Ez a fejezet 992005book-el együtt lett írva.

Marinette Dupain-Cheng/Katicabogár szemszöge:

Végre eljött a nap. Annyi minden után végre megtörténik. Lyla és én végre összeházasodunk. Ez a nap csak rólunk fog szólni. Bár Párizsban engedélyezett az ilyen mi úgy döntöttünk hogy mégis Angliában, azonbelül Londonban tartjuk meg mivel hogy ha a nászútnak vége lesz akkor innen szeretnénk örökbefogadni egy kisbabát.😍

Annyira izgatott vagyok. Mindenki eljött akit meghívtam még az apám is kivéve...

Anya. Sóhajtattam.

Lyla Rossi szemszöge:

Végre ma van a nap. Marinette és én egybekelünk. Mindenki itt van akit elhívtunk. Mindenki kivéve a, szüleink. Az enyémből egyik sem jött el de legalább Marinak ott van az apja. Még így is többen jöttek mint ahogy azt vártuk volna de mégis, azok akiket igazán vártunk nincsenek itt. Hajh. Sóhajtottam. Szívesen odamennék Marihoz de hát az esküvő előtt nem láthatjuk egymást. Ki találta ezt ki? Ekkor gondoltam szólok Adriennek hogy nézzen rá aki eleget is tett a kérésnek. Pár percel később visszajött hogy minden klapfol. Végre elkezdődhet. Végre Marinette és én házasok leszünk.

Nekem Alya segített a ruhaügyben aki ahogy írta visszajött az esküvő előtt már egy héttel csak nem tudtunk róla. Lesz mit mesélnie majd. Az hogy Alya segít nekem az tudom, furcsa, de azt mondta, hogy ha már Mari magának tervezi meg a ruháját, akkor én is nézzek ki különlegesen, így hát elmentünk Fu mesterhez, "kölcsönkértük" Trixxet és Noorot és a lila kwami divatbeli tudásának hála, amit Gabrielnél sajátított el, összedobtunk négyen egy egyszerű, mégis gyönyörű sellőfazonú ruhát. Mintha csak rámöntötték volna.

Adrien mégegyszer benyitott, hogy siessek, mert minden készen áll. Marinettel úgy beszéltük meg, hogy két oldalról jövünk, hogy egyikünknek se kelljen a fiú szerepét betölteni. Hirtelen szomorúság töltött el, hisz Marit kísérni fogja az apja, engem pedig senki. Na mindegy. Erős vagyok és végig csinálom. Marinettért. Értem. Értünk és a közös jövőnkért. Mély levegőt vettem és kiléptem a szobából. Elindultam volna az oltár felé, de hirtelen belém karolt valaki és egy jól ismert hang szólalt meg.

Csak nem gondolod, hogy hagyom, hogy egyedül menj az oltárhoz, kísérő nélkül!

Apa! Könnybe lábadt a szemem. Nagyon megörültem, hogy eljött.

Ne sírj! Elkenődik a sminked!

Rendben.

Elindultam, most már apámmal karöltve. A sorok között ott volt anyukám is. Szép tőlük, hogy mégis itt vannak.

Marinette Dupain-Cheng/Katicabogár szemszöge:

Ott vagyunk az oltárnál Lylaval. Végül neki eljött mind a kettő szülője. Gyönyörű volt abban a ruhában. Látszott, hogy egyedi, kézzel készített. Lement a ceremónia és már csak egyetlen kérdés volt hátra.
Lyla Rossi! Fogadod, hogy Marinette társa leszel mindenben? Egészségben, betegségben, életben és halálban?

Fogadom!

És te Marinette Dupain - Cheng! Fogadod, hogy Lyla társa leszel egészségben, betegségben, életben és halálban?

Fogadom!

Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket! Megcsókolhatjátok egymást!

Felkaptam Lylat és szenvedélyesen megcsókoltam.

Egyszer felkaptál engem. Jegyeztem meg kacéran mire ezen mindketten elnevettük magunkat. Végre eljött a nap. Végre Lyla és én házasok lettünk. Már csak az volt ma hátra hogy jól érezzük magunkat. Eldobtam a csokrot és Juleka meg Rose kapták el egyszerre. Na ebből mi lesz? Buliztunk, táncoltunk, ettünk, készültek mókás esküvői képek is. Ez a nap tökéletes volt.

És most? Kérdezte Lyla.

Először is gondolkodtam és a nevünk inkább Dupain-Rossi legyen ha nincs ellenedre. Mondtam neki.

Lilanette Dupain-Rossi. Tökéletes. Mondta nekem.

Másodszor is ami ez után jön. De most élvezzük a napot aztán a nászút és ami a kettő közt jön. Mosolyogtam rá kacéran.

Élvezzük az estét. Avval a tortából egy kis részt az ujjával lecsippent.

Hát itt vagyunk. Lyla és én házasok vagyunk és boldogok. Ezen elmosolyodtam.