Azt hittem, hogy ez a nap se fog különbözni a többitől, de tévedtem.

Épp otthon voltam és készülődtem hogy találkozzak a legjobb barátnőimmel, de ebben megzavart a földszintről felhallatszódó hangok. Tudtam hogy a szüleim nem lehetnek hiszen ők most dolgoznak.

Felkaptam a párnám alól a kedvenc késemet és elindultam le. Amint leértem két kéz ragadott meg, majd fogott le. Körbenéztem és 5 embert láttam a nappaliban a lefogómon kívül. A kést amit elrejtettem a nadrágomban jól jöhet csak előbb meg kéne szereznem.

Lefegyvereztem a mögöttem állót, gyorsan előkaptam a kést és nekitámadtam a többieknek is.

Hamar leterítettem mind a hat támadóm. Felakartam takarítani magam után, de nem jött össze mivel anyáék is hazaértek. Lesokkolva álltak az ajtóban, lábaiknál meg ott hevert minden amit a boltban vettek.
Senki nem szólt semmit így én dadogva de megszólaltam:
-Hát... Izé... Ez... Itt voltak én meg... izééé.... tettem amit tanítottatok.-anyáék még mindig nem mondtak semmit csak álltak és néztek rám nagy kerek szemekkel. Erre én elszégyelltem magam és lehajtottam a fejem. Magyarázkodni akartam megint de szüleim megállítottak ebben.
-Kicsim! Nem esett semmi bajod?-rohan hozzám anya aggódva.
-Nem, nincs semmi bajom!
-Tündérem büszke vagyok rád!-mosolyog rám apu-De az a legfontosabb,hogy nem esett bántódásod.
Én csak rámosolyogtam apára és gyorsan megöleltem őket.
-Ugye akkor nem haragszotok rám?
-Dehogy is Kicsim!-mondja anya még mindig aggódva.
Ezek után anyáék segítettek feltakarítani aztán meg felküldtek a szombámba azzal az indokkal hogy fontos dolgot kell megbeszélniük.

Nem bírtam magammal ezért leültem a lépcsőre és hallgattam anya és apa beszélgetését.

Anya:-Most mi lesz?
Apa:-Az amit nem szerettünk volna, hogy megtörténjen.
Anya:-Édesem! Kérlek ne! Nem ezt szántuk neki!
Apa:-De nem tehetünk mást! Nem tudjuk rejtegetni! Ha erre rájönnek vagy a tudomásukra jut, akkor akarni fogják őt és nem fogjuk tudni még mi se megvédeni! Ezt te is tudod, Szívem!
Anya:-Tudom persze, de féltem a mi egyetlen kicsi lányunkat bevezetni ebbe a világba.
Apa:-Életem hidd el én is!
Anya:-De nem tudnád megkérni Evant ha mi közöljük vele, tekintsen el felette? Hiszen te vagy a jobb keze!
Apa:-Bármit megtennék az én Tündérkémért, de így is titkoltuk őt. Emiatt is jó ha nem kapunk semmit!
Anya:-Istenem!-zokog fel anya.
Apa:-Nyugodj meg, Szívem! Erős a mi kislányunk!
Anya:-Tudom! De akkor is féltem!-sír még mindig anyu.
Apa:-Kicsim! Gyere le!-szól apa.

Úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit, gyorsan letrappolok a lépcsőn és a konyhába sietek.

-Tündérkém, fontos dolgot szeretnénk veled közölni!-kezdte apa.-Holnap elviszünk édesanyáddal a munkahelyünkre és jelentjük az esetet. Inkább mi mint mások! Lehet hogy holnap végig visznek téged egy hasonló helyzeten azért higy megbizonyosodjanak arról hogy se mi, se te nem hazudsz nekik. Szeretnénk ha tudnád mi ezt az egészet nem fogjuk erőltetni! Ez rajtad múlik és majd eldöntöd megcsinálod e!
-Így van, Kincsem! Mi apáddal nem fogunk semmit se erőltetni!-szólt drága anyukám is.
-De ha nem egyezek bele szégyent fogom rátok hozni és azt hiszik majd hogy én is és ti is hazudtok az egészről. Ezt meg nem fogom kockáztatni hogy a családomat hazugoknak higgyék!
-Tündérem, ha ezt akarod.... Ez a te döntésed lesz! Mi mindenben támogatunk!Nem fog érdekelni minket hogy hogy döntesz majd. Nekünk te vagy a legfontosabb és nem a munkánk.-mondta anya, apa meg helyeselt. Elérzékenyülve bújtam oda a anyáékhoz. Ők a világ legjobb szülei! Náluk jobbat nem is kívánhatnék. 

Később miután ezt megbeszéltünk megvacsoráztunk, néztünk közösen egy filmet.
-Na ez jó volt!-vigyorgok.-Szerintem én megyek lefeküdni, mert hosszú nap vár ránk!
-Rendben Kicsim, menj csak.-mondta anya.
-Jó éjt, Tündérkém!-szól apa.
-Nektek is! Szép álmokat!-indulok el a lépcső felé és mielőtt felmennék még visszafordulok apáékhoz.-Bármi is fog holnap történni én akkor is arra fogok törekedni, hogy büszkék legyetek rám!
Nem várom meg a válaszukat, hanem gyorsan felsietek a szobámba.

Gyorsan lezuhanyzok és bebújok az ágyamba és lelkiekben felkészülök a holnapra.