A kutyafejű démon tekintetén is borzongás látszott. Alastor egy dimenzió kaput idézett és óriási, fekete csápok irányításával elkapta és atomjaira robbantotta a másik szörnyet. Vigyorogva megtekintette művét, visszaalakult és elém lépett.

-Nagyon neki vágott?- kérdezte és az ölébe vett.

-Eléggé… köszönöm- mondtam és hálásan, megkönnyebbülten néztem fel, a most is mosolygó démonra.

-Minden rendben lesz. Gyere, szárítsuk meg a hajad, nehogy még meg is fázz itt nekem- nevette és átvitt a szobámba.

Leültetett az ágyamra, kezébe vette a fésűm és a hajszárítót, majd szó nélkül, dúdolva nekilátott. Nagyjából 15 perc után megsimította az arcom és a kezembe nyomott egy tükröt.

-Te jó ég! Ez gyönyörű!- kiáltottam örömömben.

-Reméltem, hogy tetszeni fog. Egy kis démon trükk- nevette.

-Köszönöm, mindig is ilyet szerettem volna!- öleltem át, amin kicsit meglepődött, de visszaölelt.

A hajam a sötétbarnából, kékkel kezdődve őszbe végződött. Gyönyörű volt. Olyan volt, mintha a bátyám kelt volna benne életre. Biztos, csak azért csinálja, hogy utána kihasználhasson, de annyira jó, hogy itt van velem.

-Nem fog sokáig tartani, de holnap, ha befonom, pár napig nagyon szép lesz- mondta nevetve.

-Honnan tudsz te ilyeneket?- kérdeztem boldogan.

-Sok mindent kipróbáltam már a létem során- kacsintott.

-Nem maradhatna mindig ilyen?- kérdeztem reménykedve.

-Azt, majd még meglátjuk, de most már ideje aludnod. Hosszú napod volt, holnap pedig iskola- mondta.

-Eh… nem hagyhatnám ki?- kérdeztem elszomorodva.

-Nem, nem kisasszony, neked az a dolgod, hogy tanulj, én pedig vigyázok, majd rád- mondta, felállt, és megindult az ajtó felé.

-Alastor… nem maradnál itt velem estére is?- kérdeztem félénken.

-Úgy érted, aludjak veled?- kérdezte döbbentem.

Nagy szemekkel néztem rá és bólintottam egyet. A démon sóhajtott egyet, majd elmosolyodott és mellém feküdt. Csettintett egyet, miután elhelyezkedtem, átöleltem a rózsaszín, nagy szemű plüssgepárdom, felé fordultam, összekuporodva a takaró alatt és a csettintésre lekapcsolódott a lámpa.

Lehunytam a szemem és elkezdtem dúdolni, majd könnyekkel lett tele a szemem. Mikor kinyitottam, a vörös szemű démon döbbenten nézett, elmosolyodott, majd tovább dúdolta a dalt.

-Honnan ismered?- kérdeztem döbbenten.

-Tudod kedves, rádiós voltam, minden dalt ismernem kellet- mosolygott.

-Anya dúdolta kiskoromban mindig a kedvenc dalát- magyaráztam.

-Sajnálom. Te sokkal érzelmesebb vagy, mint én… a média megváltoztatja az embert, az meg, ha szadista gyilkos vagy, még jobban- mondta kicsit komolyabb hangnemben.

-Köszönöm. De most már aludjunk- mondtam mosolyogva, lehunyva a szemem.

Picit meglepődtem, mikor a démon gyengéden magához húzott és megint dúdolt. Nagyon nyugtató volt, nem telt sokba, mire elaludtam.

Ennyi lett volna ez a rész, remélem tetszett, és igen még mindig NO ship xD Találkozzunk a következő részben ;)