-Bagoly!-kiáltottam fel, bár magam sem értem, miért lepődtem meg ennyire. Körülbelül 20 centi magas, barna és fehér tollakkal borított testű madár meredt rám óriási, sárga íriszű szemeivel.

  -Brama kuvik.-világosított fel a nagynéném, aki híres volt az állatok iránti szeretetéről, és megszámlálhatatlan biológia témájú könyvéről, aminek jelentős részét négyszer is elolvasta.

  Számomra viszont újdonsült háziállatom elkeresztelése volt a legfontosabb, így ezen kezdtem törni a fejem. Kis gondolkodás után eszembe jutott Pallasz Athéné, a görög istennő, akinek a bagoly volt a jelképe. Az Athéné mégsem lenne találó név egy hím bagoly számára.

   -Hermész!- mosolyodtam el. A név tökéletes: Hermész az istenek hírnöke a görög mitológiában, ugyanaz a munkája, mint a baglyoknak. Elégedetten nyugtáztam a tényt, hogy hiába 4 éve nem tanultam törit, nem felejtettem el, és boldogan megsimogattam Hermészt. Kata közben a konyhában sürgött-forgott, Peter pedig felszállította a csomagjaim a vendégszobába, ahol az ott töltött 2 hétben laktam. 

  Felkaptam Hermész kalitkáját, és felcipeltem a szobámba. Az ablakpárkány tűnt a legjobb helynek a bagoly számára, így oda tettem. Peter pakolászott, én pedig dobogó szívvel szegeztem neki a kérdést:

   -Kaphatok egy Reggeli Prófétát?

Elmosolyodott, és a zsebéből előhúzta az említett újság egy gondosan összehajtott példányát. Leszaladtam a konyhába, és kezemben a Prófétával leültem az étkezőasztalhoz. A címlapon egy hatalmas, mozgó fotó terpeszkedett, sok-sok sátorral és pánikszerűen rohangáló emberekkel, a fejük fölötti sötét égen egy világító, kígyónyelvű koponyával. Elolvastam a szalagcímet:

         BOTRÁNY A ViLÁGKUPA-DÖNTŐN

  Tényleg, a kviddics! El is felejtettem duzzogni, amiért nem mehettem el a döntőre. Bár, hogy is mehettem volna, anyáék muglik, Peternek meg egész nyáron egy hónap szabadsága van, amit nyilván Katával akar tölteni. Így is csodálom, hogy ezt a két hetet itt tölthetem, van elég bajuk a nagynénéméknek nélkülem is!

   Hirtelen eszembe jutott valami. Valami, amiről nem tudom elhinni, hogy elfelejtettem. Otthagytam csapot-papot az asztalnál(megjegyzem, Kata elég rosszallóan nézett rám a folytonos rohangálás miatt), és kettesével szedve a fokokat felszaladtam a dolgozószobába. Az íróasztalon találtam egy tekercs pergament, elég rossz állapotban lévő pennát és egy kis üveg tintát a fiókban. Kettétéptem a pergament, és körmölni kezdtem a levelet. 

   Mire kész voltam az írással, átolvastam, és rájöttem, hogy kész regény született. Átlépkedtem a szobámba, kinyitottam az izgatottan huhogó Hermész kalitkáját, és a lábára akasztottam a pergament(e műveletben nem igazán voltam gyakorlott, ezért muszáj volt Peter segítségét kérnem). Kinyitottam az ablakot, és útjára eresztettem baglyomat. A madár körözött párat a levegőben, aztán egyenesen átrepült a város másik irányába és eltűnt a szemem elől. 

    -Kinek írtál?-kérdezte Peter körülbelül háromnegyed órával később, vacsora közben. Nem válaszoltam azonnal, tele volt a szám rántott hússal és héjjában sült krumplival, Kata főztjével. 

    -Nórinak, a barátnőmnek. Tudod, az a szőke lány, aki tavaly az állomáson megölelt.

Peter amolyan "ja, már emlékszem" kifejezéssel az arcán bólintott, majd ismét a vacsorájára koncentrált. Nekem viszont megakadt a szemem a még mindig az asztalon pihenő Próféta lapjain, és nagy kíváncsisággal olvasni kezdtem evés közben.

Idén is megrendezésre került a varázslótársadalom körében igen nagy népszerűségnek örvendő Kviddics Világkupa. A döntőben, ami hazánkban került megrendezésre, Írország és Bulgária csapott össze egy nagyon izgalmas meccs formájában. Végül Írország győzedelmeskedett, ám sok fogadást kötő mágus nagy örömére a világhírű blgár fogó, Viktor Krum kapta el az aranycikeszt.
A Világkupa-Döntő viszont egyáltalán nem zajlott olyan gördülékenyen, ahogy azt a Minisztérium előre eltervezte.
"- A szurkolók a legnagyobb biztonságban lesznek a döntő alatt.- nyilatkozta Ludowic Bumfolt, a varázsjátékok és mágikus sportok főosztályának vezetője, a meccs előtt 4 nappal - Különlegesen erős, mugli-biztos bűbájokat hintettek a Minisztérium szakértői a helyszínre, és ezeknek köszönhetően a varázstalan szemèlyek nem is láthatják az egyébként megdöbbentően nagy stadiont."
Ám, úgy tűnik, a Minisztérium figyelmét egy valami elkerülte.
"- Sikoltások és kiáltások hallatszottak mindenfelől, és röpködő fénycsóvák szelték át az éjszakai levegőt.- mondta könnyeivel küszködve Parvati Patil, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola negyedéves diákja, aki szemtanúja volt a borzalmas jelenetnek a Döntő után. - Csuklyás alakok jelentek meg, és ártatlan muglikat kínoztak....aztán az égen megjelent egy koponya...aminek..aminek kígyónyelve volt..."
Nem csak Miss Patil számolt be emberek megkínzásáról és egy furcsa jel feltűnéséről. Hatalmas pánik tört ki az ünneplők között, és a Minisztérium emberei sem tudták azonnal megfékezni "csuklyás alakokat".
Viszont a legnagyobb botrányt kirobbantó jelenség a titokzatos koponya feltűnése.
Egy kígyónyelvű koponya. Nem más ez, mint az úgynevezett halálfalók jele. A magukat halálfalóknak nevező  sötét varázslók pedig a 14 évvel ezelőtt végetért rémuralom alatt Tudjukki csatlósai voltak. Sokan rebesgetik, hogy több minisztériumi ember nyomtalan eltűnése és a Sötét Jegy felbukkanása nem jelenthet mást, mint hogy Ő,  Akit Nem Nevezünk Nevén visszatért...

Elkerekedett szemmel néztem fel a Prófétából. A tekintetem Peter és az újság között ugrált. Miért nem mondta nekem? Mégis mit jelentsen ez a cikk? Az nem lehet. Nem térhetet vissza.
- Lehetetlen.- motyogtam, mire mindketten felém kapták a fejüket. Peter az arcomat és az asztalon heverő újságot látva hamar összerakta, miért dermedtem kővé, felállt, és a vállamra tette a kezét.
- Ez csak egy szóbeszéd, nem jelent semmit...
- Visszatért.- motyogtam megsemmisülten, és már Kata is értette, vagyis gondolom, hogy megértette, mert ájultan fordult le a székről.