Reverser szemszöge:

Sikerült akkor? Kérdeztem Wifilady-t.

Sikerült. Válaszolta.

És mire kell számítani? Kérdeztem.

Az újraindítás miatt a többieknél nincsenek úgymond lyukak. Itt mindaz ami megtörtént azt átélték. Mondta Wifilady.

Akkor jön a szétszéledés. Mondtam nekik és behívattam evvel a mondattal egy másik világ Rajzolóját.

Lilanette szemszöge:

Azután ami Nathaniel-nél történt miután kiszabadultunk onnan nagyon megviselt ez az egész így hát terápiára járunk. Nathaniel persze tagadja hogy Lilanette-et is elrabolta volna de ez nem igaz! Nekünk nem! A pszichologusnál vagyunk éppen és elmesélem hogy mi történt velünk persze kisatirozva.

Visszaemlékezés:

Marinette Dupain-Cheng/Katicabogár szemszöge:

Éppen egy jó kis buliban vagyunk Lylanak köszönhetően mivel hogy a jegyességünket ünnepeljük! Lehet hogy van aki azt gondolja hogy még ehhez 26 éves létünkre fiatalok vagyunk még ehhez de a mindenét már! Szeretjük egymást! Jó ez a buli.

Hé, Marinette! Próbálja Lyla túlharsogni a zenét.

Igen?! Kérdezem őt és erre megcsókolt.

Te ittál? Kérdeztem őt meglepődve.

Nem kell ahhoz innom hogy csókoljalak. Válaszolta nekem Lyla.

Szóval igen. Jegyeztem meg.

És ha igen? Volt már huncutabb dolgom is veled. Célzott evvel Lyla az első... hát... ne szépítsük, aktusra.

Lyla! Ne itt! Szidtam le de erre csak megint megcsókolt. Még jó hogy tényleg szeretem. Mikor közöltük a többieknek hogy eljegyeztük egymást azt egész jól fogadták. Alya gratulált nekem bár belül még így is Adrienhez szánt engem mint... anya. Na igen, vele mióta Lylaval együtt vagyok azóta nem valami jó a viszonyunk és a bejelentés csak rontot ezen. Még emlékszem azokra az időkre mikor...

Itt észre vettem hogy kissé bekönnyeztem. Szomorú ami történt de a múlt már elmúlt. Inkább ne evvel foglalkozzak hanem inkább hogy Lylaval jól érezem magam. Határoztam el magamban aztán meg hozzá mentem és mulattunk.

Visszaemlékezés vége.

Lilanette szemszöge:

És aztán? Mi történt? Kérdezte a terapeuta.

Aztán... a többire már nem emlékszem. Nem emlékszem. Itt könnybe lábat a szemem. Kevés hiányzot ahhoz hogy zokogjak de erősnek kellett lennem. Ha nem lenne ez a forma akkor Marinetteként és Lylaként még mindig otthon zokognánk. Végül a terápiának vége lett és elmentem haza.

Ez így nem mehet tovább. Túl leszünk rajta. Ezen? Ezen sosem leszünk túl. Akkor inkább kioldodjunk? Ezt akarod? Nem tudom! Vitatkoztam magamban. Majd a rossz emlékekkel lefeküdtünk. Másnap mikor felkeltünk akkor kimentem az erkélyre és egy kis levegőzés után készülödtem kioldodva már a napra.

Lyla Rossi szemszöge:

Lilanette miatt nagyobb ruhákat vettünk amit persze már levettünk. Erre azért volt szükség mert már így is vonzuk a figyelmet úgy nem hiányzik az hogy még kissebb ruhában is ez legyen ami sokat mutat. Az esküvőre a dátum választást elhalasztottuk érthető okok miatt. Egy párként is járunk a terápiákra.

Marinette. Szólítottam meg őt.

Igen? Kérdezte tőlem.

Mi lesz ezután? Kérdeztem végül meg.