A szobámban ültem az ágyamon, és néztem ki a fejemből. Még mindig nem bírtam felfogni, hogy voltaképp a "legjobb barátom" raboltatott el, és most tulajdonképpen az ő 'tulajdona' lettem. Ráadásul egy vérbeli gyilkos. Olyan gyermeki könnyedséggel lőtte le azt a fickót, mintha mindennap ezt csinálná. Plusz egy ekkora házban él egyedül, egy hatalmas kerttel, amit rengeteg ember őriz. Hál istennek apukám ész járását örököltem, így hamar össze állt a kép.
Profi fegyver használat, ekkora nagy luxus ház, sok ember.... És amit említett miszerint "még sokat kell tanulnod hogy jó maffiózó váljon belőled"...

Hiába hogy a hajszínem szőke, de egyből leesett hogy bizony ám Jungkook nem a jók oldalát szolgálja. De, akkor a családja is ilyen ? Számtalanszor találkoztam már az anyukájával, és kedvesnek tűnt.
Semmi jelét nem láttam annak hogy maffiózók lennének. Voltaképp azt sem vettem észre hogy Jungkook végig csak meg játszotta ezt az egészet...

Hitetlenkedve terültem el az ágyamon, majd szemeimet behunytam, és kicsit pihentettem őket.

Jungkook pov

-....és mégis miért nekem kéne elintéztem a maga ügyét? Ennyire balfasz maga se lehet! Csak simán lője le! -azzal fogtam és leraktam.
Istenem. Ennyi életképtelen idiótát. És még ezeket fizetem, hogy a kisebb melókat intézzék el helyettem..

Mint mindig, igy most is a dolgozó szobámban rohadtam és a családunk papírjait intéztem. Mi vagyunk a második leghíresebb maffiózó család egész Koreában. Apám a családunkban a legjobb gyilkos, és ő az aki a családunkat ide jutatta.
Már kicsi korom óta tanítottak lőni, továbbá ölni is. Nálunk mindenki lenézi a nőket, és aki gyengének bizonyult azt meg öltük.
Az öcsém is ilyen volt. Szegény mikor megszületett kiderült, hogy egy gyógyíthatatlan betegsége lett. 6 évet élt ám idővel egyre súlyosbodott az állapota így kénytelenek voltunk beadni neki egy olyan szert, ami erősebb bármely méreg anyagnál. Az az autó balesetet meg csak egy kamu sztori volt, hogy ne derüljön ki a valóság, mert akkor vége lett volna mindennek és az egész családunk ott rohadna a sitten élete végéig.

Anyám nagyon erős nő, és kegyetlenül tud gyilkolni. Bár az előző szeretőimmel, akikkel szexen kívül mást nagyon nem is csináltam, saját magam végeztem, mivel miután dobtam őket, fenyegetőzni kezdtek hogy feladnak a zsaruknak.

Megelégelve ezt a sok papír munkát, "szépen" elrendeztem a papírokat majd bele tettem őket a fekete bőr dossziémba, azt pedig az íróasztalom fiókjába raktam, melyet egy lakattal le is zártam. Ugyanis ebben a fiókban a családunk összes bankszámla kivonatának a száma, és a többi fontos dolgunk is benne van, amit természetesen apám, mint egyetlen érett fiára rám bízta.

Felálltam a bőr székemből, és gondoltam átnézek MiMihez.
Furcsa volt ugyan, hogy a saját házamban bekopogtam az ajtón, de mégse vagyok akkora paraszt, hogy csak úgy rá törjek szegény lányra, ám nem jött válasz, így kopogtam még kettőt.

Ezt még eljátszottam egy párszor, ám meg elégeltem és idegesen benyitottam a szobába. Tekintetemmel kerestem a lányt. Nem kellett sokáig nézelődnőm, hisz meg is láttam az ágyon szét terülve ahogy egyenletesen szuszog.
Nagyon kimerítő lehetett neki az a pár nap, amit abban a koszos pincében töltött.
Vettem pár mély levegőt, hogy lenyugodjak, majd odamentem az ágyhoz és leültem tisztes távolságra a lánytól.
Egyszer kétszer meg szólongattam, mire rám emelte álmos tekintetét.

-Nemsokára kész a vacsora.. -közöltem vele, egy halvány mosoly kíséretében.
-K.. Köszi... -pásztázta az ágyneműt.. -Jungkook... Te hány éves vagy valójában?? -kérdezte de még mindig nem tartotta velem a szem kontaktust,így rászóltam.
-MiMi... Szemkontaktus... -szóltam rá, mire lassan rám emelte a tekintetét.. -Egyébként kérdésedre a válsz, 20.-feleltem mire csak hümmögött egyet.