. - mordultam fel és dühösen fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.
-Ez fájt! - kapta a kezét Corey a mellkasához, de az egészet elrontotta, hogy még mindig vigyorgott.
-Te öreg, kapd be, jó? - néztem szúrósan Coreyra, de ő zavartalanul vihogott tovább. 
Holden a csuklójára pillantott, mintha nagyon sürgetné őt az idő.
-Akkor én most magatokra hagylak titeket - motyogta, aztán hátat fordítva nekünk elindult az ajtó felé.
-Holden, nehogy itt merj hagyni vele! Hallod? - kiáltottam, de az ajtó becsukódott az orrom előtt.
-Itt hagyott - jegyezte meg Corey vigyorogva.
-Én is észrevettem! - mordultam rá, mire ő nevetve beletúrt a hajába.
Ekkor beugrott, hogy Holden kezén nem is volt óra. Szemét!