10. fejezet
- Professzor úr! - nyújtottam fel a kezem a bájitaltan óra vége felé - professzor úr, ezt nézze!
Piton kifejezéstelen arccal indult meg a padom irányába. Büszke vigyorom a fülemig ért, ahogy a tanár belepillantott az üstömbe. Az álomkór-főzet sötétkék párafelhőkkel gőzölgött, és ahogy Piton beleszagolt, rögtön laposabbak lettek a pillantásai.
Alaposan kihúztam magam, ugyanis a főzet láthatóan tökéletes lett, akár húsz pontot is szerezhetek vele a házamnak. A tanár szeme azonban továbbra is a jól megszokott fölényes közönyt tükrözte, mint általában, és mosolyra sem húzódott a szája. Az üstöm mellé nyúlt, és felemelt egy sütőtöklétől és tatuepétől pecsétes, a gerincénél elszakadt könyvet.
- Lám, lám - mosolyodott el gúnyosan Piton - milyen érdekes! Miss Lackwood a kviddicsről olvasgat az órámon.
A magasba emelte a könyvet, és felmutatta a borítót: A kviddics évszázadai.
Az eddig mellettem furunkulagyökeret aprító Potter fülig vörösödött. Piton azonban élvezkedve folytatta.
- És úgy tűnik, Lackwood, nem igazán vigyáz a könyvére. Ami ráadásul - felütötte a borítót - az iskola könyvtárához tartozik. Húsz pont a Griffendéltől, a Roxfort tulajdonának rongálásáért.
Dühösen forgattam a szemem, ami véletlenül Potterre tévedt. Megpróbáltam neki megüzenni, hogy a számtalan mugli krimisorozatnak köszönhetően válogatott módszerekkel tudok gyilkolni, és ezek közül többet is rajta szándékozok tesztelni.
Ám a Mardekár házvezető tanára még nem fejezte be.
- Tíz pont szintén a Griffendéltől, mert Lackwood nem figyelt az órámon, illetve további tizenöt pont, a szabályok megszegéséért-tanórára nem hozunk könyvtári könyvet. - s mint aki dolgát jól végezte, sarkon fordult, és visszalépett a katedrájára. Fülig pirultam a dühtől, és az engem ért igazságtalanságtól, és próbáltam magamba fojtani a kiabálást.
- Na de Piton professzor úr! - sajnos nem sikerült. Hisztérikus hangnemben szakadt ki belőlem az előbbi mondat, és a kelleténél kicsit hangosabban. Piton persze megfordult, és dühösen odavetette:
- Két hét büntetőmunka. Most pedig csönd legyen! - gyilkolt le hideg pillantásával.
Annyira csalódott voltam, és annyira mérges a még mindig csak lapító Potterre, aki miatt ez az egész igazságtalanság ért engem, hogy lecsordult egy könnycsepp az arcomon.
Felpattant a szemem. Ijedten vettem tudomásul, hogy ismeretlen helyen fekszem. Mocorogni kezdtem. A hátam és a nyakam reccsent egyet. Próbáltam megfordulni, de csak annyit értem el, hogy lepottyantam a kanapéról. Felszisszentem fájdalmamban, és hiába nem szokásom káromkodni, mégis kicsúszott a számon néhány nyomdafestéket nem tűrő szó. A takaróba burkolózva alig tudtam megmozdulni, úgy festhettem, mint egy óriási posztóhernyó.
- Ki káromkodik az éjszaka közepén, amikor holnap suli?! - támolygott le a lépcsőn Nóri. Két öklével szemeit törölgette, és macis manusz volt a lábán.
- Te jó ég, már fél nyolc van! - idegeskedett Hermione, és közvetlenül Nóri mögött lerobogott a klubhelyiségbe. Göndör fürtjei a szokottnál is több felé álltak, de már az iskolai talárt viselte.
- Már megint felfedező expedíció? - konstantálta Nóri a nagy, lila táskákat vizslatva a szemeim alatt.
