- Mi történt kedvesem?- simogatta a fejem.

- Rosszat álmodtam- sírtam.

- Meséd el, kérlek- mondta az arcomat simogatva, magával szembe fordítva.

Elmeséltem neki az egészet. Alastor komolyan nézett rám. Nem reagált különösebben semmit, de láttam, hogy valami zavarja. Ahogy a végére értem a történetemnek, lehajtottam a fejem és sírni kezdtem. Mindent újra láttam magam előtt, ahogy Alastor ellök magától, meghal, eltűnik, majd egy szörnyeteggé válok és elpusztítok mindent.

Alastor látta, mennyire zavar ez az egész. Mosolyra húzódott a szája és megsimította az arcom. A vörösen izzó szemeibe néztem.

- Nem akarok egy szörnyeteggé változni… ez a szörnyeteg lennék én valójában?- kérdeztem könnyezve, mire ő halkan elnevette magát.

- Kedvesem, sose leszel szörnyeteg. Te mindig ilyen kis ártatlan leszel, bármivé is tudj átalakulni. Én pedig mindig veled leszek, nem foglak egyedül hagyni. Te már az enyém vagy…- súgta végül a fülembe.

- Nem kötöttem veled alkut- vigyorodtam el.

- Tudod, hogy úgy is az lesz, amit én akarok, nem tudsz nekem nemet mondani- nevette el magát, gonoszan vigyorogva.

Teljesen kipirultam, kinyújtottam a nyelvem és vállba ütöttem, amiből gyanítom nem sokat érzett, mivel csak nevetett az egészen. Magára rántott és gonoszan nevetett rajtam, ahogy szerencsétlenkedve próbáltam szabadulni.

Ekkor kopogtak az ajtón, összenéztünk, majd elengedett. Lemásztam róla, ő pedig az ajtóhoz ment, megnézni ki lehet az. Valaki mondott neki valamit, de nem értettem semmit, illetve az illetőt se láttam, csak Al szokásos vigyorát, amivel nézte őt. Becsukta az ajtót, majd egy kedves mosollyal felém nézett.

- Na, ki volt az? Mit akart?- kérdeztem a párnák közül.

- Készülj kedvesem, Beelzebub talált valamit a számodra- mondta vigyorogva.

- Te jó ég!- kiáltottam és kipattantam az ágyból.

- Nyugi, törpém, azonnal indulunk- mondta felém tornyosulva, gonoszan vigyorogva rám.

- Al… nem is vagyok olyan kicsi- mondtam, mérgesen nézve rá.

- Ahogy gondolod kedvesem… szóval indulhatunk?- nyitotta ki az ajtót.

Kirohantam a keze alatt és kifutottam a hallba. Nem láttam, hogy Al jönne, majd hirtelen elém teleportált és elkapott. Csak nevettünk, mikor Charlie futott hozzánk, indulni akart. Al kitartotta a kezeit, majd el teleportált minket a kastélyhoz. Charlie előre ment, de Al elém tartotta a kezét, majd lehajolt a szintemre.

- Kedvesem, azt teszed, amit mondok, különben azonnal haza viszlek- mondta komoly tekintettel.

- Igen- mondtam kicsit megszeppenve.

Végig mellette haladtam. Lucifer vigyorogva elvezetett minket Beelzebub- hoz. A démon kedves mosollyal elém lépett, majd a kezembe nyújtott egy rajzlap nagyságú festményt. Egy férfi volt rajta, neki is hat szárnya volt és nők vették körül. Csillogó szemekkel néztem fel Beelzebubra, majd a képet Alastor kezébe nyomtam, aki szintén mosolygott és megsimogatta a fejem.
- KÖSZÖNÖM!- kiáltottam és megöleltem Beelzebub-ot.

- Nincs mit, kicsi. Az apád lehet nagy nőcsábász volt, de nála jobb fej démont nem nagyon ismertem- mondta, majd visszalökött Alastorhoz.

- Köszönjük, ha van még valami szólj, kérlek, de sietnünk kell vissza- mondta Al kezet fogva vele, majd kettőnket vissza vitt a hotelba, mivel Charlie még a szüleivel akart beszélni.

Igen megint éjjeli publikálás, de már megszokhattátok xD remélem tetszett és gondolkodtok a folytatáson :3
Találkozzunk a következő részben ;)