...majd körbe pillantott egy sötét alagútban találta magát...

Lucy gyors léptekkel elindult az alagútban. Út közben többször pókhálókba ütközött és nagyobb buckákban még el is botlott. Úgy tíz perc gyaloglás után az alagút emelkedni kezdett, s Lucy feje egy csapó ajtóba ütközött. Lucy ki nyitotta a csapó ajtót és felmászott rajta, s egy sötét helyiségben találta magát. A szellem szálláson volt. Lassú léptekkel el indult fel felé ahonnan hangokat vélt hallani. Lába alatt a padló néha megreccsent, s ahogy egyre közeledett felfelé egyre hangosabban hallotta a föntről le hallatszó hangokat.Lucy hamarosan fel ért, s lassan le nyomta annak az ajtónak a kilincsét melyből nevelő apja hangját vélte fel ismerni.

Bent Remus állt és pálcát szegezett a földön fekvő Sirius Black-re  a háttérben Harry Potter Hermione Granger és Ron Weasley állt ledermedve, s éppen nevelő apja beszélt:

-...Cseréltetek...és nekem nem szóltatok?

Black lassan bólintott.

Lucynak fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán mi van.

-Lupin professzor - kezdte Potter - Mit jelentsen...

A mondatott azonban nem tudta befejezni ugyanis Remus le eresztette pálcáját, fel segítette Blacket, majd át ölelte. Na ez már Lucynak is sok volt, hogy a nevelő apja egy körözött bűnözött ölelget ettől a gondolattól úgy érezte mintha gyomra borsó méretűre zsugorodott volna.

-EZ NEM LEHET IGAZ!-sikított fel a háttérben Hermione.

Remus el eresztette Blacket és a lány felé fordult.

-Maga...maga...

-Hermione...

-Maga és ő!

-Hermione nyugodj meg...

-Nem szóltam senkinek!-visított a lány.-Végig fedeztem magát...

-Hermione kérlek hallgass meg.-emelte fel a hangját Remus.-Megmagyarázom.

-Megbíztam magában!-kiabált most Harry.-És maga végig az ő oldalán állt.

-Ez nem igaz - rázta a fejét Remus.-Az elmúlt tizenkét évben nem tartottam barátomnak Siriust, de ennek most vége. Megmagyarázom...

-NEM!-ordított Hermione.-Harry egy szavát se hidd el! Ő segített Blacknek bejutni a kastélyba! Ő is a halálodat akarja! Ez az ember egy vérfarkas!

Lucy ledöbbent szóval ezért betegeskedik annyit, ezért tűnik el havonta, ezért olyan sápadt mindig az arca, ezért vannak káromolások rajta.

-Okosabb válaszokhoz szoktam tőled Hermione.-csengett a rekedt de annál nyugodtabb hang.-A három megállapításból csak egy igaz. Nem segítettem Siriusnak bejutni a kastélyba, és eszemben sincs Harry halálát kívánni...- Remus itt mintha kicsit megborzongott volna.-De azt nem tagadom, hogy vérfarkas vagyok.

Itt csend állt be a beszélgetésbe amit végül Remus tört meg:

-Mióta tudod?-fordult Hermionéhoz.

-Régóta.-felelt a lány.-Mióta megírtam a vérfarkasos dolgozatot Pitonnak.

-Perselus boldog lesz ha megtudja.mondta Remus.-Mind végig ezt akarta. Remélte, hogy rájöttök, hogy mit jelentenek a tüneteim. Feltűnt, hogy mindig teliholdkor vagyok beteg? Vagy észre vetted, hogy a mumus holddá változott mikor meglátott engem?

-Mind kettő.-felelt Hermione.

-Te vagy a legokosabb boszorkány növendék akivel valaha találkoztam.

-Nem.-mondta Hermione.-Akkor lennék okos ha mindenkinek el mondtam volna, hogy mi maga.

-De hiszen tudták.felelt Remus.-Legalábbis a tanárok.

-Dumbledore tudta mi maga?-szólt közbe a Weasley fiú.-És ennek ellenére alkalmazta? Elment az esze?

Lucyban hirtelen fellángolt a gyülemlett nem érdekelte mi a nevelő apja attól még fel nevelte és gondoskodott róla. És ez a Weasley patkány csak ne ítélkezzen.

-Több kollégám is ezen a véleményen volt.-bólintott Remus.-Bizonyos tanárokat Dumbledore csak nagyon nehezen tudott meggyőzni, hogy megbízható vagyok.

-ÉS VÉGIG MEKKORÁT TÉVEDETT!-tajtékzott Potter.-MAGA VÉGIG SEGÍTETT NEKI!

Na itt Lucy nem bírta tovább egyszerűen felpofozta Pottert.

-Lucy nyugi.-szól rá Remus majd ismét Potterhez fordult.-Nem segítettem Siriusnak. Ha végig halhatnátok azt is elmondanám miért...

Azzal eltette a pálcáját a többit pedig vissza szolgáltatta gazdáinak (ugyanis nála volt Harrynek Hermionénak és Ronnak a pálcája is).

