Az elkábított Mattel az egyik autó csomagtartójában, és egy hullával egy másik autó hátsó ülésén, igencsak ráléptek a gázra a sofőrök. Semmi perc alatt visszatértünk a maffiafőnök erődítményszerű házához. Négy autóval indultunk el hajnalban, de vissza csak három autóval érkeztünk. Az az autó, amelyben a lelőtt maffiózó feküdt, elvitte a holttestet, ki tudja, hová...

Amikor kiszálltunk, megpillantottam Damian Bluet, aki már várt ránk. Jó volt újra látni őt, még ha nem is olyan körülmények közt voltunk, mint szerettem volna. Sietős léptekkel elindult háza alagsorába, és nem tartott vele senki más, csak Marcus és egy nagydarab maffiózó, aki a vállára fektette Mattet. Az exem még nem tért magához a lórúgásnyi altatótól, amivel beinjekciózták. A többiek szétszéledtek, és gondoltam, én is megyek a szobámba, vagy reggelizni. Ekkor azonban Damian visszanézett a válla felett, és jelzett Davidnek, mire ő mellém lépett, hogy velük kísérjen a pincébe.

Rögtön roppant ideges lettem. Mégis miért kell nekem is lemennem a mélybe? Ahogy közeledtünk a levezető lifthez, éreztem, hogy a torkomban dobog a szívem. Semmi kedvem nem volt a pincébe menni, ahol egy szörnyű éjszakát kellett töltenem az elrablásom éjjelén. És pláne semmi kedvem nem volt végignézni, vagy akár csak végighallgatni mindazt, ami most Mattre vár!

Lelifteztünk az alagsorba. Bementünk egy hideg fényű neoncsövekkel megvilágított szobába, aminek a fala mentén néhány szekrény, a közepén pedig egy súlyos, masszív faszék foglalt helyet. A nagydarab pacák ledobta Matt ernyedt testét a székbe, aztán rögtön nekilátott, hogy a végtagjait hozzászíjazza a szék karfáihoz és lábaihoz. Ezt követően befecskendezett valamit a nyakába, amitől hamarabb magához tér.

Amíg vártuk, hogy Matt feje kitisztuljon, a szemem sarkából Damiant lestem. Olyan jó volt látnom őt! Igaz, sajnos már nincs köztünk semmi, már nem kedvel engem, gyakorlatilag rám se néz... De az én érzéseim nem változtak egy fikarcnyit sem. Még mindig nagyokat dobban tőle a szívem. Nem tudom, mennyi idő kell, mire érzelmileg teljesen elfelejtem őt...

Alig két perc múlva Matt már szinte teljesen éber volt, és körbenézett, hová került. Megfeszültek az izmai, ahogy küzdött a szíjak ellen. Damian jéghidegen nézett rá. Aztán Matt tekintete rám vándorolt.

- Whitney... - mondta.

Lehajtottam a fejem. Éreztem, hogy mindenki engem néz, de nem állhattam egyikük pillantását sem.

- Elkaptál - fordult Matt Damian felé. - Annyi idő után, nagy nehezen, összehozták az életképtelen embereid, hogy kézre kerítsenek. Röhejes, hogy hónapok kellettek hozzá, pedig végig az orrotok előtt voltam!

A maffiózók nem reagáltak Matt ócsároló szavaira, ezért folytatta.

- Megkerested az egyetlen gyenge pontomat, az egyetlen fogást rajtam - terelte rám a szót Matt dühöngve. - Szánalmas, hogy belerángattad őt is!  Megkerested a legjobb részemet, a törődő oldalamat, és ellenem fordítottad, te nyomorult!

Ennek hallatán már fogta magát a nagydarab maffiózó, aki korábban az ájult Mattet cipelte, és behúzott egyet neki. Elkaptam a szemem, én nem bírom az ilyet nézni... Az a maffiózó egy magas, izmos, extra széles vállú fazon, akkorát tud ütni...

- Mintha magadról beszélnél - válaszolt Damian Mattnek. - Kihasználtad Whitneyt, azt hazudtad neki, hogy veszélyben az élete mellettem. Így próbáltad rávenni, hogy elvégezze helyetted a piszkos munkát.

Igaza volt. Nem volt szép Mattől, hogy meg akarta velem öletni Damiant. Velem, aki nem gyilkos, velem, akit Damian sosem bántott! És ha már itt tartunk, Mattet sem bántotta eddig soha, sőt, legjobb barátok voltak! Pont, hogy Matt volt az, aki bántotta, elárulta őt! Ugyanakkor Matt dühöngésének is volt igazságtartalma... Egyszerűen mindenki egy utolsó bűnöző ebben a szobában! Még én is, mert kellettem hozzá, hogy ma Matt meghaljon... 

Szó szót, ütés ütést követett. Én befogtam a fülem, lehunytam a szemem. Nem tudom elviselni, ha egy kikötözött embert ütnek, pláne, ha az egy ismerősöm. Hányingerkeltő vérszag uralkodott a szobában, ami az ütések nyomán kifröccsenő vérből áradt, és nekem majd felfordult a gyomrom, mert nem volt egy harmadik kezem, amivel befoghatnám az orromat.

Mikor Damian észrevette, hogy rosszul viselem a dolgokat, szólt Davidnek, hogy kísérjen ki engem, és várjunk a folyosón. Megkönnyebbülés volt kimenni a szobából. De azért kihallatszott hozzánk, hogyan szembesítik Mattet az árulásával, és más vétkeivel, amiket a Blue Bullet Maffia ellen követett el. A legfrissebb vétke nem más volt, mint hogy ma kora reggel, az elfogásakor lelőtte egy emberüket.

- Megölik, ugye? - kérdeztem Davidet.

- Bizonyára - bólintott. Neki ez egy közömbös tény volt, számomra azonban lesújtó hír.

- Elkerülhetetlen?

- Elkerülhető lett volna, ha fröcsögés helyett a főnök megbocsátását kéri. És persze, ha nem öli meg Jasont...

- Jason az, akit a téren lőtt le?

- Igen. Basszus, de sajnálom... Apa nélkül nőnek fel a gyerekei.

- Én is sajnálom... - mondtam szomorúan. - De attól még szeretném, ha Matt megtarthatná az életét...

- Esélytelen. Pláne így, hogy visszabeszél, ahelyett, hogy a főnök kegyeit keresné.

Nagyot sóhajtottam. Matt sorsa tehát megpecsételődött.