Mimi pov.

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Egy hatalmasat ásítva, és párat álmosan pislogva ültem volna fel, ám ekkor véltem felfedezni hogy Jungkook keresztbe fekszik az ágyon úgy, hogy a buksija, és két hosszú karja lelóg az ágyról, málna vörös ajkai pedig kicsit szét vannak nyilva egymástól és azon keresztül szuszog, az ágy másik felén pedig a két lába lóg le a semmibe. És amint észre vettem, én keresztbe a hátán feküdtem úgy, hogy a lábam volt a párnáknál és a fejem pedig az ágy végében,ezzel egy + jelet formálva. Eléggé vicces látvány lehetett,már persze annak aki benyit a szobámba és ezt látja. De.. Hogy a picsába tudunk ennyit mozgolódni éjjel hogy reggelre ez legyen a végeredmény?? Mindegy is. Ezen csak jót mosolyogtam majd kitaláltam valamit hogy hogyan ébreszthetem fel Jungkookot. Néma csendben kiosontam a fürdőszobába, ahol egy nagy törölközőt eláztattam jéghideg vízzel, majd úgy indultam vissza a szobába hogy szószerint folyt a törölközőből a jéghideg átlátszó folyadék, majd mikor az ágyhoz értem rádobtam az igazak álmát alvó fiúra, kinek a hideg és nedves anyag hatására, melyet hátán érzett, egyből kipattantak éjfekete szemei.
-BASZKII!!!!! MIMI MOST MEGHALSZ...!!! -mondta Kooke majd villámsebességgel kimászott az ágyból és kergetni kezdett. Mezítláb rohantam ki a kertbe, egyenesen a harmatos zöld pázsitra, hol egy két kavics bele ment a talpamba de most csak egy dolog érdekelt : hogy ne kapjon el Jungkook.
Gyermeki lelkesedéssel rohangáltunk a kertben, megfeledkezve a körülöttünk lévő dolgokról. A reggeli napfény első sugarai ragyogták be az egész kertet, ezzel még varázslatosabbá téve ezt az idilli pillanatot. A madarak csicsergése, s a tücskök ciripelése hallatszott a hangos nevetésünk mellett. Élveztem hogy jungkook elől kell menekülnöm. Úgy érzetem hogy megint gyerek vagyok, akinek nincsenek problémái a tanulással, a barátaival, az életével. Nem mintha nekem annyira sok problémám lenne de akkor úgy érzetem. Boldog voltam, és örültem hogy egy ilyen legjobb barátom van mint Jungkook.
-Most megvaaaagy... -kiáltotta el magát, azzal kezeit szorosan körém fonta és nem eresztett addig amíg bocsánatot nem kérek.
-JUNGKOOK! TEGYÉL LE!! -kérleltem a srácot aki egyre erősebben szorított erős karjaival, miközben a levegőben rúgkapálóztam lábaimmal.
-Addig nem amíg nem kérsz bocsánatot.. -mondta, és ugyan nem láttam, de 100% hogy mosolygott mint a vadalma.
-De elfogunk késni a suliból...-mentegetőztem, mire eleresztett egy sóhajt.
-Aishh te lány... Most az egyszer megkegyelmezek, de ha mégegyszer ilyet csinálsz... Megbüntetlek.. -mondta azzal elengedett, én meg amilyen gyorsan csak tudtam rohantam fel a szobámba felöltözni.