Tessék:fegyvertelenek vagyunk Most már meghalhattok?

A következő jelenetek Lucy számára villám gyorsasággal peregtek ugyanis már szinte az ájulás környékezte. Remus azzal győzködte Potteréket hogy volt velük mikor ide fele tartottak még egy ember közben Potterék hevesen ellenkeztek aztán mikor Remus abba hagyta a felvilágosítást, hogy honnan tudta hogy itt van Black el kérte Weasleytől a patkányt majd vizsgálgatni kezdte végül padig Black szólalt meg:

-Ez nem patkány.-jelentette ki.

-Hogyhogy nem egy...Már, hogy ne lenne patkány?

-Nem,nem az.-Remus lassan megrázta a fejét.-Ez egy varázsló.

-Egy animágus - tette hozzá Black.-A neve Peter Pettigraw.

Na ez már sok volt Lucynak elsötétült előtte a világ és az utolsó amire emlékezet tíz felé szegeződő szempár.

Lucy lassan nyitotta ki a szemét. Ahogy körül nézett észre vette mindenki más pozban van mint mikor el sötétült előtte a világ. Remus a kezében tartotta őt Potter  és Weasley az ágyon ültek ez így volt előtte is csak most Weasley kezében ott ficánkolt a patkány és keze más tiszta vér volt a sok harapástól és karmolástól. Granger a fiúk mellet állt. Black volt a legmesszebb az az előtti helyétől ugyanis ő konkrétan a szoba másik végébe ment és közben ki tartóan figyelte a patkányt. Remus mikor észre vette, hogy ébren van le tette a földre és megkérdezte:

-Jól vagy Lucy?

Lucy csak bólintott majd le ült egy székre és figyelt.

-Na szóval...-Remus látszolag valamibe már bele kezdet és azt fogja most folytatni.-Mindennek az oka, hogy én vérfarkassá váltam. Ha akkor régen nem marnak meg...és ha nem lettem volna olyan bolondul vakmerő...Kisgyermekkoromban kaptam a harapást. A szüleim mindent megpróbáltak, de akkor még nem volt orvosság az ilyesmire. A bájital amit Piton professzor szokott főzni nekem, egészen új találmány. Enyhíti a tüneteket. Ha a holdtölte előtti héten be veszem meg tudom őrizni a tudatomat az átalakuláskor...Ártalmatlan farkasként be vackolóm magam a szobámba és várom amíg a hold fogyásnak indul. Régen mikor még nem ismerték a farkasülőfű főzetet, hónapról hónapra vérszomjam vérfarkassá váltam. Lehetetlennek tűnt hogy rokforti diák legyek. A szülők féltették volna tőlem a gyerekeiket. Azonban Dumledore-nak, aki akkoriban vette át igazgatói széket, megesett rajtam a szíve. Azt mondta megkel tennünk bizonyos óvintézkedéseket, de egyébként semmi akadálya, hogy a Roxfortba járjak.-Remus sóhajtott egyet majd Harry felé fordult.-Néhány hónapja említettem neked, hogy a fúriafűz-et abban az évben ültették, amikor az iskolába kerültem. A teljes igazság az, hogy azért ültették mert az iskolába kerültem. Ezt a házat és az ide vezető utat alagutat az én számomra építették. Havonta egyszer az átváltozásom idején kicsempésztek a kastélyból és elhoztak ide. A fa azért került a alagút bejárata fölé. hogy még véletlenül se találhasson rám senki amikor veszélyes vagyok.Abban az időben az átalakulásaim...borzalmasak voltak. Vérfarkassá változni fájdalmas dolog. Mivel nem voltak körülöttem emberek akiket megharaphattam volna, ezért saját magamat marcangoltam. A falubeliek hallottak a zajt és az üvöltéseket és azt hitték vad kísértetek költöztek a házba. Dumledore-nak kapóra jött a pletyka, s ő is terjesztette...S látjátok a falú béliek még most sem mernek a ház közelébe jönni, pedig ez  már sok sok éve végleg elcsendesedett. Mikor épp nem szenvedtem az átkozott kortól nagyon boldog voltam a Roxfortban-boldogabb mint valaha. Életemben először barátokra leltem. Nem is egy hanem három testi lelki jó barátom volt: Sirius Black, Peter Pettigraw és persze az apád Harry James Potter. A barátaim figyelmét persze nem kerülte el, hogy havonta egyszer eltűnök. Mindenféle mesét találtam ki: hogy rendszeresen megkel látogatnom a beteg édesanyám és a többi... Féltem hogyha megtudják, hogy miféle szörnyeteg vagyok, megundorodnak tőlem. De hiába titkolóztam előlük ők is akárcsak te Hermione, rájöttek az igazságra...és cseppet sem zavarta őket a dolog. Mi több segítettek, hogy átalakulásaim szörnyű tortúrából csodálatos kalanddá váljanak:a kedvemért animágusok lettek. Közel három évükbe tellett, mire megtanulták, hogyan kell csinálni. James és Sirius az iskola legtehetségesebb diákjai voltak: emelet a szerencse is melléjük szegődött - az animágus transzformáció ugyanis ha félre sikerül borzalmas eredményre vezethet . Többek között ezért is tartja számon a minisztérium, hogy kik próbálkoznak vele. James és Sirius együtt készítették fel Petert. Ötödéves korunkra mind hárman elsajátították a varázslat fortélyait, s attól fogva bármikor át tudtak alakulni egy-egy bizonyos állattá. Ezt mind azért csinálták mer emberként nem lehettek mellettem, de állatként igen. A vérfarkas csak az emberekre veszélyes. A barátaim havonta egyszer kiszöktek a kastélyból James láthatatlanná tévő köpenye alatt. A parkban aztán átalakultak. Peter a legkisebb átszaladt a fúria fűz ágai alatt, és megérintette a görcsöt ami megdermesztette a fát. Azután már csak végig kellet menniük az alagúton és csatlakozhattak hozzám. A közelségük jó hatással volt rám. Külsőre vérfarkas maradtam de a lelkem megszelídült a jelenlétükben. Attól fogva, hogy mind a négyen állat alakot tudtunk ölteni rengeteg izgalmas lehetőség kínálkozott számunkra. A szellemsállás már nem is volt elég nekünk: egész éjjel a faluban és az iskolai birtokon kószáltunk. James és Sirius nagy és erős állatokká alakultak át így kordában tudtak tartani egy vérfarkast. Nem hinném hogy valaha is akadt volna a Roxfortban olyan diák aki nálunk jobban ismerte volna a birtokot és Roxmortsot... Ezért is jött az ötlet, hogy megszerkesztjük a tekergők térképét, amit aztán a becenevünkön szignáltunk. Sirius volt Tapmancs, Peter volt Féregfark, és James volt Ágas. Nemegyszer nagyon kevés híja volt, hogy nem történt meg a baj. De utólag mindig nevettünk ezeken a kalandokon. Fiatalok voltunk és felelőtlenek - a fejünkbe szált a saját ügyességünk. Persze sokszor furdalt a lelkiismeret, hogy vissza élek Dumbledore bizalmával. Felvett engem a Roxfortba felelősséget vállalt értem... én pedig hálátlanul megszegtem az összes szabályt, amit az én és a körülöttem élők  biztonsága érdekében felállított. Dumbledore nem is sejtette, hogy három társam is animágiát űz miattam. A bűntudatom azonban mindig nyomtalanul elmtúlt, amint leültünk és kiterveltük, hogy mit csinálunk a következő holdtöltekor. És azóta sem változtam meg...

