Reggel mikor felébredtem Al eltűnt. Hiába fürkésztem a szememmel a szobát nem volt bent. Mikor felültem, éreztem azt, ahogy a harapásoknál belém nyílalt a fájdalom. Szinte égettek. Nem láthatják meg a többiek, Cloud már így is gyanakvó volt, nem akartam, hogy miattam balhézzanak.

Az egyik széken megláttam egy hosszú ujjút, mi nem fedte a hasam, viszont garbója volt. Alastor tehette ki, gondolom ő is el akarja rejteni a hegeimet. Felvettem egy passzosabb nadrággal. majd kimentem a konyhába. Wing és Cloud a nappaliban beszélgettek. Rájuk köszöntem, majd bementem a konyhába és ittam egy kis vizet. A fejem majd szétrobbant.

- Desty jól vagy?- kérdezte Cloud belépve a helyiségbe.

- Nem mondhatnám… szétrobban a fejem. Jó lenne lassan visszamenni a többiekhez- mondtam a fejemet rázva.

- Ahhoz használnod kell az erődet, mert jelenleg te vagy az egyetlen, akinek meg van az ereje itt ahhoz, hogy oda tudjon minket vinni- lépett be Wing.

- Csináljuk! Vissza kell mennünk. Úgy érzem ez a huzamos Holdon tartózkodás Al- t is megviseli.

- Ugye nem bántott?- kérdezte Cloud gyanakodva.

- N-nem. Inkább csak menjünk- mondtam próbálva témát váltani.

Nem akartam, hogy aggódjon értem. Nem akartam, hogy lássa a hegeket és mérges legyen Alastorra. Hiába tette, ami tett én attól ugyan úgy szeretem. Félek Cloud kiborulna, ha megtudná, hogy bántott. Nem akarom, hogy a szerelmem és az anyám összecsapjanak. Mind a ketten nagyon nagy hatalommal bíró lények, félek, hogy elpusztítanák egymást miattam.

Lementünk a gyakorló szobába. Alastor nem volt sehol, senki se látta, nem tudtuk hova tűnt. Wing elém állt és megkért, hogy alakuljak át. Most sokkal gyorsabban ment. Wing kitárta a szárnyait, ami a szimpla repüléshez kell.

- Na figyelj, te is a legfelső szárnyaidat használd, nehogy baj legyen. A legalsó szárnyad a dimenzió szárnyad, ezt a mozdulatot kell majd végrehajtanod vele, mikor dimenziót akarsz ugrani. A személyhez hozzá kell érj, hogy ő is veled tartson. Próbálj meg leutánozni- mondta és begörbítette a szárnyait és egy nagyot csapott alulról felfelé, felröppent és előre csapott végül.

Megpróbáltam leutánozni. Nem bírtam felrepülni. Bármennyiszer próbáltam, nem tudtam felrepülni egyszerűen, mindig visszaestem. Mikor végre sikerült a levegőben maradnom olyan erővel csaptam előre, hogy neki vágódtam a falhoz. Újra és újra próbálkoztam, már minden tagom sajgott az esésektől, a két seraf is elfojtotta a nevetését és sajnálatba ment át. Tudták, hogy ezt egyedül kell megcsinálnom. Mikor végre sikerült nagyon büszke voltam magamra.

- Ügyes vagy kölyök, az egyetlen probléma az, ha ezt a dimenzió szárnyiddal játszod, előbb robbanunk fel vagy kerülünk át egy másik, ismeretlen dimenzióba, mint, hogy sikerüljön- mondta Wing a fejét rázva.

- Tudom gyakorolni valahogy?- kérdeztem elhúzva a szám.

- Szigorúan külön a lépéseket. A végén majd a helyre kell gondolnod, ahova menni akarsz. Először próbálj vele felrepülni, majd gyere vissza, de ne ess, legyen tudatos és határozott. Aztán csak az előre csapást gyakorold- mondta, mire bólintottam.

Addig gyakoroltam, ameddig tökéletes nem lett. Nagyon kimerültem. Mikor délután végeztem elvonultam a szobánkba. Alastor nem volt sehol. Lefürdöttem és hajat mostam. A harapások még mindig sajogtak, mikor a víz hozzájuk ért mart, kicsit fel is szisszentem. Egy kevés vér is csurgott az új sebekből, amiket a gyakorlás során szereztem.

Mikor végeztem és beléptem a szobánkba, megállt a szívem egy pillanatra. Alastor állt a szobában, csupa vér volt, a szemeiben őrületet és dühöt láttam, majd mikor meglátott visszaalakult és rám mosolygott.

- Csak nem félsz… kedvesem?- kérdezte vigyorogva.

Ez is készett végül, remélem tetszett :3 lehet kérdezni, fanartot küldeni, lehet facebook-on egyszerűbb, ugyan így van fent a könyv :3 (van aki kérdésekkel bombáz én meg mindenre válaszolok szóval wee xD)
Találkozzunk a következő részben ;)