Alastor szemeibe néztem, majd átöleltem. Nem volt meglepve, gondoltam gyaníthatta mi is történhetett. Nem hinném, hogy Ed csinálhat bármit is az ő tudta nélkül. A tekintetünk találkozott, mélyen a szemeimbe nézett.

- Most már tudod kedvesem. De nem akarom, hogy emlékezz erre, ameddig nem kapod vissza az emlékeid- mondta megidézve a mikrofonját, felém emelve.

- Emlékezni akarok mindenre… Alastor nem veheted el- vettem el tőle a mikrofont az arcom elé emelve és hátrébb léptem.

- Kedvesem… nem akarom, hogy ilyennek ismerj, nincs szükségem a sajnálatodra- mondta felém emelkedve.

- Úgy érzem így is túl sokat vesztettem, néha teljesen kifordulok önmagamból… kérlek, segíts- mondtam, érezve, hogy kicsordul újra egy könnycseppem.

- Lucifer talán segíthet… add ide, kérlek- mondta, a kezét a mikrofonért nyújtva.

Amint a kezébe adtam magához ölelt és egy erősebb fuvallatot éreztem. Egy palota előtt voltunk, Alastor a karját nyújtotta felöltve a vigyorát. Belé karoltam, bementünk. Egy nagy teremben voltunk, ahol egy hosszú lépcső vezetett valami tüzes trónus szerűhöz, ami mögött egy pentagramm díszelgett. Egyszer csak valaki nevetni kezdett fent.

- Lám lám, Alastor… újra itt a kislánnyal. Minek köszönhetem a látogatást?- jött le egy szőke hajú, elegáns, alacsony démon a lépcsőn.

- Lucifer… Destiny majdnem megfulladt. Időben vettem észre, kimentettem… legalább is azt hiszem… amnéziája van és párszor teljesen kifordul magából- mondta Alastor a vigyorát megőrizve.

- Hogy érted azt, hogy azt hiszed, hogy megmentetted… állj el mellőle- mondta Lucifer elkomolyodva.

- Ne bántsd…- lépett mellé Alastor.

- Mutasd az igazi alakod… FrozenSoul- mondta komoran.

- Úgy tűnik lebuktam…- nevetett egy hang belőlem.

- MI EZ?! ALASTOR! KÉRLEK! Félek…- sikítottam, mikor elkezdtem átalakulni és elveszítettem az irányítást a testem felett.

Alastor arcán a vigyor megmaradt, de a tekintete üres volt. Lucifer mosolyra húzta a száját. Rettegtem, hidegség járta át a testem, minden porcikám fájt. A bőröm sápadt lett és kék tetoválások égtek rajta. Hat szárnyam lett és két agancsom egy koronával. Innestől kezdve nem én irányítottam a testem, csak néző voltam.

- Most már én irányítok… találkozz az igaz szerelmeddel, Alastor- nevette belőlem a hang.

- Nem veheted el tőlem… Destiny sokkal erősebb nálad- mondta Alastor hidegen.

- Azt erősen kétl…- Lucifer meglendítette a karját én pedig elájultam, csak pár mondatot hallottam.

- Vidd biztonságba, most már el lesz nyomva eléggé a seraf. Az alku köt mind a kettőnket, ha bármi baj van vele, hozd el- mondta komolyan Lucifer.

- Mi lesz az emlékeivel?- kérdezte Alastor morogva.

- Ne aggódj barátom, azok is meglesznek… elvégre tudnia kell irányítani az erejét. Ha nem megy neki és elszabadul, tudod a dolgod… a helyedben vigyáznék vele… megeshet, hogy, ha visszakapja, az emlékeit eluralkodnak rajta az érzelmei.

- Jól tudom… magam mellett fogom tartani, nem mehet vissza az anyjához, a nénikéjéhez, ahhoz a mitugrász kis kék mócsinghoz pedig pláne nem… romba dönthetik az egész tervet.

- Te tudod… csak nehogy a végén túlságosan megszeresd, mert…- eddig bírtam, teljesen elkábultam, semmit se hallottam.

Nos mára ennyi lenne, remélem tetszett :3
A rajzot az egyik olvasómtól, LiberumAlas-tól kaptam, innen is nagyon szépen köszönöm neki, egy igazi kis csoda, imádom x3 Nyugodtan keressétek fel az ő könyveit is, van külön rajzos könyve is, gyönyörűek :3 (megsúgom van köztük Alastor is xD)
Találkozzunk a következő részben ;)