Meghallottam Alastor hangját. Kinyitottam a szemeim, de nem tudtam megmozdulni, vagyis mozogtam, de nem én irányítottam a testemet. Láttam magam előtt a démont és a két serafot. Megtámadtam őket. Át voltam alakulva és megtámadtam őket. Sikítottam magamban mikor Alastorhoz túl közel értem, de ő számított a támadásra. Pánikoltam nem tudtam mit kellene tennem.

Lehunytam a szemem és megpróbáltam visszatérni a havas tájba. Sírtam, mert féltem, de ki ne félne? A saját démonjaink mindig a legnagyobb ellenségeink voltak. Magadnak tudsz ártani a legjobban, ha a lelked beteg, akkor te is beteg vagy. Az én lelkem pedig nagyon, nagyon beteg már. Le kell győznöm.

Visszatértem a helyre. A démon egy árnyként szállt ki belőlem, széles vigyorral. Egy sötét árny volt, nem is volt neki anyagi formája. Megrémített, de muszáj volt megállítanom. Én a démonseraf alakomban voltam. Határozottan kitártam a hat szárnyam és megpróbáltam valami képességet előcsalni magamból. Hóvihar keletkezett, körülöttem pedig kék tűz csapott fel. Tudtam irányítani, így az árnyékra küldtem és pillanatok alatt bele fagyasztottam. Az árny tetoválásai felnyúltak a jégben és könnyű szerrel széttörték a jeget egy erőteljesebb fénnyel.

A lény csak nevetett, majd maga elé idézte Alastort, aki vérben úszott, élettelenül hevert előtte. Kicsordultak a könnyeim és felüvöltöttem. A tetoválásaim izzani kezdtek, majd egy éles fájdalmat éreztem a két alsó szárnyamban. Két penge, egy nap és egy hold motívumokkal ragyogtak. Rájuk markoltam és összeütöttem őket, amik egybe olvadtak, majd összefagytak. Egy hatalmas kardot kaptam belőlük.

Rátámadtam az árnyra, aki egy csapásból szétfoszlott, majd eltűnt. Alastor is eltűnt a földről én pedig hirtelen visszakerültem a való világba. A kard a kezemben volt, de nem bírtam el sokáig, összeestem. Alastor rohant hozzám és a karjaiba vett. A fegyver szilánkokká tört, majd, akár a por a szélben semmivé lett. Visszaváltoztam. Alastor felemelt én pedig lehunytam a szemem.

- Meg csináltad szerelmem, most már vége, minden rendben van- súgta a fülembe.

Legközelebb a szobámban nyitottam ki a szemeimet. Teljesen ki voltam merülve, minden porcikám fájt. Alastor velem szemben aludt. Egy kis mosoly húzódott álmában az arcán, nagyon édes volt vele. A haja kicsit össze volt borzolva. Kicsit gondolkodtam, majd elmosolyodtam és némán a füléhez emeltem a kezem. Elkezdtem simogatni, amire egy aranyos kis hümmögés volt a válasz. A démon mosolya szélesebb lett és megszólalt.

- Az én kedvesem úgy gondolta, hogy álmomban szabad préda az érzékeny fülem?- kérdezte a fél szemét kinyitva.

- Én csak…- nem hagyta, hogy befejezzem, egy puszit nyomott az ajkaimra.

- Tudom, hogy a reakciómra voltál kíváncsi, de én nem macska vagyok, mint Husk, sajnos nem tudok dorombolni. Pedig ha tehetném, azt csinálnám. Olyan puhák a kezeid, annyira finoman és óvatosan érsz hozzájuk. Imádom, akár csak téged babaarc- mondta boldogan és magához húzott.

- Mi történ mikor magamon kívül voltam?- kérdeztem a mellkasához bújva.

- Wing és Cloud a szárnyaidba vágtak egy- egy kisebb pengét, azokat kaptad meg, azokból csináltad a kardod. Profi voltál életem- mondta játszva az egyik tincsemmel.

Némán simogattam a hátát majd felnéztem rá mosolyogva. Gyengéden megcsókoltam és újra a füleihez emeltem a kezem. Nem szólt semmit, csak élvezte, amit csinálok. Mikor abba hagytam megsimogatta az arcom és egy puszit nyomott a homlokomra.

Igen, itt a kövi rész nem hagyok ki egy hónapot a következő 20-ig xD (helyesírási hibákèrt elnèzért nincs már agyam éjjel) Remélem tetszett  :3 fanartokat, iromábyokat, bármilyen kérdést szívesen várok :3
Találkozzunk a következő részben ;)