A sebeim még mindig véreztek, pirosra festették a vizet. Alastor a hajamat mosta, mivel arra is került a véremből, de közben a könnyei potyogtak. Felnéztem rá, majd megcsókoltam. A démon szomorúan elmosolyodott, majd megölelt.

- Annyira sajnálom…- mondta végül.

- Honnan tudtad?- kérdeztem a karját simogatva.

- Volt egy lány… nem volt kiöltözve, mint a többiek, az árnyakból jött, ő mondta, hogy az a két szuka elvitt egy szobába, majd nélküled jöttek ki. Mikor megkérdezhettem volna hol vagy eltűnt. Egyből tudtam kivel vagy, csak azt nem hol, így feldúltam az egész helyet, mikor meghallottam a sikításod. Egy percet se gondolkoztam… ha jobban figyelek rád… gondolhattam volna, hogy nem bízhatok bennük!- kezdett el kiabálni, de csak megsimítottam az arcát és hátra dőltem.

- Al… megtörtént, nem tudsz rajta változtatni… köszönöm, hogy eljöttél értem és elhoztál- mondtam szomorúan.

- Újra át kellett élned… miattam- fúrta az arcát a hajamba.

- Igen viszont, ha nem szeretnél nem jöttél volna értem, vagy beálltál volna melléjük bármilyen lelkiismeret nélkül- mondtam megvonva a vállam.

A démon nem mondott semmit, kisegített a kádból, gyengéden törölközőbe csavart, felvett és az ágyra ültetett. Megtörölte magát, majd felvett egy köntöst. Újra láthattam azt a tucat heget, ami az egész testét borítja, elszomorító volt. Pakolászott kicsit valamit a fürdőben, majd visszatért egy üveg alkohollal, gézzel, ragtapaszokkal.

- Lehet kicsit csípni fog- kötötte hátra a haját.

Bólintottam, majd óvatosan elkezdte fertőtleníteni az összes sebet a testemen. Néha felszisszentem, mivel borzasztóan csípett, de tűrtem. Mikor a fertőtlenítéssel végzett, gyengéden bekötözte a végtagjaim és a nyakam, mivel ott volt a legtöbb karmolás és harapás, sok húsig hatolt, viszont ami a mellkasomon, hasamon, hátamon és arcomon volt, csak ragtapaszokkal tudta ellátni.

- Al…

- Tessék édesem?

- Szédülök…

- Dőlj le kicsit kincsem, túl sok vért vesztettél. Felküldöm Ed- et, hogy vigyázzon rád, el kell mennem gyógynövényért- épp indult volna mikor elkaptam a karját.

- Al kérlek… nekem most rád van szükségem, nem akarom, hogy elmenj. Nem lesz baj- mosolyogtam rá gyengén.

- Rendben kedvesem, szólok Ed- nek, hogy menjen el a növényért, egy perc és visszajövök- rohant el.

Az ágyon feküdve gondolkodtam, beburkolóztam a takaróba. Hiába volt velem olyan, amilyen, akkor is csak benne bízok és tudom, hogy szeret. Jelenleg csak magam mellett akarok tudni, majd miután, ha felépülök, vissza akarok menni az anyámhoz és a barátaimhoz a hotelbe.

Nem telt bele öt percbe se, mire Al visszafutott és mellém feküdt az ágyon, takaróstól magához húzott, úgy éreztem magam, mint egy kis gubacs. Felnéztem rá mosolyogva, majd elgondolkodtam, meg merjem- e neki említeni, hogy visszamenjünk a hotelba, majd végül csak rá szántam magam.

- Al?

- Tessék szerelmem.

- Szeretnék vissza menni anyáékhoz…

- … Nem tartom jó ötletnek…- húzta el a száját.

- Al, ő az anyám, a nénikém és a barátaim, nem zárhatsz el tőlük. Tudhatnád, hogy sose foglak elhagyni- mondtam végül hozzá bújva.

- Félek, hogy anyád megpróbál majd széttépni, amit meg lát, de legyen hát kedvesem. Bármit megtennék azért, hogy boldog legyél, remélem, tudod. De szigorúan, csak, ha jobban leszel- dörgölte játékosa az orrát az enyémhez.

- Meg ígéred?- nevettem.

- Meg ígérem életem. De most próbálj pihenni. Szeretném, ha minél hamarabb felépülnél. Itt vagyok veled, bármi baj lenne- mondta és megpuszilta a homlokom.

Az alkotást nagyon szépen köszönöm Rostala-nak, imádom :3
Ez remélem nyújtott egy kis megnyugvást :3
Találkozzunk a következő részben ;)