- De még milyen! Majd később mesélek, de most inkább megmosakszom, hátha felébredek. - indultam a szobánkba. Nem akartam így lerázni a barátnőmet, de Potterrel sem akartam találkozni. A tegnap este és az álmom után meg főleg nem.
Még egyetlen egyszer sem jött vissza az a nap álomképként, de én tisztán emlékszem rá. Akkor fogadtam bosszút Potter ellen. Ez a bosszúhadjárat annyiban ki is merült volna, hogy másnap beszólok neki, de arra nem számítottam, hogy vissza is fog szólni. És megindult a lavina: azóta a nap óta(ami másodikban történt), úgy teszünk keresztbe a másiknak, ahogy csak tudunk. Ebben én is hibás vagyok, meg ő is, de sajnos egyikünk büszkesége se engedi, hogy bocsánatot kérjünk. De akkor mire is véljem a tegnap éjszakát? Hermionétől fölösleges megkérdezni, elfogult ebben a témában, hogy Potternél szentebb ember nincs a földön és én vagyok a hibás. Ginny úgyszintén, nem túl előnyös számomra, hogy tisztára bele van esve Potterbe. Nóri meg jó ha egy mondatot váltott vele egész életében. Sajnos ebben a kérdésben magamra maradtam.
A mosdóba érve megnyitottam a csapot, engedtem egy kis vizet a tenyerembe, és lefröcsköltem vele az arcom. A jéghideg víz tényleg felfrissített egy kicsit, és azon kezdtem gondolkodni, hogy mit is vegyek fel. Aztán eszembe jutott, hogy ez a Roxfort, és egyentalárt kell hordani, amit nem annyira szeretek, mert kinyújtani elég bonyolult benne a kezemet, és a griffendéles nyakkendő kidörzsöli a nyakam.
Gyorsan fogat mostam, és indultam öltözködni.
Nyolc órakor összefogtam a hajam a szokásos lófarokba, az orromra illesztettem a szemüvegem, és indultam reggelizni.
A Nagyterem zsongott a rengeteg diáktól, mindenki most jött le enni, szóval még időben vagyok. Lehuppantam a Griffendél asztalánál Ginny mellé, a tányéromon megjelent a sült szalonna lágytojással.
- Hol voltál éjszaka? - kérdezte Ginny. Nórival jelentősségteljes pillantást váltottunk.
- Csak a szokásos...khm..kiruccanás - vigyorogtam ártatlanul, és elkezdtem hámozni a tojást. Ginny furán bámult rám, amit én nem igazán tudtam mire vélni, aztán felvilágosított, hogy a lágytojást nem hámozzuk meg, hanem késsel levágjuk a tetejét. Hupsz.
- Begyűjtjük a gennyet? - kérdezte undorodva Seamus Finnigan a kettes számú üvegházban, gyógynövénytan órán. A vörös pattanásokkal borított furunkulák tényleg nem festettek túl gusztusosan, Nóri az orrát is befogta mellettem.
- Bizony, bizony, nagyon értékes anyag! Kezdjetek hozzá! - tapsikolt lelkesen Bimba, és a kezünkbe nyomott egy-egy fiolát és gumikesztyűt.
Grimaszolva kezdtem nyomkodni a visszataszító keléseket a varázsnövények testén, és belefogtam a tegnap éjszakáról szóló mesémbe, amit Nóri érdeklődve hallgatott.
Sziasztok!
Itt van a rész, meghoztam, még viszonylag időben.😄 Remélem, elnyerte a tetszéseteket, és ha valami kérdésetek van, nyugodtan írjátok meg kommentben.
Jogosan mondhatjátok, hogy Harry nem hagyta volna, hogy miatta büntessenek meg valakit, de majd meglátjátok, ez nem ilyen egyszerű.😉
Remélem, tetszett a rész.😊
Puszi😘
Annus
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top