Szép meleg őszi idő volt így nem kellett annyira melegen felöltözni mint általában. Hajamat kivasaltam, és szabadon hagytam. Ezek után bepakoltam a mai órákra szükséges cuccokat, majd miután Jungkook is felöltözött, és megreggeliztünk, átszaladtunk Jungkook sulis cuccaiért is.
-Jungkook siess már elfogunk késni... -kiabáltam a nappaliból a srácnak, aki fent tökölt a szobájában.
-Jo egy pillanat.. -üvöltötte, majd ahogy mondta 1 perccel később iskola táskájával a vállán jött le a lépcsőn.
-Gyere,ha még futunk akkor éppen be érünk. -mondtam és már indultam volna de jungkook meg állított..
-A-A.. Ma motorral megyünk.úgy hamarabb oda érünk. -közölte majd a zsebéből elő véve motorjának kulcsát, indult a garázsba.
-Na nem Jungkook. Kizárt hogy motorra üljek hisz szoknya van rajtam!! -mondtam keresztbe font karokkal mire MR uraság csak egy jót vigyorgott.
-Mért gáz ha mindenki látni fogja a sexy csipkés bugyid? -vont kérdőre mire szemöldököm fel ment egészen a plafonig, majd oda mentem mellé és vállba boxoltam.
-TE KIS PIMASZ-mondtam nevetve, miközben Kooke a vállát fájlalgatta. Nagy nehezen de belementem, hogy motorral menjünk suliba. Így hát egy fekete sisakot magamra kapva ültem fel a motorra jungkook mögé, kezeimet pedig dereka köré fontam. -Kapaszkodj.. -csak ennyit mondott, majd már indultunk is.
Igaza volt. Így tényleg hamarabb beértünk a suliba. Mikor odaértünk ott volt alexis és a talpnyalói. Nos igen. Alexis a suli "királynője" és állandóan piszkálja Kookeot hogy miért velem és a barátaimmal lóg helyettük.
-Szia Jungkookie.. -simította végig Alexis, Jungkook izmos karját aki csak a szemét forgatta. -Miért ezzel a kis ribikével lógsz helyettem?? -nézett rám Alexis lesajnálóan és szeméből tisztán ki lehetett olvasni, hogy a pokolba kíván amiért ilyen jó barátja vagyok Jungkooknak.
-Mondtam már Alexis hogy ne hívd így szegény lányt, és amúgy is nem vagy az esetem szóval tiplizz.. -intett kezével Jungkook, mire Alexis csak fintorogva, haját hátra dobva ment a talp nyalóival együtt be a suliba. Miután Jungkook megbizonyosodott róla, hogy a féltett motorját senki se tudja ellopni, oda sétáltunk a többiekhez ám ekkor véltem felfedezni hogy se Hyuna, se Suga nincs köztük. Így elővettem a telefonomat és ráírtam Hyunára.

Ezek után még kint beszélgettünk a többiekkel a suli bejárata előtt.
-Szerintetek ha egy óriás robot és egy hatalmas T-rex össze csapna, melyik győzne..? -kérdezte Tae.
-Szerintem a T-rex -adtam a rövid választ.
-Szerintem is.. -válaszolta Jungkook.
-Ugyanmár.. A robot sokkal erősebb.. -vitatkozott Rapmon.
-Lehet de a T-rex egy pillanat alatt szétszedné.. -érvelt JiWoo.
-Szerintem döntetlen lenne.. -felelte Jin. Végülis van benne valami..
-Jó.. Tegye fel a kezét aki a Trexre szavaz.. -mondta Tae, mire Jungkook, Jimin, Jhope és JiWoo és Én felraktuk a kezünket.
-És most tegye fel a kacsóját az aki a robotra szavaz.. -Tette fel kezét Taehyung, Jin és Rapmon. -Hát Úgy látszik hogy a Trex győzött. -mondta Tae mire elkezdtünk tapsikolni mint valami idióták.
Miután megszólalt a jelző csengő, indultunk is be a terembe. Bent le is ültem a helyemre majd elő pakolva a cuccaimat vettem elő az üdítőmet hogy megigyam, ám ekkor az előttem ülő fiút egy másik hátra lökte, aki egyenesen rám esett háttal, így rám borult az üdítős doboz tartalma.
-Bazdmeg!!! -csak ennyit mondtam miután a fiú feltápászkodott rólam. Felálltam majd kiviharoztam a teremből egyenesen a szekrényemhez ahol kénytelen voltam átvenni a tartalék ruhámat. Még jó hogy mindig van nálam váltó ruha az ilyen esetekre.

