Attól kezdve, hogy visszatértünk Bora Boráról, majdnem minden nap találkoztam Damiannel. Néha az ő házában aludtunk, abban a villa-erődítményben, ahol korábban sok hónapon át raboskodtam. De a legtöbbször ő jött át hozzám, mert nálam sokkal bensőségesebb volt a hangulat. Mindig, mikor nálam tartózkodott, a Blue Bullett Maffia emberei járőröztek a környéken, amit a lakók furcsálltak, de nem tudtak vele mit kezdeni.

Ha nem otthon voltunk, akkor sétáltunk erre-arra, étterembe mentünk, meg zenés klubokba. Kétszer elvitt engem előadásra, egyszer egy színdarabra, egyszer egy balettre. Már jó pár randin túl voltunk, mikor megtudtam, hogy amúgy egyszer sem kettesben mentünk... Legalább két fegyveres testőr mindig követett minket, észrevétlenül beolvadva a tömegbe. De néha hárman, négyen is árnyékként voltak a nyomunkban.

Egy nap aztán Damian azt mondta, hogy nemsokára esedékes a szüleinek a 30. házassági évfordulója, és szeretné, ha négyesben elmennénk megünnepelni. A szülei, és mi ketten. Na, erre izgulni kezdtem. Vacsi a szüleivel! Egy világszínvonalúan híres, patinás, fényűző étterembe foglalt asztalt, ami egy kicsit távolabbi városban található, ott, ahol a szülei élnek. Néhány nappal később meglepett engem egy vörös estélyivel. Azért kaptam, hogy abban menjek, mert nem volt estélyim.

Amikor eljött az évforduló napja, nagyon kicsíptem magam. Felöltöttem a gyönyörű ruhát, a hajamat hullámosra csináltam, és félig feltűztem. Magamhoz képest igen erős szemsminket tettem, és nem kevés parfümtől illatoztam. Ékszernek csak egy visszafogott, ezüst karperecet választottam, mivel a ruhának díszített a dereka.

Mikor kész lettem, úgy éreztem magam, mint egy vámpírhercegnő. Már csak a hercegem hiányzott. De semmi gond, már csönget is! Ajtót nyitottam Damiannek, és ahogy megpillantott engem, belé fagyott a szó.

- Váo - szaladt ki a száján. - Nagyon... Lélegzetelállítóan nézel ki!

- Köszönöm - pirultam el boldogan, aztán odaléptem hozzá, hogy végre megcsókoljon...

Tíz perc múlva az autójában ültünk, és a házához tartottunk, mert mint megtudtam, helikopterrel fogunk menni.

A légijármű a tetőn várt ránk, éppen ugyan úgy, mint az Ezüst Est napján. De most csak ketten voltunk utasok, viszont az Ezüst Est napján sokkal többen szálltunk be. Jaj, mennyi minden változott azóta! Akkor izgatott voltam, és nagyon féltem. Damiant ugyan nem tartottam rossznak külsőre, de utáltam őt, haragudtam rá, és féltem tőle. Bezzeg most... Most szeretem. Együtt vagyunk. És már nem félek.

Mikor végül leszállt a helikopter, akkor a gépből kilépve vártak ránk Damian szülei. Köszöntötte őket, aztán bemutatott nekik engem.

- Jó estét - köszöntem.

- Jó estét - mondta az anyja. - Gyönyörűen festesz ma este - mosolygott rám kedvesen.

- Nem csak ma este, anya. Whitney minden nap gyönyörű. Ahogy te is.

Felnevettem, az anyukája pedig rám kacsintott. Aztán az apja tett egy lépést felém.

- Jó estét, kisasszony - mondta. - Szóval te vagy a felelős érte, hogy a fiam elutazott?

- Velem utazott, igen - mondtam megszeppenten.

- Csak úgy hirtelen elvitted egy hétre egy másik kontinensre?

- Nos... Inkább ő vitt el engem...

- Badarság! Addig nem utazott, amíg te nem voltál képben!

- És ennek nem örül, uram?

- Dehogynem! Évek óta nem lehetett se elhívni, se elküldeni nyaralni! Egyes egyedül neked sikerült kirángatni egy kicsit a munkából! Igazi kincs vagy nekem!

- Köszönöm - mosolyodtam el.

- De én emlékszem ám rád! Elég jó az arcmemóriám. Találkoztunk valahol!

- Valóban. Az Ezüst Esten. 

