Marinette Dupain-Cheng/Katicabogár szemszöge:

Egy sötét szobában ébredtem amióta itt vagyok. Hogy tehette? Miért? És ezek hatására megint zokogtam volna de itt kevés vízhez jutok. Összefoglalom. Ez a pár hét életem legrosszabb napjai. Az történt hogy Nathaniel elkábítot engem valamivel és egy ismeretlen helyre vitt. Lyla! Remélem hogy Lyla jól van. Nathaniel ezen a helyen... szörnyű dolgokat csinál velem. Naponta kínoz engem és erőszakol meg csak mert nem nyugodot bele hogy én Lylaval vagyok. Egyszer csak meghallom az ajtó nyikorgását és rajta beléb Nathaniel. Ne! Már megint kezdődik! Hirtelen megragad és lefog miközben csinálja. Nincs erőm ahhoz hogy ellenálljak. Végig sírok az... az... ki sem merem mondani hogy mi alatt. Miután végzett mint aki jól végezte dolgát elment. Újabb nap telt el de még nem adom fel a reményt. Másnap reggel meghallom az ajtó nyikorgását és rajta belép Nathaniel és vele van...

Lyla. Mondom kimerült hangon. Gyengének látszik mint ahogy én is. Ne!

Na, gondoltam látnátok egymást. Hah! Felnevetet ez a perverz és utána elment.

Lyla. Azonnal oda mentem hozzá és átöleltem.

Hogy kerülsz ide? Kérdeztem Lyla-t.

Ugyan azért amiért te is. Mondta megtörten és mégegyszer átöleltem.

Úgy sajnálom Lyla. Mondtam neki.

Miért? Nem te teszed ezeket. Nem vagy beteg mint ő. Marinette, veled lett volna az első de már minden tönkrement. Mondta Lyla megtörten.

Kifogunk jutni innen. Próbáltam tartani benne a lelket. Katicaként azért nem tudtam volna régesrég kijutni mert Nathaniel mindent elvett tőlem, még a fülbevalókat is.

Nincs már mit tenni. Sosem jutunk ki innen. Mondta feladva erre csak újból átöleltem és akkor eszembe jutott...

Lilanette. Sugtam neki és a szobát betöltőtte a rózsaszín fény és már Lilanette voltunk.

Lilanette szemszöge:

Mi? Hogy? Kérdezte Lyla értetlenül de Marinette-ként értem már. Megvártam mire Nathaniel megint eljön és mikor ez megtörtént akkor teljes erőnkből megragadtuk őt és a nyakánál fogva mivel hát Lilanette-ként sokkal erősebbek vagyunk még jelenlegi állapotunkban is felemeltük őt. Nem értet ebből semmit sem.

Nem tudod hogy kik vagyok mi?! Nem viccből hívom magunkat Lilanette-net! Ordítottam és a földre vágtuk majd bemostam egyet neki hogy ki legyen ütve. Felkaptam őt a vállamra és kisétáltunk vele az egész helyről persze a cuccainkal együtt. Mikor az utcára értünk akkor találtunk ott egy kukát így hát abba beledobtam őt.

Ott vagy ahová tartozol. Jegyeztem meg és felhívtam a rendőrséget. Mielőtt kiértek volna előbb mégegyszer képen vágtuk a kiütött Nathaniel-t és a kuka tetejét rávágva kioldódtunk. A rendőrök mellé természetesen mentősök is jöttek és elláttak minket.

Marinette Dupain-Cheng/Katicabogár szemszöge:

Kórházba kerültünk kivizsgálásra. Meg lett erősítve hogy erőszak áldozatai vagyunk és két nappal később Nathaniel beismerő vallomást tett. A kórházban míg voltunk sokan meglátogattak minket még Chloé is akiről kiderült hogy vele itt jóban vagyunk. Mik vannak? Végül pár nappal később kiengedtek a kórházból és azért nem kellett terápiára menni utána mert mikor senki sem látta akkor Lilanette lettünk. Így vészeljük át az egészet mert tudjuk hogy így SENKI sem árthat nekünk. Hangsúlyozom senki. Emiatt gyakrabban egyesültünk mint bármikor. Ha tehetnénk örökre így maradnánk.