Elmentünk ebédelni mindannyian. Moloch-ot, mint egy istent tiszteltek a lentiek, így kifejezetten elegáns bánásban részesültünk. Helyet foglaltunk egy 6-os asztalnál, majd ételt rendeltünk. Nem volt problémám az ételrendeléssel, mint a Holdon, mivel itt egy az egyben egy normális élethez hasonlított ez az egész, leszámítva azt, hogy egy csomó sátánista apáca élte erre mindennapjait és az ő öltözetük kiemelkedő volt. Ki tudja, talán még mindig a nők jobban reménykedtek abban, ha továbbra is hűek maradnak a bevált vallásgyakorláshoz, akkor talán felfigyel rájuk pár démon.

Mindenki megebédelt, jobban is éreztük magunkat, kivéve Cloud, aki állítása szerint elrontotta a gyomrát, pedig nem evett jóformán semmit. Nem volt étvágya és rossz volt a közérzete, így inkább némán figyelte a történéseket. Wing mindenről tudni akart mindent és zavarta, hogy Mammon, várakozásra inti. Nem akart neki több mindent elmondani, mivel szerette volna, ha igazán őszinte lenne a reakciója, mikor megpillantja a többi szintet és felfedi a bennük rejlő titkot.

Ebéd után el akartunk menni a ruha boltba, így próbálva felvidítani Cloud- ot is. Mikor beléptünk az üzletbe egyből a felső ruházatokat bombáztuk meg, illetve az elegánsakat. Mammon eléggé lehangoltnak tűnt Cloud miatt, így szerette volna jobb kedvre deríteni. Ahogy az estélyi ruhákat néztük Mammon csettintett egyet, majd füttyentett. Mikor oda néztünk nem bírtuk vissza tartani a nevetésünket.

A démon egy rózsaszín csipkés, testhez simuló ruhában állt előttünk, hozzá illő kistáskával, ékszerekkel és természetesen magas sarkúval. Kis híján kitörte a lábát a cipőkben, mikor Cloud lenézett rájuk és elszörnyedt a sarkának a magasságán.

- A hordozható shuriken!- nevette.

- Én inkább torony cipőnek mondanám- szólalt meg Wing.

- Egy ekkora felhőkarcolónak minek torony cipő?- vigyorgott Cloud.

- Hát, szerette volna, ha a Nap mosolya ragyogó lenne ma- kacsintott Mammon.

- Ennél azért több kell életem, de szép próbálkozás!

Miközben ők még kint ökörködtek én bevonultam egy galaxy mintás farmerral és egy álomfogós, világoskék felsővel az egyik próba fülkével. Mikor Alastor benézett éppen egy szál fehér neműben voltam és kicsit felsikítottam, mikor megláttam a tükörben, hogy benéz. Ebben a pillanatban Cloud letépte Mammon lábáról a magas sarkút és Al fejébe állította.

- A HORDOZHATÓ SHURIKEN MEG VÉD TÉGED LÁNYOM!- üvöltötte hófehér szemekkel.

Végül Wing csettintett egyet és Alastorra varázsolt egy vörös női ruhát. Mindenki nevetett, végre Cloud is jól érezte magát. Vissza akartunk menni a házba, mikor Moloch felajánlott valamit. Van a közelben egy egészen kellemes park, oda mentünk ki piknikezni. Kiterültem a pléden, Alastor ölében a fejemmel és hagytam, hogy a hajammal kreatívkodjon. Befonta, bele fonva virágokat, amiket körülünk szedett össze. Mellette igazi hercegnőként éreztem magam, pedig sose vágytam erre.

Átöleltem, majd megcsókoltam. Kimentünk egy tóhoz, aminek vörös volt a színe, akár a véré. Moloch elvitt mindenkit csónakázni picit. A nap végén mentünk haza, vagyis vissza Moloch házába. Ahogy lehunytam a szemem Alastor ölében újra megszólalt a dal. Hívott, de túlságosan kimerült voltam ahhoz, hogy bármit is tudjak vele kezdeni. Ekkor meghallottam azt, amit a legrosszabb rémálmaimban.

- Destiny. segíts…hív téged, szüksége van rád. Ő mindig ott volt, ha baj történt, mindig vigyáz rád, örökre veled van, te viszont annyit se tudsz létezik e. Térj magadhoz és mentsd meg- súgta a hang a fejembe.

- Kicsodát?- kérdeztem rémülten.

- Szüksége van rád, meg kell mentened, ő is ott volt. Destiny mentsd meg őt- súgta újra, majd megint csak a zenét hallottam.

Remélem tetszett, azt hiszem Cloud ismét hagyományt teremt xD
Versenyt ne feledjétek x3
Találkozzunk a következő részben ;)