Kedves naplóm!
Attól tartok Isten nem is létezik. Írják róla a dicsőítő dalokat, azonban hiteltelen elbeszéléseken kívűl semmi bizonyíték sincs létezésére. Az emberek alkották félelmükben Istent, Istenimádásukban pedig a Sátánt.
Tegyük azonban fel, hogy mégis létezik. Igazán megsegítheten és adhatna egy kis gyorsaságot! Folyton elkések a kórusoróbáról, s így volt ez most is. Györgyi néni hátraküldött az utolsó sorba, ahol két lány állt, akiket nem is ismerek. Genovéva a második sorból pillantott felém. Ebben a lányban soha sem lehet rendesen bízni, azt ígérte foglal nekem helyet, maga mellett.
Épp a jóságos Szentlélekről daloltunk, s mivel semmi kedvem sem volt hozzá, eltátogtam az egészet.
A lelkész a próba közepén toppant be. Vörös haja szanszét állt, a ruhája is összevissza. Látszott, hogy sietett. Aztán egyensen felém nézett, belefúrta szemét az enyémbe. Nagyon zavaró volt, így belekezdtem a kotta tanulmányozásába, teljesen lesápadt képpel.