Remus vonásai megkeményedtek, s hangjában önutálat csendült.

-Már év elején figyelmeztettem kellet volna Dumbledore-t , hogy Sirius animágus. Azóta se tettem meg. Hogy miért? Gyávaságból. Mert akkor azt is elkellet volna mondanom neki, hogy diákkoromban kijátszottam őt, veszélybe sodortam a társaimat...Pedig mindent Dumbledore-nak köszönhetek.Mert másodszor is segített: tanári állást kaptam tőle. Bebeszéltem hát magamnak, hogy Sirius nem az animágia segítségével jut be az iskolába, hanem azokat a trükköket használja amiket Voldemorttól tanult... Így hát ha úgy vesszük Piton gyanakvása nem volt alaptalan.Piton professzor együtt járt velünk a roxfortba. Ő tiltakozott a leghevesebben az ellen, hogy megkapjam az állást. Egész évben győzködte Dumbledore-t, hogy ne bízzon meg bennem. Bizonyos fokig meg is tudtam érteni... Annak idején Sirus egyszer megtréfálta és a dolog kis híján az életébe került... Perselus roppant kíváncsi volt rá miért tünök el havonta egyszer. Egy évfolyamba jártunk és...hát nem mondhatnám, hogy rajongtunk egymásért. Perselus ferde szemmel nézett ránk, mindennek előtt James-re., aki sokkal tehetségesebb kviddics játékos volt nála... Nod a lényeg az, hogy Piton egyszer holdtöltekor meglátott minket amint Mdam Pomfrey-val a füria fűz felé mentünk. Ezután eszelte ki azt a szerinte igen szórakoztató tréfát, hogy közli Pitonnal: fogjon egy hosszú botot üssön rá vele a fúria fűz görcsére és akkor megnézheti, hol kószálok. Piton persze kipróbálta a dolgot, s ha eljut a házig ott egy kifejlett vérfarkassal került volna szembe. Szerencsére apád még idejében tudomást szerzett a tréfáról: utánarohant és élete kockáztatásával megmentette. A baj csak az volt, hogy Piton meglátott engem az alagút végé: s bár Dumbledore ráparancsolt, hogy halgasson a dologról attól fogva tudta miféle vagyok...

-Szóval Piton azért gyűlöli magát - töprengett hangosan Harry - mert azt hisz, hogy maga is benne volt a tréfában?

-Pontosan- sziszegte egy testetlen hang Remus háta mögött.

-Perselus Piton ledobta magáról a láthatatlanná tévő köpenyt és pálcáját Remusra szegezte Lucy előtt pedig ismét elsötétült a világ...