- Öhm… Cloud, Al azt mondta, beszélni akartál velem- mondtam elé lépve.

- Igen, a lényeg, hogy találkoztam Luciferrel és Beelzebubbal. Beelzebub-ot kértem meg, hogy nyomozzon utána a testvéremnek. Életben van. Wing él és nekem meg kell találnom. Desty… a nénikéd- mondta mosolyogva.

- Nem kérdés, hogy segítek-e, valahogy elfogunk jutni hozzá- mondtam mosolyogva.

- És én is segíteni fogok benne- lépett mellém Alastor.

Csak elmosolyodtam és a földet néztem zavarban. Al nevetett egy kicsit, majd megfogta a kezem és kivezetett a hotelből. Kérdően néztem rá, majd mosolyogva biccentett, hogy kövessem, majd összekulcsoltuk a kezünket. Szorosan mellette mentem, amint láttam tetszett neki, hogy ragaszkodó vagyok.

Hátra vitt, majd a kezét a szemeimre tette. Magához húzott, majd egy csettintést hallottam. Mikor levette a kezét a szememről a szám is tátva maradt. Egy gyönyörű szép rózsakertbe vitt minket. A rózsák gyönyörűek voltak és az egész kertet betöltötte az illatuk.

- Al… ez gyönyörű- néztem fel rá vörös ábrázattal.

- Reméltem, hogy tetszeni fog szépségem. Szeretném, ha a velem töltött időd kellemes lenne és minél többet tudnék neked adni- nézett rám mosolyogva.

- A legnagyobb ajándék vagy az életemben, pusztán az, hogy veled lehetek a legnagyobb boldogság nekem- néztem a vörösen izzó szemeibe.

- Nekem is kedvesem. Kérlek, gyere velem- mondta és megfogta a kezem.

Egy padhoz vezetett, ami egy tóra nézett. Leültetett, majd a pad egy hintává változott. Mellém ült és csettintett egyet. Olyan volt, mint egy hatalmas hinta ágy, ami a csettintésre magát lökte. A démon hagyta, hogy hozzá bújjak. A hold magasan járt a helyen, a víz tele volt tavirózsákkal és szentjánosbogarak repkedtek a közelükben.

Alastor egy világoskék rózsacsokrot varázsolt a kezébe, majd mikor felém emelte hirtelen eltűntek, a démon pedig aranyosan mosolygott rám. A fejemre varázsolta őket, mint egy rózsakoszorút. Boldogan átöleltem és magamhoz húztam. A démon óvatosan az ölembe dőlt. Simogattam a fejét, kicsit el is bóbiskolt.

A semmiből csillogó lepkék jelentek meg, akár csak egy tündérmesében és a hinta ágy lánca köré rózsákat futtattak. Alastor mosolyogva kinyitotta a fél szemét mikor a kezeim akaratlanul is a puha füleihez vándoroltak.

- Te vagy az egyetlen kedvesem, aki valaha is megérinthette a füleimet. Sose érintette meg őket senki- mosolygott.

- Remélem nem kellemetlen- mondtam egy pillanatra elhúzva a kezem.

- Nem kincsem, igazából kellemes, csak nagyon érzékenyek, de egy angyal érintésének senki nem tudna nemet mondani- nevette.

Felhajolt és megcsókolt. Nagyjából egy fél óra múlva vissza mentünk a hotelba, ahol már mindenki fel volt pörögve Huskon kívül.

- Oh te jó ég hol voltatok eddig?! Megtalálták! Husk csapata megtalálta!- pattogott elénk Charlie.

És igen végre kész ez is (én a Stolas éjjeli bagoly xD) remélem tetszett, következő részhet Cloud illusztrál remélem várjátok :3 Addig is legyetek jók (én lassan felfordulok xD)

Találkozzunk a következő részben ;)