- DESTINY! DESTY! KÖNYÖRGÖM, ÉBREDJ FEL! Esküszöm, megváltozok, de szükségem van rád… kérlek…- hallottam egy idegen hangot.

Mikor kinyitottam a szemeim egy vörös lénnyel találtam szemben magam, majd vizet köhögtem fel. Ahogy abba hagytam a köhögést a lény vigyorogva, könnyek közt ölelt magához.

- Azt hittem elveszítelek… Desty annyira sajnálom, kérlek, szólj hozzám- sírta, az ölében tartva.

- Ki… ki vagy és mi vagy te?- néztem rá rémülten.

- Desty… nem ismersz meg?- nézett rám döbbenten.

- N-nem…- reszkettem az ölében.

- Desty… semmire se emlékszel?- kérdezte a szemeimbe nézve.

- Sajnálom… hol vagyok? Ez egy álom?- kérdeztem zavartan.

- Nem lehet… kedvesem… Alastor vagyok, ez neked semmit nem mond?

- Sa-sajnálom…

- Ez az egész az én hibám… annyira sajnálom- mondta és sírva fakadt.

- Figyelj… Alastor, nem tudom ki vagy és, hogy egyáltalán mi, de én elvesztettem mindenkit, akit szerettem, a bátyám tegnap halt meg, szóval, ha egy kis társaságra vágysz, akivel megbeszélheted a dolgokat, itt vagyok, meghallgatlak- mosolyogtam rá.

- Kedvesem… nem tudod én miket tettem. A pokolban vagyunk, becsaptalak téged és úgy érzem saját magamat is, mindent elfelejtettél, amik történtek… túl sok minden van, amire emlékezned kell.

- Segíts benne. Soha nem segített nekem senki, sose voltak barátaim… érezni se tudok rendesen- mondtam mosolyogva, letörölve a könnyeit.

- Talán egy napon megbocsájtasz…

- Jobban vagy?- kérdeztem mosolyogva.

- Persze kedvesem, jól vagyok, minden rendben lesz. Öltözz fel kérlek, nehogy megfázz egy szál törölközőben. Bármire szükséged lenne, szólj bátran, kincsem- mondta és megpuszilta a kezem, majd kiment a szobából.

Felöltöztem egy hálóingbe, majd kiléptem a szobából utána menve. Egy hatalmas házban voltunk, akár csak valami arisztokrata kastélyban. Lent egy Alastor árnyékának tűnő valami pakolt, Alastor pedig egy sarokülőn ült és írt valami naplószerűbe. Lementem a lépcsőn, egyenesen Alastorhoz. Kíváncsi voltam mit csinál.

Mikor bele kukkantottam a füzetébe becsukta és eltűntette, gyorsan hátra nyúlt értem, és az ölébe rántott. Nem hagyott elmenni, mivel kicsit megszeppentem, nem mertem ellenkezni. Annyit érzetem, hogy a hajamat piszkálja és csettint párat. Mikor befejezte megsimította az arcom és egy tükröt adott a kezembe. A hajam feketéből sötétkékben végződött. Imádtam.

- Kö- köszönöm- mondtam és hálásan néztem a démon szemeibe, aki csak mosolygott.

- Igazán nincs mit kedvesem, van pár dolog, amit meg kell beszélnünk- mondta és sóhajtott.

Alastor elmesélte, hogy ismertük egymást már, azt is, hogy hogyan kerültünk a pokolba. Azt mondta egyből ide hozott a házába, mivel csak itt biztonságos vele, mert vadásznak rám, így mágiával bezárt minket ide, hogy ne tudjanak bántani. Olyan volt, mintha már régóta ismerném, őszintének tűnt. A mellkasom az elején még jéghideg volt és iszonyúan fájt, de így, hogy beszélgetek vele, megnyugtat és kezd elmúlni a fájdalom.

Egy idő után már én is kérdezgettem minden félét, válaszolt is minden kérdésemre, nagyon kedves volt. Szinte azonnal megkedveltem és mivel nem volt igazából senkim, így meg is bíztam benne. Későre járt már, így szerette volna, ha felmegyünk aludni, azt mondta holnap körül vezet a házban.

A szobában a francia ágyra feküdtem, betakart, majd elment lefürdeni és átöltözni. Mire kijött eléggé kómás voltam, csak akkor fogtam fel, hogy befeküdt mellém, mikor hátulról átölelt és egy puszit nyomott a fejemre. Teljesen kipirultam, nem mertem megmoccanni se. Pár perc múlva már a szuszogását hallottam, nagyon aranyos volt. Biztonságérzetet adott a jelenléte, így lehunytam a szemem és én is elaludtam.

Nos itt a folytatás remélem tetszett :3 kellenek a fordulatok xD
Ha esetleg még nem láttad volna, van egy Alastor x reader fordításom is folyamatban, érdemes ránézni :3
Találkozzunk a következő részben ;)