Miután átöltöztem, rohantam vissza az osztályba. Szerencsémre észrevétlenül vissza surrantam a helyemre.
-Psszt.. -veregette a hátam Jungkook.. -Melyik barom volt az aki leöntött? -kérdezte mire hátra fordultam.
-Az ott előttem de meglökték. -ekkor Jungkook egy hatalmasat sóhajtott.
Mikor kinéztem az ablakon eléggé be volt már borulva, pedig kora reggel még hétágra sütött a nap. Ekkor egy hatalmasat dörgött és villámlott aminek hatására elment az áram és az udvaron egy fa is kigyulladt.
-ÁÁÁ.. -sikította Alexis egyik taplnyalója, majd idővel már az egész osztály elkezdett pánikolni.
-NYUGALOM GYEREKEK NINCS SEMKI BAJ! -nyugtatott minket a biológia tanárnő, bár nem nagyon járt sikerrel. Én, aki a legjobban fél a viharoktól, a székemen, felrakott lábbal kuporodtam miközben egykét könnycsepp gördült le orcámról. Ekkor egy hatalmas kezet éreztem meg hátamon. Ilyedten kaptam fel a tekintetem és ekkor véltem felfedezni hogy jungkook az. Odasétált a székem mellé és lehajolt hozzám, én pedig védelmező karjai közé bújva kerestem megnyugvást.
-JUNGKOOK!! MIÉRT NEM ENGEM ÖLELGETSZ??? -hallottam meg Alexis nyafogós hagját de nem nagyon érdekelt. A gombóc, ami a gyomromban keletkezett a félelemtől, felvánszorgott a torkomba. Jelen pillanatban csak otthon akartam lenni egyedül, az otthon melegében és filmet nézni. Ne kérdezzétek meg hogy miért pont filmet. Bár kicsi koromban sokszor csináltuk ezt anyukámmal viharok idején. Valahányszor vihar volt, anyu mindig ölébe ültetett majd betakart mindkettőnket puha pokróccal és elindított egy mesét. Ez segített elterelni a figyelmem a viharról. Hmm régi szép idők, valahányszor vissza emlékszem ezekre az idilli pillanatokra, mindig arcomra kúszik egy aprócska mosoly.
Úgy néz ki ez most is sikerült, mivel Jungkook fejét oldalra biccentett fejjel tanulmányozta a mosolygós arcom, ami pillanatokkal ezelőtt még rémült és könny áztatta volt.
-Minden rendben Mimi? -kérdezte Jungkook, majd egy aprót bólintottam, és el eresztettem egy aprócska mosolyt is.
-Igen, csak vissza emlékeztem a régi szép időkre, mikor anyával vihar idején mindig meséket néztünk, ami segített elterelni a figyelmem a viharról. -meséltem, mire Jungkook nyuszi fogait villantva mosolygott.

