Elérkezett az utazás napja. Kata telefonon beszélt Sárával, aki felajánlotta nekik, hogy elviszi őket a családja kisbuszával. Kata és a sofőrjük megérkezett Miskolcra a busszal, ahol már a lányok várták őket. 

-Szia Sára!-kiáltották a lányok. Odarohantak hozzá és megölelték.

-Sziasztok! Úristen milyen régen láttuk egymást.

-Bizony!-mondta Kata.-Örülünk hogy itt vagy!

A lányok felszálltak a kisbuszra. 

-Na és mik történtek mióta nem találkoztunk?-érdeklődött Lola.

-Nem sok. A tanulás megy, a videózással egyre több és több feliratkozók szerzek...és ennyi. Ja, nem, nem ennyi! Képzeljétek, elkezdtem énekelni már kész van egy számom, aminek a videó klipjét nemsoká készítjük.-válaszolt Sára.

-Gratulálunk! És fellépések lesznek?-kérdezte Anasztázia.

-Igen tervezem. Az első itt lesz a táborban.

-És még valami?-érdeklődött tovább Lola.

-Hmmm...nem. Semmi.

-A szerelmi életedre gondoltam te butus.-nevetett.

-Jelenleg nincs barátom, nem rég szakítottam a volt barátommal.

-Miért?-kérdezte Kata.

-Úgy éreztem nem szeret és én sem éreztem már iránta annyit.

-És kiszemelt?-kíváncsiskodott Lola, akik köztudottan elég kotnyeles volt.

-Hát...egyik osztálytársam.-válaszolt kicsit zavarban Sára.

-Na, remélem megismerhetjük, mint az előző barátod.-mondta Kata

-Nekem ő már akkor sem volt szimpatikus. Tudtam, hogy nem illetek össze.-csak nem hagyta nyugodni a témát Lola.

Az utolsó két kérdésre Sára már nem válaszolt csak egy nagyot nyelt. Kínos csönd volt. Majd Sára elkezdett a hajfestéséről beszélni, hogy terelje a témát. Ki tudja miért...