Mimi pov.

Reggel a telefonom pittyegésére keltem,így kénytelen voltam kikelni a pihe puha ágyamból, és elsétálni az író asztalomig ahol mindig is tartottam a telefonom. Mikor feloldottam a képernyő zárat láttam hogy Jungkook írt. Vajon mit akarhat?
Nem tehettem mást mint válaszoltam az üzenetére. Nos igen tegnap tényleg el kellett sietnem mivel megbeszéltem Taehyunggal hogy elmegyek vele és az öccsével a játszóházba.

Jungkook: Szia Mimi. Tegnap hogy-hogy olyan sietősen elmentél a fagyizóból?

Mimi: Szia Kook. Taehyunggal megbeszéltem, hogy a kisöcsikéjével megyek játszóházba és teljesen megfeledkeztem róla.

Jungkook: Aha, értem.

Mimi: Valami baj van Jungkook?

Jungkook: Nem, minden oké. Viszont én most megyek. Szia.

Mimi: Szia..

Mikor Jungkook így lekoptatott gombóc keletkezett a torkomban és elszomordtam mivel nem értettem hogy egyik pillanatról a másikra mi baja lett. Úgy éreztem hogy ezt el kell mondanom Taehyungnak mivel ez alatt az egy hónap alatt legjobb barátok lettek és hátha tudna segíteni.

Mimi: Szia Tae! Jungkook olyan furcsán viselkedik. Nem tudod esetleg mi baja lehet?

Taehyung: Szia Mimi. Sajna én sem tudom mi baja lehet, de velem is nagyon furcsán viselkedik mostanában.

Mimi: El nem tudom képzelni mi baja lehet. Legutóbb mikor szóba hoztam, hogy veled és az öcséddel voltam játszóházban, fogott és lerázott.

Taehyung: Ez a fajta viselkedés tényleg nem rá vall, de majd beszélek vele. :)

Mimi: Köszönöm Taehyung <3

Kicsit elszomorodtam hogy taehyung sem tudja Jungkooknak mi baja ám megnyugtatott a tudat, hogy majd beszélni fog a fejével. Még mindig aggasztott hogy Jungkook így viselkedik így Hyunára is ráírtam hátha tud segíteni. Legalábbis reménykedtem benne, hogy tud valamit.

Mimi: Hyuna! Jungkook nem ír vissza és nem tudom miért de nagyon bánt.

Hyuna: Neked is szia Mimi. Figyelj, szerintem Kook féltékeny a két tökfejre amiért ennyire jól kijöttök.

Mimi: De nekem Taehyung és Jimin csak barátok, és semmi több. És amúgy Jungkook miért lenne féltékeny, ha csak az ő hazugsága miatt megjátszuk azt hogy együtt vagyunk?

Hyuna: Na látod, ezt jó magam sem tudom. De szerintem ezt inkább Jungkookkal kéne megbeszélned.

Mimi: Igazad van. Köszönöm Hyuna <3

Megnyugtatóak voltak barátnőm szavai így elég bátorságot gyűjtve írtam rá jungkookra ám előtte hezitáltam hogy rá merjek e írni vagy sem de végül ráírtam. Csak nem lesz belőle semmi baj.

Mimi: Szia Jungkook, beszélni szeretnék veled.

Jungkook: Szia. Mondjad nyugodtan.

Mimi: Őszintén válaszolj kérlek. Téged zavar hogy Taehyunggal, vagy Jiminnel lógok?

Jungkook: Az zavar, hogy ölelgetitek, meg puszilgatjátok egymást, pedig tudtommal mi most járunk.

Mimi: De Jungkook, mi csak megjátszuk ezt az egészet.

Jungkook: Az Istenit már Mimi! Fontos vagy számomra baszki, és elkezdtem irántad érzéseket táplálni! Ne legyél már olyan buta liba, mint a többi. Használd azt a csinos kis eszedet. Szerinted zavarna ez az egész ha le se szarnálak? Hát épp ezaz hogy NEM!

