Egész este forgolódtam, emiatt nyúzottan keltem.
Féltem a mai naptól, de tudtam, hogy ez a nap meghatározhatja az életem többi részét.
Pár perc forgolódás után eldöntöttem, hogy lemegyek az edzőterembe. Kikeltem az ágyból és elmentem keresni magamnak valami edzős ruhát.

Edzős ruha:

Kell ez a kis edzés, hogy felkeljek és felkészüljek a délutánra.
Lementem és elkezdtem a szokásos rutinomat. Nyújtás, erősítés, futás, meg néha egy kis box is belefér.
Később izzadtan mentem fel a szobámba lezuhanyozni. Zuhanyzás után felvetten egy laza outfitet.

Outfit:

Gyorsan sminkeltem egyet, ami egy tusvonalból, szempillaspirálból és halvány matt, pink rúzsból állt.
Aztán leballagtam a konyhába, de anyáékat nem találtam ott, pedig ilyenkor tudom, hogy már fent szoktak lenni és csinálják a reggelit.

A hűtőn megláttam egy üzenetet:

    Kicsim!
Apáddal elmentünk dolgozni és beszámolunk a Főnöknek a tegnap történtekről. Ne aggódj Drágám, minden rendben lesz! Mindent megteszünk a biztonságod érdekében!
Nem tudjuk mikor érünk haza, de igyekszünk. Reggeli a hűtőben. Egyél rendesen, nehogy valami bajod legyen!
Vigyázz magadra! Szeretünk apáddal!
   

Puszil:

             Anya és Apa

Elmosolyodtam a levelet olvasva.

Kivettem a hűtőből a reggelim és leültem egy bárszékre a konyhapulthoz. Reggeli után rávetődtem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t és addig néztem míg el nem aludtam.
Arra keltem fel, hogy anyáék hazaértek. Ahogy fáradt szemeimmel rájuk néztem meglátom gondterhelten csillogó szemeiket.

-Úristen!-rohanok oda aggódva anyáékhoz.-Mi történt?

-A Főnök látni akar. Nem hiszi el, hogy egyedül intézted el őket, így azt kéri, hogy bizonyíts előtte is.-egyből elsápadok, pedig apáék tegnap felkészítettek erre a lehetőségre is. Én megfogadtam, hogy nem hagyom cserben anyáékat. Ha kell, akkor hát bizonyítok.

-Liza mi nem erőltetünk semmit...-gyorsan anya szavába vágok, mielőtt még bármi mást is mondana.

-Tudom Anya! De én meg mondtam tegnap is, hogy ha kell, akkor megmutatom annak a Főnöknek vagy kinek, én is tudok valamit és képes voltam lány létem ennyi embert elintézni!

-Annyira büszkék vagyunk rád!-sírja el magát anya.

-Indulnunk kell!-mondja apa.-Evan kérte, hogy ne késsünk!

-Rendben, indulhatunk!

Asszem felkészültem mindenre ami rám várhat. Sikerülni fog! Sikerülni fog! Sikerülni fog!-ezt mondogattam egész úton magamban.

Amikor már közeledtünk a munkahelyükhöz, már távolról látom azt  a bizonyos helyet. Eszméletlenül hatalmas.

Ahogy közelebb értünk, leesik az állam, amint látom mekkora az épület. Olyan volt, mint valami palota. Teljes ámulatba estem. De anyáék rám szóltak, hogy szedjem össze magam és majd csodálkozok rajta mekkora, ha majd már hazaértünk. Hát jó...

Apu a kapunál beütötte a beléptető kódot, így tovább tudtunk hajtani. Nem sokáig jutottunk mert megint utunkat állta valami..... Nem más mint egy sorompó. Apa felmutatott egy kártyát és már mehettünk is tovább. Ahogy haladtunk egyre beljebb és beljebb jobban láttam mekkora is ez az egész terület. Közben hatalmába kerített egy olyan érzés mintha én ide tartoznék. Ezzel az érzéssel hamar összeszedtem magam és készen álltam bármire, ami ma történhet.

Leparkoltunk és amikor kinéztem az ablakon egy egész fogadó bizottságot láttam a Főnökkel az élén. Kiszálltam a kocsiból és felnéztem a lépcső tetejére ahol álltak. Hát nem kis darab emberekről beszélünk.

