Percek voltak hátra Damian hazaérkeztéig, és csak az járt a fejemben, hogy nemsokára akkora újságot mondok neki! Valamit, amit még csak Lily és én tudunk...

A jövő héten elmegyek majd nőgyógyászhoz, megnézni minden rendben van-e, aztán felmondok a munkahelyemen, és utána Damiannel tartok külföldre! Akár az esküvőt is megtarthatjuk, mielőtt megszületik a gyermekünk, mert készen állok az új életre, ami vár rám. Jaj, nagyon fog örülni!

De ha már közel lesz a szülés, illetve amikor már megszületett a picink, muszáj többet lennie itthon, mert akkor már nem fogok tudni vele tartani, pedig szükségünk lesz rá. Úgyhogy nagyon remélem, hogy akkor már úgy intézi, hogy több szabadideje legyen!

Aztán nyílt az ajtó, és végre újra láttam a szerelmem...

- Szia - köszöntem neki és felálltam az asztaltól.

- Szia - felelte.

Odajött hozzám. Mélyet sóhajtva átöleltem a nyakát, és rámosolyogtam. Ő átölelte a derekam. Mélyen, hosszan egymás szemébe néztünk. Láttam rajta, hogy ki van merülve, de mosolyog még a szeme is, mert örül, hogy lát. Lehunytam a szemem, mire megcsókolt. Puha ajkai bizsergésre késztetik a számat, a szívemet.

- Éhes vagy? - kérdeztem. 

- Rád, rohadtul...

Felnevettem.

- De nem úgy! Bekészítettem lasagnát. Kérsz? Ha már ettél az úton, akkor elteszem a hűtőbe...

- Ettem az úton, de attól még éhes vagyok.

Damian üdvözölte Fannit is, aztán leültünk enni. Nem azonnal mondtam el a nagy hírt. Előbb még hagytam, hadd meséljen olyasmit, amit telefonon nem lehet. Amúgy Damian valami elképesztő energiabomba. Nem alszik valami sokat, mégis van energiája látástól vakulásig a Blue Bullet Maffia körüli dolgokat egyengetni, majdnem minden nap edzeni, rengeteget utazni, és mindezt úgy, hogy nem néz ki nyúzottan. Elegáns és friss, mint mindig. Bennem feleennyi kraft sincs.

- ...most még szerencse is, hogy egyelőre nem tartasz velem az utazásokra - hagyták el hirtelen ezek a szavak Damian száját, megállt a villa a kezemben.

- Ezt hogy érted?

-  Mondom, veszélyes. Délen dúl a maffia háború. Akkor se vinnélek magammal, ha tudnál jönni.

Számára ez csak törődés volt, de nekem fájtak a szavai. Hiszen én a jövő hét után már vele tudok tartani! Bár ő még nem tudja, de mindjárt elmondom neki. Nehogy azzal jöjjön, hogy itthon akar hagyni!

- Úgy érted, ha már holnap után veled tudnék tartani, akkor is itthon hagynál?

- Édesem, ez tényleg veszélyes. Bizony, hogy nem vinnélek oda!

- Akkor ne menj te se!

- Nekem muszáj - nézett rám. Érezte, hogy valami nem stimmel velem.

- Ne! Nem akarlak elveszíteni! Szükségem van rád, jobban, mint valaha!

- Hé, hé, hé... Dehogy fogsz elveszíteni! Nyugi. Vigyázok én magamra! És még egy nagy rakás ember vigyáz rám.

- És mégis meddig tart ez az állapot, hogy nem utazhatok veled?

- Hát, nem tudom, mikor csillapodnak a kedélyek. Talán két - három hónap...

Nagyon letörtem. Két - három hónap... Az rengeteg!  Itt leszek a párom nélkül várandósan, a munkám, életem örökre hátrahagyva. Ráadásul Damian végig életveszélyes körülmények közt lesz... Olyan rossz, hogy pont ilyen sötét időkben fogant a gyermekünk! Ez így nagyon nem jó nekem. Persze, nem akarok veszélyes helyre utazni, pláne nem gyermekkel a hasamban. De külön se akarok lenni! Ráadásul Damiant is rohadtul féltem, és olyan rossz sok száz kilométer messzeségből aggódni érte!

- Damian, én... Most akartam elmondani neked a jó hírt... - mondtam fejcsóválva. - De így, hogy nem tarthatok veled... Ráadásul te is veszélyben leszel...

- Miről van szó?

- A kisebbik jó hír, hogy készen állok rá, hogy megtartsuk a menyegzőt. A munkahelyemen is felmondok jövő héten.

- Tényleg? Whitney, ez remek! - mondta széles mosollyal. Felpattant, engem is kiemelt a székből, és megpörgetett. - Végre a feleségem leszel! - kurjantotta.

- De Damian... Hiába örülsz, ha egyszer azt mondod, két-három hónapig nem tarthatok veled. Én már a jövő hét után utaztam volna veled!

- Sajnálom, Whitney - nézett rám szomorúan. - Én lennék a legboldogabb, de nem sodorhatlak veszélybe. Muszáj megvárni, hogy lecsillapodjanak a körülmények. Délen most... Nos, láttad a hírekben.

- Igen, láttam. És aggódom érted! Rohadt szar érzés ezer kilométer messzeségben lenni tőled, mikor tudom, hogy egy maffiaháború kellős közepén vagy...

- Ne félts! Nem fog bajom esni.

- Nagyon remélem...

Visszaültünk enni.

- Majd segítek neked elterelni a figyelmed az aggódásról! Felkerestetem a legjobb esküvőszervezőt, és vele mindent megszervezhetsz, hogy olyan nap legyen, amilyet szeretnél! Mindenről dönthetsz! Hogy hol legyen, mikor legyen, hány vendég legyen. Segít neked mindenben! Olyan hangulatot és díszítést intéz az esküvőre, amilyen igazán tetszik. Elvisz a legjobb ruhaszalonba, ahol meglelheted álmaid ruháját... Majd elhívsz valakit, Lily barátnődet vagy anyukádat, hogy segítsenek választani. Elrepül az idő, és újra itthon leszek.

Olyan aranyos volt Damian, ahogy próbált felvidítani, elterelni a figyelmem...

- Jól hangzik - feleltem. 

- Várjunk csak! - jutott valami hirtelen a szerelmem eszébe. - Azt mondtad, ez a kisebbik jó hír!

- Igen.

- Van más jó híred is?

- Mi az hogy!

- Jobb, mint az esküvő?

- Hidd el...

- Na, halljuk! - nézett rám csillogó szemmel.

Felálltam az asztaltól, odamentem hozzá, mire ő is felállt. Megfogtam a kezeit, és a hasamra helyeztem.

- Itt van.

Annyi érzelem suhant át az arcán... Kereste a szavakat, de nem találta őket. Még sosem láttam őt ilyennek. És ami a legdurvább: egy könnycsepp! Megjelent a szeme sarkán egy fényes könnycsepp! Még sosem láttam sírni se örömében, se bánatában. Pár másodperc múlva már nedvesen csillogott az arca, ahogy lefolytak az örömkönnyei. Megcsókolt újra, és újra...

- Annyira szeretlek - súgta.