-Gyere kis ribi!- halottam, hogy Bálint szól nekem, de nem érdekelt. A tegnap este után pihenni akartam és alig tudtam lábra állni.

-Azt mondtam gyere!- rántott fel hajamnál fogva- Ő Herceg Tamás.- mutatott egy 24 év körüli férfira- Tomi ez itt Dorottya. A mi kis kurvánk ugye?- kérdezett vissza Bálint.

-Igen- válaszoltam röviden tömören.

-Hagylak titeket. Tegnap azt mondta a főnök új kurvát akar ő  a miénk. Tegnap ki is próbáltuk. Finom, szűk punci. Hmmm.- kijelentése után ismét elhagyta a szobám én pedig újra undorodtam magamtól. Tamás körbe nézett a szobámban. Nem volt egy szép szoba. Falai kékek voltak, két szekrénnyel rendelkezett és egy kicsi, de kényelmes ággyal. Csak akkor jöttem rá, hogy Tamás itt van amikor megszólított:

-Szereted ezt csinálni?- rám nézett miközben kérdezett.

-Persze én meg leszek olyan hülye, hogy elmondom neked.- ő is csak egy menetet akar tőlem. Nem bízok benne.

-Bízhatsz bennem. Nem árullak el.- valami volt benne. Más volt, mint a maffia többi  tagja, de lehet, hogy csak azért mert új srác. Minden vagy semmi alapon elkezdtem beszélni.

-Nem- suttogtam.

-Tessék?- kicsit közelebb jött gondolom azért, mert nem értette mit mondtam.

-Nem szretem. Nem szeretem, utálom, gyűlölöm. Főleg magamat- itt már sírtam. Fájt a dolog és erre csak most jöttem rá igazán. Valami nedveset éreztem az arcomon. Sírtam. Nem tudom mikor sírtam utoljára, de most valósággal zokogtam. Tamás közelebb jött, és megölelt. Léptek zaját hallottam. Megijedtem.

-Gyorsan vetkőztess le.- furán nézett rám.- Valaki jön. Gyerünk csináld.

Tamás levette a pólómat és nadrágomat rángatta le mikor Bálint benyitott.-Ó bocsánat, azt hiszem megzavartam valamit, de Dorottyának jelenése van a nagyfőnöknél. Készülj, mert mióta beadott a közösbe ő nem volt jó nővel. Azt mondja, hogy nálad jobb kurva nincs.- szavai bántottak, de muszáj volt mennem.  Élni akarok. Nem így, de élni.

-Majd később visszajövök.- súgta Tamás. Marhára féltem, de nem mutattam ki.

Bálint elrángatott a nagyszobába, nem mintha nem mentem volna magamtól is. Tudtam milyen lesz ez az együttlét.  Számomra fájdalmas és kínzó. Már rég nem arról szól, hogy én is élvezzem. A saját élvezetét nézi és azt szereti, ha én üvöltök a fájdalomtól. Most meg még csak ruha sincs rajtam, csak egy fehérnemű. Gergő egy szál alsógatyában állt a szoba közepén. Nem a legvénebb fickó, de nem néz ki túl jól. A teste tele van tetoválásokkal, és jó pár heg csúfítja.

-Gyere cica! Hiányoztál.- délután háromkor bűzlik az alkoholtól. Ha részeg akkor durvább, mint alapból lenne. Alig értem be a szobába Bálint már le is lépett, Gergő megragadott és rádobott az ágyra. Melltartóm pántját megfogta és eltépte. Bugyimba két oldalt mutató ujjával nyúlt be és ketté tépte. Magát is megszabadította alsóneműjétől, és belém vágódott. Alsó felem csont száraz volt és égette minden négyzet-centiméteremet, ahogy bennem volt. Nem várt, hogy megszokjam, rögtön őrült tempóban kezdett lökni. Durva volt és kegyetlen.

-Kuss vagy verést kapsz!-üvöltötte. Megfogta a kezem és hátra rántotta a fejem. Éreztem, hogy megrándul bennem, azt hittem végeztünk. De nem. Kihúzódott belőlem, levette az óvszert és farkát tövig nyomta a számba. Fulladoztam és köhögtem, de őt ez nem érdekelte. A torkomon volt a farka, így mikor elélvezett nem volt választásom. Le kellett nyelnem.

-Állj fel! Tizet kapsz a seggedre és számolod!

Alig bírtam lábra állni. Rádöntött a heverőre és elkezdte ütni a tízet. Az első sem volt gyenge és tíz fele folyton érősebbet ütött. 

-Menj! Nem hallod?!  Takarodj! -dobott felém egy vodkás üveget miután elengedett. Felkeltem és- már amennyire tudtam- kimentem. Vissza mentem a szobámba, és Tomi még mindig ott ült.  Teljesen meztelen voltam Tomi arcán meglepődöttség látszódott.  Nem nagyon foglalkoztam vele. A szekrényemhez sétáltam és kivettem egy szett fehérneműt, felvettem majd pólót és nadrágot is kerestem magamnak. Mikor újra Tomira pillantottam rendezett arccal ült a fotelomban. 

-Mi történt?- kérdezte. Olyan volt, mint egy vallató rendőr.

-Részeg volt. Eléggé  fájt és... és... nem tudom. Rossz volt.- sírtam, a könnyek csak úgy folytak az arcomon. Tamás felállt odajött hozzám és megölelt. Kabátja alól kilátszott a pisztolya. Jobban megnézve ez nem olyan amilyet ők használnak. Ilyen pisztolya a rendőröknek van. Villámként hasított belém a felismerés. Ellöktem magamtól és ránéztem. 

-Rohadt kém!- kiáltottam.

-Csendesen. Igen jól láttad rendőr vagyok, de nem foglak bántani. 

-Persze te is azt hitted, hogy egy nagyszájú ribanc vagyok, aki csak úgy kifecsegi a dolgokat.- ránéztem. Szemében valami furcsa volt. Nem tűnt se boldognak se szomorúnak. Olyan semleges volt. 

-Nem, ha gondolod segíthetek megszökni. Új személyazonosság. Mindent lepapírozok neked

-Nem tudom. 4 év után szívesen szabadulnék, de egy napja, sőt nincs egy napja, hogy ismerlek. Honnan tudjam, hogy bízhatok-e benned?

-Ha nem bíznál bennem, és abban, hogy tényleg segítek, már nem lennél itt.

Láttam a szemén. Nem játszik jó zsaru rossz zsarut. Egyáltalán nem játszik, komolyan gondolja amit mond. 

-Mennem kell. Találd ki, hogy jössz vagy maradsz.- alig fejezte be, már ki is ment. Itt hagyott a démonokkal. A saját démonaim. Bántanak, kínoznak éjt nappallá téve. Nem hagynak nyugodni.