Apa és Anya üdvözölte Evan-t, aki inkább engem nézett mint hogy anyáéknak visszaköszönjön. Hát akkor nézzél engem, ha attól jobban érzed  magad... De egy idő után már zavarba hozott a bámuló tekintetével. A szemében több érzelmet is láttam átsuhanni. Volt ott döbbenet, elismerés, vágy, vonzalom.... Gondoltam, hogy nem egy teletetovált, piercinges lányra számított. De ezt kapta...

Pár pillanat múlva megrázta a fejét, ezzel is segítve magán, hogy hamarabb összeszedje magát. Egy önelégült mosolyt varázsolt az arcára, aztán megszólalt mély, rekedtes hangján amitől kirázott a hideg. 

-Örülök, hogy megismerhetem a gyönyörű lányotokat. Igaz, azt elismerem hogy nem egy ilyen szépségre számítottam...-néz végig rajtam pimasz tekintettel.-De így még jobban tetszik, hogy egy csodálatos lányt láthatok harcolni.-vigyorog rám perverzen.

-Attól, hogy áll a cerka egy ilyen dumával még egy lépésre se tudnál kényszeríteni.-vágtam apa szavába ezzel a mondatommal.  Mindenki lélegzet vissza fojtva figyelt de nemértettem miért. 

-Hát Kislány... Az most mindegy hogy áll e vagy sem. Itt az a lényeg tudsz e egyáltalán valamit, vagy csak kamu az egész.-ezzel a mondatával egyből felhúz.-Ja és ha érdekel, rendesen áll ám. Csak is miattad...-vigyorog. Mindjárt kitöröm az össze fogát.-csikorgatom a fogam.

-Figyelj te önelégül Fasz! Velem te így nem beszélsz, még ha az is vagy aki és azt hiszed megteheted! Velem nem! Főleg ha beégsz ma a kis csapatoddal!

Ez után a kitörésem után mindenkit megdöbbentettem, de nem foglalkoztam vele. Főleg Evan-nel nem foglalkoztam. Mielőtt reagálna  a megjegyzésemre, inkább én folytatom:

-Inkább kezdjük el! Pedig lenne még mit mondanom neked, de hátha megelégszel ennyivel.-forgatom meg a szemem.

-Rendben, kezdjünk!-bólint rá Evan mérgesen. Nem érdekel mennyire idegesítettem fel, így én elindulok be. Még pont elcsípek pár szót:

-Főnök... a csaj nagyon tud valamit, ha már ennyire felhúzott ilyen rövid idő alatt.-mondja egy ismeretlen hang.

-Hát, tényleg tud valamit!-nevetnek fel többen is.-Meg hát az sem mellékes, hogy kurva dögös.-erre mindenki helyeselni kezd.

Fiúk! Elég lesz!-szólal meg Evan.-Ő az enyém lesz!-jelenti ki önelégülten. Na nem.... Előbb álmodik a nyomor! Sose lennék az övé!-dühöngök magamban. 

Inkább nem hallgatom tovább őket és belépek az erődbe. Kívülről olyan,mint egy kastély vagy palota, de amint belép az ember egyből a maffia székház terül a szeme elé. 

Mindenki bejött utánam. Evan rám néz és nekem intézi az undorító szavait:

-Bizonyíts nekem, Cica!-néz rám perverzen. Erre megint felhúzom magam és nem tudom visszafogni magam.

-Egy: Nem vagyok a cicád! Kettő:Nem neked bizonyítok! Három:Semmi perverz vagy félreérthető mondatot nem akarok tőled hallani, mert azt még te sem köszönnéd meg..... Ja és ez nem fenyegetés volt! Ez egy ígéret! Érthető voltam?-nem foglalkozva a szavaimmal maga mellé intett négy srácot, akiket ha jól ítélek meg velük kell majd megküzdenem.

-Ők itt: Ben, Alex, Erik és Nate.-mutatta be a fiúkat.

Nem foglalkozva sokat a bemutatkozással elindulunk lefelé vezető lépcsőn, aztán bemegyünk pár ajtón és ott is vagyunk egy nagy összetett teremben. Van itt egy mini lőtér, műanyag babák, egy küzdő tér és két számítógép. A gépeket nem értem, de végén csak kiderül mihez kellenek.

