Nem mertem megszólalni, se megmozdulni. Alastor közelebb jött és felém magasodott. Megemelte az állam és mélyen a szemeimbe nézett.

- Kérdeztem valamit szerelmem- súgta a fülemhez hajolva.

- I-igen… Miért csinálod ezt?- kérdeztem hátrálva.

- Feküdj le az ágyra- mondta szigorúan.

- Előbb legalább had öltözzek fel- mondtam magamhoz szorítva a törölközőmet, ugyan is az ágyra készítettem ki a ruháimat, így csak egy törülközőben álltam előtte.

- Azt mondtam az ágyra- mondta még egyszer, a szemi pedig még vörösebben izzottak.

- Al… kérlek, ne csináld… félek tőled, te nem ilyen vagy- mondtam hátrébb lépve.

- Mert milyen vagyok kedves? Tudom a kis titkod. Tudom mi történt azon a házi bulin. Félsz, hogy én is bántani foglak?- erre a mondatára teljesen lefagytam.

Al csak elnevette magát, közelebb jött fel vett és az ágyra ültetett. Féltem tőle, nem mertem semmit se tenni. Amit mondott… senki nem tudott róla. Aznap a bátyám házi bulit rendezett és volt neki két haverja. A bátyámat leitatták engem pedig elkaptak. Olyan dolgokat tettek velem 10 éves koromban, ami egy felnőttnek is sokkoló lenne. Letépték a ruháim, össze-vissza vagdostak, megerőszakoltak és teljes mértékben megszégyenítettek.

- A hegeid mesélnek Destiny- mondta Al elém lépve és megpuszilta a homlokom.

- Miért csinálod ezt? Al félek tőled… de teljes szívemből szeretek. Most már tudod a titkom. Te is ezt akarod tenni velem?- kérdeztem lenézve.

- Sose foglak így megalázni Desty… tudni akartam, hogy őszinte vagy- e hozzám- mondta leguggolva elém, hogy a szemeimbe nézzen.

- Fázom…- mondtam, mire ő csak elnevette magát és rám adott egy hálóinget, majd kihúzta alóla a törülközőt.

Gyengéden végig simította az arcom és megcsókolt. Felemelt és lefektetett maga mellé az ágyon. Felé fordultam és a füleit simogattam gyengéden. Élvezte, de láttam, hogy gondolkozik valamin.

- Min gondolkozol Al- néztem a szemeibe.

- Imádom mikor így hívsz kedvesem… olyan kis ártatlan és esetlen vagy. Ezt imádom benned a legjobban- mondta és egy puszit nyomott az orromra.

- Lassan talán haza mehetünk. Gyakoroltam, ameddig csak tudtam. Láthatod, rengeteg sebet szereztem, de… a tieid fájnak a legjobban- mondtam elhúzva a szám.

- Azok szerelem jegyek kedvesem. Te csak is az enyém vagy. Mit gondolsz, mikor tudunk haza térni?- kérdezte végül.

- Remélem már holnap. Olyan más vagy, amióta sikerült átváltoznom.

- Talán az itt lét teszi… de most már aludj szerelmem, kipihentnek kell lenned- mondta magához ölelve és egy puszit nyomott a homlokomra.

Álmomban menekültem egy árny elől. Mindenhol kutya ugatást és lövés hangokat hallottam. Az árny ellepett és egy sötétségben voltam, majd elkezdtem zuhanni. Leestem a pokolba. Láttam Alastort, amint Lucifer kastélya felé sétál. Mindenki, aki belé kötött út közben meghalt, kivéve egy személyt.

Egy TV fejű démon volt az, akit már láttam ezelőtt valahol. Vox, Alastor riválisa. Óriásira nőtt, a kezében pedig az én testem tartotta. Véreztem, a bőröm pedig falfehér volt lila foltokkal és hegekkel tarkítva. Kinyitottam a szemeimet és átalakultam. FrozenSoul egy kisebb robbanással arrébb lőtte, amitől elájult.

Alastor elém lépett, elkezdett nevetni, majd nem hallottam mit is mondott nekem, de összeomoltam teljesen, a tetoválásaim világítottak és csak zokogtam. Minden megfagyott körülöttem.

Felkeltem, Alastor mellettem volt, kinyitotta a szemeit, mikor felültem. Nem akartam, hogy aggódjon, így csak annyit mondtam, hogy csak egy rossz álom volt, magához húzott és aludtunk tovább.

Remélem tetszett lassan vissza térünk a pokolba és elkezdenek pörögni az események :3 remélem várjátok már, kíváncsi leszek a reakciókra xD minden részlet számít :3
Találkozzunk a következő részben ;)