- Ó! Hát persze! Veled táncolt a fiam!

- Igen - bólintottam mosolyogva.

- De aznap valami kellemetlenség történt veled, nem? Nem is akármilyen apróság, hisz vérontás is volt az ünnepélyen...

- Igen - bólintottam ezúttal komoran. - Két baromarcú erőszakoskodtak velem... Megpróbáltak megerőszakolni.

Damian anyja rosszallóan csóválta a fejét.

- Nagyon sajnálom - mondta az apja. - De végül időben jött segítség, nemdebár?

- De, hála égnek. Damian mentett meg.

- Remek! Akkor hát hagyjuk a múltat! Theresa és én éppen 30 éve keltünk egybe! És ez olyasvalami, amit meg kell ünnepelni.

Limuzinnal mentünk az étterembe, és több mint négy órát voltunk benn. És azt kell mondjam, egy percet sem unatkoztam! Theresával és Thomasszal áttértünk a teljes tegeződésre, és egy csomó vicces, romantikus emléket idéztek fel és meséltek el a házasságukból. Persze vastagon átitta a történeteket a Blue Bullet Maffia megalapítása és felvirágoztatása. Meg úgy egyáltalán, az alvilági élet...

Amúgy ezeket a történeteket hallva egy kicsit elmerengtem... Damiannal az oldalamon rám is hasonló dolgok várnak. Ha az embernek a párja egy maffiafőnök, akkor nem épp olyan élet vár rá, mint amit kislányként megálmodott... De mit tegyek? Szeretem őt. Nagyon! Készen állok, bármi is vár ránk.

A vacsora végén még egyszer utoljára koccintottunk a 30 éve házasokra, és utána Theresa és Thomas hirtelen megcsókolták egymást. Én csak vigyorogtam és tapsoltam. Aztán Damian gyengéden a kezébe vette az államat, és megcsókolt engem... Bizsergett attól a csóktól a hasam, a szám... Imádom ezt az érzést! Annyira bele vagyok szerelmesedve Damianbe, hogy arra nincsenek szavak...

Szép este volt... Jó volt a kaja, a társaság, és a vámpírhercegnős külsőm is hozzátett az élményhez. Nagyon örültem neki, hogy a szülei abszolút elfogadnak és kedvelnek, és hogy támogatják Damian kapcsolatát velem.

Nagyon boldog embernek érzem most magam, és azt kívánom, ez maradjon így minél tovább!!! Jaj, sors, ugye nem akarsz valami rossz dologgal arcul csapni?! Hadd élvezzem ki, hogy boldog vagyok! 

Az elkövetkező egy hónapban egyre több cikk jelent meg rólam és Damianről. Ezek, és más hasonló szalagcímek voltak a hírportálokon:

Titokzatos lánnyal kapták lencsevégre a hideg tekintetű maffiózót

Ismeretlen hölgy kíséretében látni mostanában Damian Bluet

A maffiafőnök szerelmes! Csókolózós képek ITT

Elrabolták Damian Blue szívét?

Damian segített gondoskodni arról, hogy titokzatos maradjak a médiában egyelőre, és ne tudják a nevem, se a korom, sem semmit az életemről. Vagy ha mégis kiszagolják, akkor se merészeljék megszellőztetni az információt. Egyáltalán nem vágyom bulvárnyilvánosságra!

Annak, hogy egyre többször lefotóztak minket együtt, és egyre többet cikkeztek rólam, az volt az oka, hogy minden héten mutatkoztam Damian oldalán. Például elkísértem egy bálra, amin még az államfő is jelen volt. És elmentem vele egy jótékonysági rendezvényre is. Sőt, egy sportmérkőzést az első sorból néztünk végig.

Az alvilági életbe azonban nem vont be Damian. Bár találkoztam más maffiacsaláddal, de nem olyankor, amikor üzletelt velük. És éjszaka, ha ment valami illegális bizniszt intézni, nem vitt magával. Annak, hogy bevonjon a Blue Bullet Maffia ügyleteibe, még nem jött el az ideje. De az a helyzet, nem is vágyom rá...

Viszont elvitt magával lőtérre, és megtanított lőfegyvert használni. Nagyon nehéz amúgy! Nem csak piff - puff, és kész, mint amilyennek képzeltem. Baromi nehéz megtölteni őket, meg eltalálni a célt... Rengeteget bénáztam sajnos.

 ~ * ~ 

EGY ÉVVEL KÉSŐBB...