Ben-t és Alex-et hamar megverem lövésben és kés dobásban. Erik már kicsit nagyobb falat hiszen vele verekednem kell. Nem egy kis darab, így nagyon oda kell tennem magam, de még így is hamar földre küldök egy kificamított vállal.

Az utolsó Nate, aki izmosnak izmos, de nem hinném, hogy az eddigi dolgok az ő erősségei lennének. Őt inkább kocka srácnak nézem. De a feltételezésem igaznak bizonyult.

-Mivel  már nem csak a harc tudásunk határoz meg minket, így az utolsó próba amit ki kell állnod az egy egyszerűbb hackeléses feladat lesz. Élesben fog menni és nem szeretnénk ha nyomot hagynál magad után. Ha nyomot hagysz, akkor megbuktál ezen a teszten.-fenyeget meg.

-Hát...érdekes megoldás... De jól van álljunk neki!-veszek egy mély levegőt.-Kérem azt az egyszerű feladatot!-Nate a kezembe nyom egy aktát.-Mennyi időm van rá?

-5 perc.

Nem mondok rá semmit csak bólintok. Gyorsan átnézem a feldatot, ami... tényleg egyszerű, mint az egyszer egy. Ennél nehezebbre nem futotta? Na de ez így is jó lesz!-vigyorgok magamban.

-Rendben. Indulhat az idő.

-Biztos nem akarsz vissza lépni? Mert ahogy David-re nézek a tekintete nem sejtet valami jót...-mosolyog elégedetten Evan.-Most még megteheted.

-Nem! De nagyon köszönöm azt a nagylelkű ajánlatod!-vágom oda neki flegmán. Erre elkezd fújtatni, mint valami bika. Ez a reakció nagyon tetszik, ezért tovább húzom az agyát.-Ja...és hogy még hálásabbnak tűnjek... Nagyon köszönöm az aggódást a hangodban, ami a vesztedet hangoztatta!-erre már szinte füstöl a füle, de sebaj... majd lenyugszik.

-Na akkor... Idő... Indul!-indítja el Nate az időt.

Éreztem, hogy mindenki engem néz árgus szemekkel. Inkább nem foglalkozok vele, csak a feladatra koncentrálok. 1,5 perc alatt kész is lettem. De ezalatt az idő alatt egy kis meglepetést is csináltam. Amint felnézek csak döbbent szempárokkal találkozok. Ezek szerint senki nem hitt bennem egy kicsit se. Hát jó...

-Mi az?-kérdezem a döbbent csend közben.

-Ho-o-ogy tudtad ilyen gyorsan megcsinálni?-kérdezi Ben.-Még nekünk se ment volna ilyen könnyen. Pedig csináltunk már mi is hasonló feladatokat.

-Úgy, hogy nem csak bérgyilkos vagyok.-válaszolok nyugodtan.-Hacker is vagyok titokban. De erről még anyuék sem tudnak. Még a két barátnőm is benne van.-avatom be őket.-Na...szerintem nézzétek meg, hogy jó lett e. Ja és...megerősítettem a rendszereteket. Így a meglepetésem nem fog olyan nagy károkat okozni.

-Milyen meg..-Evan szavába vágok mielőtt be tudná fejezni.

-Nyissátok meg!-a jól bevált önelégült mosoly.

Odasereglenek a géphez én meg, mint aki jól végezte a dolgát leülök egy székbe. Mondjuk...jól is végeztem.

Hirtelen kitör a káosz, ami elégedettséggel tölt el. Kiabálnak egymással, de nem akadályoznának meg semmit! Na itt telt be nálam is a pohár!

-Fogjátok már be!-kiáltom el magam.-Engedjetek!

-Azért hogy még nagyobb kért tegyél?-kiált rám Nate. Itt betelt a pohár!

-Most segítsek vagy ne? Ha már az én vírusom csak tudom mit kell csinálni vele! Így már baszottul nem tudok nagyobb kárt csinálni.-erre elhallgatnak.-Köszönöm! Végre csend van!-sóhajtok fel megkönnyebbülve.  Gyorsan helyreállítom a rendszert, ami nekik nehezen ment.-Na kész is! Lett nagyobb kár? Nem.-válaszolom meg a saját kérdésem.

