-Te meddig buliztál tegnap?-kérdezte Kata Sárát.

-Úgy 2 óráig. 

A lányok felöltöztek és elmentek reggelizni. Az ebédlőben leültek egy négyszemélyes asztalhoz.

-Pszt! Kata, ott van Bence. Nem ülsz oda mellé?-kérdezte Lola.

Kata egy szó nélkül felállt és átült a fiú mellé.

-Szia Bence! Ideülhetek?-kérdezte Kata.

-Persze! Örülök hogy ilyen nyitott vagy.

Egy ideig még beszélgettek, de akkor Bence feltett egy olyan kérdést ami Katát rosszul érintett.

-Mit gondolsz Sára tegnap esti koncertjéről? Szerintem nagyon jó volt! Sára nagyon szépen énekel és még csinos is...

-Bence, nem beszélhetnénk inkább másról?

-Ja, de, de persze. Nem tudtam, hogy ez rossz kérdés.

Ahogy befejezték a reggelit Kata és Anasztázia elvonultak beszélgetni.

-Haza akarok menni!-mondta Kata.

-Nem mehetsz haza! Jó lesz hidd el!

-De Anasztázia, én nem érzem itt jól magam.

-Adj még egy esélyt a tábornak! Kérlek!

Kata nagyot sóhajtott, majd bólintott egyet annak jeléül, hogy mégis marad és megpróbálja jól érezni magát. Délután a lányok kimentek a strandra. Napoztak, fürdőztek és jól érezték magunkat. Még Kata is. Természetesen szemmel tartotta Bencét, aki a barátaival szintén a strandon töltötte a délutánt. Bence és egyik barátja kitalálta, hogy felmásznak a stég korlátjának a tetejére és onnan ugranak a Balatonba. A korlát faléceit egy kötél kötötte össze. Kata észrevette, hogy a kötél elszakadt, mikor Bence felmászott rá. A lány azonnal odarohant, és erősen meghúzta a kötelet. Bence leugrott és odasétált Katához. 

-Meg is sérülhettem volna...de te megmentettél!

Kata csak elvörösödötten mosolygott a fiúra. Ekkor Bence átkarolta Kata derekát és megkérdezte:

-Baj lenne ha...

A választ már meg se várta, sőt be sem fejezte a kérdést és megcsókolta a lányt.