Jungkook volt az.... Nem ez nem létezik... Nem lehet hogy ő az.... Ott állt és egy fegyvert tartott a kezében, melyet egyenesen rászegezett a földön térdelő pasasra. Úgy fogta a kezében a pisztolyt, mintha valami műanyag játék lenne. Éjfekete szemeiből csak úgy áradt a gyűlölet.

Megjelenése akárcsak egy érett férfié. Haja tökéletesen elvolt választva, és be volt lőve. Sötét kék, szinte már fekete ingje elegánsan be volt tűrve fekete nadrágjába.
Tekintélyt parancsoló kinézete miatt, az ott jelen lévő emberek mindenhova néztek, csak éppenséggel rá nem.

Ott álltam abban a ruhában amit egy másik férfi hozott nekem. Mi tagadás amit művelt velem az a barom, meg érdemelné hogy meghaljon.
Egy szót nem mertem szólni, csak szemeimmel követtem az eseményeket.
-Mégis kinek képzeled magad hogy az én tulajdonomat birtokoljad???!!!Meg nem mondtam hogy ne nyújatok hozzá?-vonta kérdőre Jungkook, a pasast idegesen.

-Sajnálom uram azt hittük hogy ez is valami pro.. -nem hagyta hogy befejezze, mivel fejbe lőtte, majd a csávó össze esett és meghalt.
Szépen lassan kezdett körülötte keletkezni egy bíbor vörös vér tócsa is.

Jungkook nemes egyszerűséggel kerülte ki a hullát, majd felém sétált.
Vonásai még mindig olyan kemények voltak, mint mikor azzal a barommal üvöltött. Lesütöttem szemeimet, és a földet kezdtem pásztázni vele.

-Te most velem jössz... -jelentette ki Jungkook, majd hatalmas tenyerét a hátamra helyezte, és kivezényelt az épületből egyenesen egy luxus autóba.

Beültetett, majd belült mellém, és intett is a sofőrjének, aki már el is indult. Gondolom Jungkook otthonába.

A "haza" fele vezető utat néma csendben tettük meg. Jungkook a telefonján olvasgatott valamit, míg én úgy ültem ott mellette mint aki karót nyelt, és kifele bámészkodtam oldalra fordított fejjel az ablakon.

Voltaképp ezaz az ember akiben a legjobban megbíztam. De minden megváltozott. Félek tőle. Mivan ha engem is meg öl? És miért tette ezt velem? Mióta tud ilyen profi módon bánni a fegyverekkel? Mivan ha ez az igazi énje, és ez az új diákos történet csak kamu volt?

Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, amit fel szerettem volna tenni jungkooknak, de igenis féltem tőle!

Bő 1 óra kocsikázás után meg is érkeztünk. Állam a földön koppant, mikor megláttam a házát. Ez valami hihetetlen! Honnan van neki ennyi pénze minderre? Mert biztos hogy nem egy-két fillérbe került, az tuti!

A sofőr kiszállt, majd ajtót nyitott nekem. Bizonytalanul kiszálltam, és körbe néztem. Egyszerűen gyönyörű volt.

-Ha kibámészkodtad magad, akkor gyere be... -szólt rám jungkook, mire megfagyott bennem a vér, és sebesen kezdtem el a lábaimat szedni a férfi után, aki már a bejárati ajtót nyitotta.

Az ajtóban két izmos fekete öltönyös fickó állt, hátukon egy-egy nagy fegyverrel.

-Jó estét uram! -hajoltak meg egyszerre. Ám azonban jungkook nem köszönt vissza nekik, csak bólintott egyet. Néma csendben be lépkedtem utána, majd egy pillanatra meg kellett álljak, hisz annyira világos volt a házban, hogy kicsit megszédültem.

-Gyere.. -intett, majd követtem őt néma csendben, egyenesen fel az emeletre, hol benyitott egy szobába. -Ez a te szobád, és ez itt közvetlenül mellette az enyém. A ház bármely területére mehetsz, kivéve a szobámat, mivel az tabu! Értve vagyok? -kérdezte mire egy aprót bólintottam. -Helyes, de még sokat kell tanulnod hogy jó maffiózó váljon belőled... -nyúlt az állam alá, majd megemelte azt hogy közvetlenül a szemébe nézzek. -Először is, utálom ha nem tartják velem a szemkontaktust. Szóval ha veled beszélek, akkor mindig tartsd a szemkontaktust értve vagyok? -erre megint csak egy aprót bólintottam, mire helyeslően hümmögött egyet.

-Jungkook... -kezdtem bele mondani valómba.. -Miért?? -kérdeztem megtörten, mire válaszul csak egy hangos sóhajt kaptam.

-Majd egyszer megtudod... -simított végig sebes arcomon mutató ujjával.