-Öhm.. Visszatérve egy előbbi mondatodra.-szólal meg Alex.-Mit értettél az alatt, hogy megerősítetted a rendszerünket?-erre elmosolyodok. Legalább valaki figyelt rám is.

-Azt értem ez alatt, hogy nagyon könnyen fellehetne törni itt mindet adattárolót, kimutatásokat, meg ami egyben tart titeket. Nem akartam kutakodni!-rántom meg a vállam úgy, mintha ez olyan könnyű lenne.-Ezért raktam fel két külső vírust, ami csak a feltörők számítógépét rontja el és a ti rendszereteket pedig erősíti.

-Aztaa...

-Nem vagy semmi...

-Főnök! Ő kell nekünk!

-Nem csak csinos, de okos is!

Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallottam még. Büszke voltam magamra.

-Hát Kislány! Lenyűgöző vagy!-Mosolyog rám egy eddig még ismeretlen srác.-Patrick vagyok a másik fő hacker a csapatban.-nyújtja felém jobbját. Végre valaki rendesen is bemutatkozik. Elfogadom a felém nyújtott kezét és én is bemutatkozok:

-Elizabeth, de hívj csak Lizának.-mosolygok rá.

-Ha már ennyire belejöttetek a bemutatkozósdiba, akkor bemutatom rendesen a többieket.-motyogja legyőzötten Evan.-Ők itt az én profi csapatom akiket most szégyenítettél meg velem együtt.-villant rám egy apró mosolyt, míg a többiek is bólintanak, hogy komolyan ez történt. Nate-től kezdi.-Nate, Ben, Patrick, Erik, Tom, Alex, Greg, Dan, Mark és Matt.

-Örülök!-mosolygok és fogok kezet mind a tíz sráccal.

-Nagyon tudsz, Csajszi!-Greg.

-Jól elintéztél, pedig nem vagyok egy kicsi srác.-Erik.

-Remélem nem okoztam semmi maradandót.-nézek rá.

-Ha történ is bármi,még meg is érdemlem, hiszen én se kíméltelek.

Végre sikerül egy kis figyelmet anyuékra is fordítanom, akik büszkén néznek rám.Ezt szerettem volna, hogy büszkék legyenek rám a végén. Tudom, mindenképp azok lettek volna de így én se bántom majd magam amiatt hogy mi történhetett volna másképp. Odasétálok apához és anyához és jól megpuszilgatom és szeretgetem őket.

Sutyorgást hallok magam mögül de nem foglalkozok vele, mert most fontosabbak a szüleim. Jól megölelgetnek és én is őket.

-Kicsikém! Annyira büszkék vagyunk rád!-tol el magától anya és könnyes szemekkel néz rám, miközben két kezébe fogja az arcom.-Ugye tudod, hogy akkor is olyan büszkék lennénk rád ha nem sikerült volna?

-Igen.

-Tudod, hogy te vagy a  mindenünk és mi mindig büszkék leszünk rád. Nagyon szeretünk!

-Én is nagyon szeretlek titeket. Jobb szülőket nem is kívánhatnék magamnak.

Anya után apa is jól megszeretget. Nem kérdeznek semmit a hacker dolgokról.De a lányokról sem aminek örülök. Majd egyszer beavatom őket. Egy kicsit kezdem magam rosszul érezni. Túlhajszoltam magam amit nem kellett volna.

-Anya, apa mehetünk haza? Rosszul vagyok.-mondom kicsit elhalt hangon.

-Kicsim! Minden rendben?-kérdezik anyáék aggódva

Épp megszólalnék amikor elsötétül minden. Csak anyáék aggódó hangját hallom. Kérik hogy térjek magamhoz, de már képtelen vagyok rá.

Előre is bocsánat, hogy ennyit késtem ezzel a résszel, de sokszor újra kellett írnom, mert valahogy sehogy nem tetszett a vége. A helyesírási hibákat is nézzétek el nekem. Igyekeztem magamból a legtöbbet kihozni.

A kövi részt már hamarabb hozom.

Ja és lett egy kis módosítás abban, hogy Liza két barátnője most már tud mindenről és még titokban benne is vannak. Ezt a változást azért csináltam hátha ezzel fordulatosabb lesz a történet.