Alastor hangosan nevetett. Mindenki le volt fagyva, Cloud idegében pedig átalakult valamivé. Valami teljesen más lénnyé. Egy farkassá. A vállán tollak voltak, a bundája krém és szürkés volt, keveredve egy kis sárgával. A lábain piros és sárga minták jelentek meg, a szemei pedig vörösen izzottak. A nyakában volt egy nyaklánc, vörös kővel egy nap. Hatalmas volt.

-Mit gondolsz Destiny? Miért? Elolvastad nem? Olyan naiv vagy… kedvesem- nevette.

-NE HÍVD ÍGY!- rivallt rá Cloud.

-Különben mit teszel? Kutya…- vicsorgott rá.

-Összetörted a lányom szívét… most én, törlek össze téged!- üvöltötte Cloud magából kikelve.

-Ch… sose voltál ott mellette, hogy megvédd. Én mentettem meg őt számtalanszor. Nem most kéne elkezdened- mondta magához rántva és minden elhomályosodott.

-DESTY NE!- hallottam Cloud üvöltését.

Minden sötét volt. Mikor kinyitottam a szemeim Alastor vigyorgott rám. Ellöktem magamtól és elrohantam. Egy idegen házban voltunk, mikor megtaláltam a bejáratot hiába rángattam, nem nyílt. Félelmemben sírtam és az ajtónak támaszkodtam, próbáltam dörömbölni, de nem használt semmi. Alastor árnyékát pillantottam meg magam mellett.

Megfordultam és háttal az ajtónak összeestem. Alastor a botjára támaszkodott és nevetett. Felnéztem rá.

-M-miért? Mondd meg nekem kérlek… miért?- súgtam magam elé.

-Kedvesem ne sírj, nincs okod rá. Hisz azzal vagy, aki vigyáz rád, és akiben megbízol- vigyorgott.

-Ne hívj így kérlek… hogy tudnék benned megbízni? Hogy voltam képes szeretni egy ilyen alakot?- zokogtam, mire eltűnt egy pillanatra a mosoly az arcáról, de aztán még az előzőnél is szélesebb lett.

-Kedvesem, ha nem tudsz szeretni… akkor majd én megtanítom neked, hogyan tudj szeretni engem…- mondta démoni hangon.

Karon fogott és felsegített. Nem néztem rá. Körbe mutogatott mindent, hogy hol van a konyha, étkező, könyvtár, dolgozó szoba, ahova nekem szigorúan tilos volt bemenni, a nappali illetve a háló szobánk, amiből a fürdőszoba nyílt. Végig az ablakokat néztem, hogy hol lehetne a legkönnyebben kijutni és elszökni mikor nem figyel.

-Szóval kedvesem, ennyi lenne, bármi kérdésed van, bátran fordulj hozzám. Ja majd el felejtettem. Szökéssel ne is próbálkozz, mágia alatt áll az egész ház és, ha szökésen kaplak, tudod, hogyan büntetlek meg… szerelmem- mondta vigyorogva.

-Értettem…- súgtam szomorúan összezuhanva az ágyon.

-Ne aggódj kedves, nemsokára készen lesz a vacsora, felküldöm érted az egyik szolgát, lent várlak egy óra múlva- mondta és elsétált.

Nem hiszem el, hogy ebbe keveredtem… és én még szerettem őt. Most itt raboskodhatok azzal a tudattal, hogy bármikor bármit tehet velem és senki se tud majd róla. Félek és egyedül vagyok, fáj a mellkasom, át jár a hideg. Megfagyok.

Bebújtam a takaró alá, összehúztam magam, mikor egy hang szólított meg. Valami természetfeletti hang volt, de nem Alastor. Mikor kibújtam a takaró alól láttam, hogy a lény egy árnyék volt, smaragd szemekkel és szájjal, olyan volt mintha a rádió démon árnyéka lett volna.

-A vacsora készen van hölgyem, a gazdám már várja önt- mondta kedvesen mosolyogva.

-Kö- köszönöm…

-Edward- bólintott az árny vidáman.

A rajzot nagyon szépen köszönöm Ava-nak imádom x3
Remélem tetszett és nem rettentettem el senkit az előzővel xD (tudom nem írtam de szarul voltam este hánytam nappal szarul voltam és tanulni is kell valakinek szóval srry xD)
Találkozzunk a következő részben ;)