Mimi: Most lett belőled elegem. Miért kell mindenen behisztizned? Nem hogy előtte kérdezősködnél, áh dehogy. Te elkönyveled magadban a tényt hogy én biztos valamelyikkel kavarok. Egyáltalán nem vagyok kiváncsi rád, és mától hagyjál békén Jeon Jungkook végleg!

Teljesen lesokkolt amit mondott. Éreztem hogy szemembe könnyek gyűlnek és a látásom is homályosul. Próbáltam vissza tartani de végül a könnyeim győztek,így utat törve maguknak csordogáltak le végig,piros orcámon, miközben ökölbe szorítottam a kezeimet és egy morgás szerű hang szakadt fel a torkomból.

Egész álló nap hívogattak a többiek de nem vettem fel. Nem volt kedvem senkivel se beszélni. Egyszerűen magányra vágytam és arra hogy megoldódjanak a dolgok maguktól de ez sajna nem egy tündér mese ahol a történet végére a két fő szereplő össze házasodik és boldogan élnek míg meg nem halnak. Az egyedüli ember akire ráírtam az Jimin volt. Úgy éreztem neki nyugodtan elmondhatom mi történt hisz bátyámként tekintettem rá.

Mimi: Szia Narancs. Tudnánk találkozni? Fontos lenne..

Jimin: Najó, mi történt?

Mimi: Eléggé összevesztem Jungkookkal, és a vége az lett, hogy szakítottam vele.

Jimin: De hisz nem is igazándiból voltatok együtt.

Mimi: Igen, de te honnan is tudsz erről?

Jimin: Még Jungkook mondta el nekem, és a srácoknak, viszont csak mi hatan tudjuk szóval ne aggódj.

Mimi: Értem..

Jimin: Figyelj hercegnő, szerintem írj rá Kungkookra és beszéljétek meg.

Mimi: De hisz utál.

Jimin: Dehogy is! Csak makacs és önfejű.

Mimi: De én..

Jimin: Mimi, csak fogod magad és ráírsz. Nem fogja le harapni a fejed amiért bocsánatot szeretnél kérni tőle.

Mimi: Igazad van. köszönöm narancs <3

Jimin: Bármikor Hercegnő <3

A szívem hevesen zakatolt és éreztem hogy forog velem a világ de muszáj volt megtennem. Mivel nem akartam ezt így üzenet formájában leírni, így jobbnak láttam ha felhívom.

- Szia Jungkook. - Köszöntem neki a telefonba kissé remegő hanggal. - Én csak, bocsánatot szeretnék kérni tőled, az imént történtekért. - mondtam, miközben egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

- Ó csak nem azért szeretnél bocsánatot kérni, mert elküldtél a picsába mikor én tulajdonképpen bevallották neked az érzéseimet? Nos Mimikém azt màr bánhatod, mivel találtam helyetted mást. - köpte a szavakat Jungkook, mire kikerekedett szemekkel nyomtam ki a telefont, és ültem le az ágyam szélére.

Éreztem hogy egyszerre csak egy majd a percek múlásával egyre több sós könnycsepp folyik végig orcámon majd onnan cseppennek le a földre. Akkor egy világ tört bennem össze. Ennyi lett volna? Már talált is helyettem mást? Miért? Miért volt jó ez neki?
Kérdések ezrei cikáztak a fejemben ám egyikre se tudtam a választ. Bántott hogy Jungkook így viselkedett velem és bántott hogy se perc alatt talált helyettem valaki mást. Még ha nem is volt igazi a kapcsolatunk de bántott.

Jungkook pov.

Teljesen kész voltam. Miután Mimi szakított velem idegesen basztam földhöz a telefonom ami csodák csodájára túlélte kisebb repedésekkel a képernyőn. Kérdések ezrei cikáztak a fejemben.
Miért? Ő talán nem szeretett? Ez csak egy oldalú szerelem lett volna? Végülis mit is vártam, hisz csak megjátszottuk ezt az egészet.

Miközben ezen gondolkodtam egy halom üzenetet kaptam a többiektől melyekben nagyjából ugyan az szerepelt.
" Te utolsó paraszt! Hogy tehetted ezt? Kiheréllek te faszfej!"