Ezután a reggeli eset után villám gyorsan eltelt az egész nap. Szinte semmit sem csináltunk, aminek a többi diák csak örült. Elmeséltem Hyunának mi is történt, és mondhatni kisebb szívbajt kapott, de mondtam neki hogy senkinek sem esett semmi komolyabb bántódása. Viszont egésznap halálra untam magam. Alexis a nap hátralévő részében Jungkookot zaklatta, aki kénytelen volt elviselni a bosszantó lányt. Szegény fiú..
-Szia Mimii... -jött oda hozzám Jhope egy ezer wattos mosoly kíséretében.
-Szia Hobi. -köszöntem vissza neki egy aprót mosolyogva.
-Ugye nem felejtetted el amit múlthéten megbeszéltünk, hogy ma átmegyek hozzád matek korepra? -kérdezte, mire először nem tudtam hirtelen, hogy mit magyaráz, majd eszembe jutott hogy múlthéten felajánlotta hogy segít a matekban hogy könnyebben megértsem.
-Hát őszintén? De elfelejtettem, de mostmár tudom, mivel az eszembe juttattad.-mondtam mire csak felnevetett egyet amin muszáj volt mosolyognom. Ezek után végre kicsengettek hetedik óráról is, így Hobival együtt indultam haza. Előtte ugyan még elköszöntem JiWootól és a többiektől, de Kookiet nem találtam így írtam neki egy üzenetet, hogy elindultam haza.
-Szerinted Kookienak bejön Alexis? -törte meg a közénk húzódó csendet Jhope.
-Hm... Nem hiszem.. Jungkooknak nem az ilyenfajta lányok tetszenek. Túl jól ismerem. -mondtam mire Hobi eleresztett egy elégedett mosolyt, mire én szemöldököm össze ráncolva néztem rá.
-Akkor szerinted milyen lányok tetszenek Jungkooknak? -vont kérdőre, mire el kellett hogy gondolkodjak egy pillanatra.
-Hát.. -kezdtem bele félénken.. -Kookienak nem a külső számít. Neki nem az a fontos hogy hány kiló vagy, vagy hogy mennyire vagy tehetős. Neki az számít hogy önmagadat add és hogy legyél különleges, egyedi. Legyen saját stílusod és szard le mások véleményét.. -fejeztem be, mire Hobi tágra nyílt szemekkel figyelt... -Valami rosszat mondtam? -kérdeztem, mire Hobi csak nemlegesen rázta a fejét.
-Nem dehogyis, csak meglepődtem.. -mondta. Ezek után csendben sétáltunk egymás mellett hazáig.
Otthon nem volt senki mivel mindkét szülőm dolgozott, mint mindíg így egyedül voltam otthon. Akarom mondani voltunk. Cipőinket levéve magunkról indultam gyorsan átöltözni. Felkaptam egy cica nadrágot és egy bő, fehér pólót egy mamusszal majd a matek cuccomat letéve az asztalra köhintettem egyet, mivel Hobi túlságosan is bele volt mélyülve a telefonja nyomkodásába.
-Oh.. Nos akkor kezdjünk is neki.. -fogta azzal, mint valami matematikus elkezdett mesélni a törtekről, és azon kívül még minden másról is amit eddig vettünk.
-Törtet törttel úgy osztunk, hogy a reciprokával szorzunk? kérdeztem félve Hobi reakciójától.
-A válasz helyes. Ügyes vagy hugi. -mondta mosolyogva majd össze borzolta, az eddig szépen kifésült haj koronámat. Na wait. Most komolyan úgy hívott hogy hugi?...hát oké.. Engem ugyan nem zavar bár kicsit furcsa. Még egy fél óráig matekoztunk aztán, miután sikerült megértenem, boldogan csuktam be a hatalmas könyvet.
-Kérsz valamit inni? -kérdeztem Hobitól.
-Igen. Egy banán turmixot. -mondta mosolyogva.
-Oksi. Máris hozom. -fogtam azzal kiszállingóztam a konyhába, ahol egy turmixos pohárba felkarikáztam egy egész banánt, majd ráöntöttem egy kis tejet és utána pedig szimplán össze turmixoltam. Ezek után ki öntöttem két kis pohárba, majd kezembe véve indultam is, ám balszerencsétlenségemre megcsúsztam, és a két pohár tartalma egyenesen rám borult, és a hajamba, minek következtében egész testemet beborította a ragacsos banán turmix. A nagy koppanás hatására, Hobi egyből rohant is a konyhába, ahol amint meglátott a földön ülve nyakig banán turmixban előtört belőle a nevetés.
-Ahhmm.. Azt hiszem én megyek gyorsan lefürdök... -mondtam, azzal rohantam is fel az emelti fürdő szobába, ahol magamra csukva az ajtót, koszos ruhámiat be téve a szennyes tartóba álltam be a zuhanyzóba, majd meg engedve a forró vizet, elkezdtem letisztítani magamról, az ital ragacsos maradványait. Hajamat alaposan megmostam, és miután megbizonyosodtam róla hogy már nem ragadok sehol, a csapot elzárva léptem ki a kabinból, hol magamra és a hajamra csavarva egy-egy törölközőt kezdtem el testápolózni magam. Ekkor hirtelen kinyitódott a fürdő szoba ajtó és megláttam, hogy Jungkook méreget perverz mosollyal az arcán.
-JUNGKOOK!!TE MI A F*SZT KERESEL ITT??!??!?!?! -akadtam ki mire csak elmosolyodott. Ekkor feljött az emeletre Hobi is, aki amint meglátta, hogy jungkook igen látványosan méreget, egyszerűen fogta és tarkón vágta.
-Veszed le a szemed az én egyetlen hugicámról Kook! -csak ennyit mondott hobi, majd jól tarkón legyintette az imént említett fiút.
-Áucs.. -fájlalgatta fejét Kookie. Ezen csak jót röhögtem.
-Am srácok... Hagynátok öltözni?? -kérleltem őket, mire hobi hevesen bólogatni kezdett, ám kook ugyanolyan pózban állt és figyelt, igy Jhope szószerint becsapta az ajtót.
Ezek után villám sebességgel öltöztem fel, majd megszárítottam hosszú, derékig érő hajam és rendet raktam magam után,és lementem a fiúkhoz a nappaliba ám a két fiú helyett már csak 1 fiú terpeszkedett a kanapén aki nem más volt mint Jungkook.
-JHope azt üzeni hogy haza kellett mennie, viszont puszil. -mondta Jungkook mihelyt leültem mellé a kanapéra és elkezdtem vele nézni a tévét.
-Egyébként Jungkook.. Hogy hogy itt vagy? -kérdeztem, tartva a választól.
-Tudod, hetedik óra után Alexis elrángatott a folyosó végére, és elkezdett kérdezgetni hogy mit bírok benned annyira, erre csak azt válaszoltam neki hogy "mindent ",így hitetlenkedve elkezdett ott hisztériázni.. Pff hülye kis picsa. Fogtam és ott hagytam a rákba. De egyébként kérdésedre a válasz:azért mivel nem tudtam elköszönni tőled, másrészt pedig kicsit hiányoltalak mivel ma nem nagyon beszélgettünk-mesélte, mire fogtam és megöleltem.
-Ezt most miért kapom? -kérdezte nevetve, de én nem válaszoltam semmit. Egyszerűen csak rámjött az ölelgethetnék.

Későre járt már, így Jungkooknak is haza kellett mennie. El búcsúzva tőle, baktatttam fel a szobámba ahol betakaróztam és pillanatokkal később már békésen aludtam.

Nos itt is lenne a 11-ik rész. Igyekszem minnél hamarabb hozni a következő részt 😙😙😙💕💕addig is mindenkinek szép napot /estét kívánok 💋💋