Igen. Utáltam Mimit amiért a földig
rombolta a lelkivilágom és úgy éreztem valahogy ezt tudatnom kell vele. Szendvedjen ő is úgy ahogy én szendvedtem.

1 Hónappal később
Mimi pov.

Jungkook már 1 hónapja folyamatosan csak meg aláz és nem valami szép szavakkal illet. Eleinte nagyon bántott de ez a hetek múlásával változott. Már mindennapossá vált számomra az hogy Jungkook vagy kigáncsol vagy azt mondja rám hogy kövér vagyok vagy épp tesin aláz meg az egész osztály előtt amin mindenki jóízűen nevet....
Most épp ebédelni készülünk. Már Jiminék ott ülnek az asztalnál foglalva nekem a helyet.
Mikor a konyhás néni odaadta az ehetetlen menza kaját,tálcával a kezemben indultam Jiminék felé mikor hirtelen nekem jött valaki és az ebéd tartalma a ruhámra borult.

-Istenem már megint Te? Hogy lehetsz ennyire béna? -kért számon piszkálóm,Jungkook miután belém jött és az ebéd tartalma rám és az ő gatyájára borult.

-S...sajnálom....-mondtam lesütve szemeimet és ruhám alját kezdtem el piszkálni.

-Sajnálhatod is hisz ez nem egy olcsó ruhadarab ugye tudod? HM?-kért számon idegesen jungkook mire egy aprót bólintottam,még mindig lesütött szemekkel.

-Jungkookie....ki ez a lány??-hallottam meg JiSoo nyávogós hangját amint Jungkook mellé lép majd adtak egymásnak egy hosszú nyálas csókot amit undorodva néztem végig.

-Ő? Kérem szépen ő az a lány aki állandóan csak a bajt okozza. Most nézd meg! Ezt is ő tette..! -mutatott Jungkook a nadrágjára ami tiszta kaja maradék volt. JiSoo erre csak válaszként a hajamba markolt és lerántott a földre..

-Na ide figyelj te kis ribanc...a szemed leveszed az én Jungkookomról...MEGÉRTETTED? -mondta JiSoo hisztérikusan kikelve magából,majd miután kinyöszörögtem egy "Igen-t" hajamat elengedte és még egy utolsót belém rúgva hagyott ott az ebédlő közepén. Ekkor oda rohantak hozzám Jiminék akik felsegítettek a földről,majd Hyuna elkísért át öltözni.
-Miért csinálja ezt velem?-kérdeztem Hyunát miközben átvettem az immár tiszta ruhát és megmostam az arcom.
-Tudod Mimi. Jungkook eléggé kifordult magából és a mai után....Én a helyedben már rég megmondtam volna a magamét...-mondta Hyuna miközben a falnak támaszkodott.
-Hyuna te megőrültél?? Ha meg mondanám neki a magamét,akkor azok után még inkább piszkálna azt pedig nem szeretném. -mondtam, miközben arcomat megtöröltem egy törölközővel.

-De ez se neked se neki nem jó. Valaki helyre kell hogy térítse az eszét mert ez így nem mehet tovább..-mondta hyuna. Igaza volt. Elég volt a folytonos megaláztatottságból. Ki kell állnom magamért.

Barátnőmet otthagyva indultam megkeresni Jungkookot. Nem is kellett sokáig keresnem. A folyosón beszélgetett az egyik haverjával. Oda léptem Kooke mögé majd megköszörülve a torkomat hívtam magamra mindkettőjük figyelmét.

-Már megint te vagy az???-kérdezte Jungkook mire válaszképp felpofoztam. Hatalmasat adhattam neki hisz nagyot csattant és a tenyerem is igen csak bizsergett de megérte. Látni Jungkook döbbent arc kifejezését a pofonom által és hogy ezt kb a fél iskola látta. Igen én Min Hee felpofoztam Jeon Jungkookot a suli legrosszabb és egyben leghelyesebb srácát. Felemelő érzés töltött el és a pofon óta minden órán mosolyogtam. Büszke voltam magamra.