– Az nem lehet – mormogta maga elé Thorin és hitetlenkedve meredt tulajdon ruhás szekrényére.

– Hát pedig úgy néz ki – csóválta meg a fejét Liviana.- Akárhogy is, te a kanapén alszol.

– Hogy merészelsz ilyet kijelenteni a saját szobámban? – hördült fel a herceg felháborodva. Liviana csak sóhajtott majd unottan ismertette a helyzetet.

– Gondolom te sem akarsz osztozni az ágyon nemdebár? Én pedig nem aludhatok a kanapén mert ha esetleg látogatót kapunk akkor leszidna téged amiért illetlenül hagyod a jegyesedet ott aludni. Ennél fogva én alszok a nagyágyon te meg majd... a szófán. Ha csak nem mész apucihoz könyörögni, hogy távolítson el engem innen. Melyik tetszik jobban? – dőlt a szekrény ajtajának a lány. Thorin morgott valamit az ő nyelvén de nem mozdult a helyéről. Liviana bólintott.

– Helyes, akkor ha nem szólsz javaslom megejthetnénk... – folytatta volna a tervezgetést mikor halk kopogás ütötte meg a fülüket. A herceg és Liviana összenéztek majd Thorin kiszólt.

– Gyere be! – hangja parancsolóan zengett, amit a lány csak egy lenéző pillantásra méltatott. Az ajtó kinyílt és Lís legnagyobb meglepetésére Ginát pillantotta meg.

– Bocsásson meg a zavarásért felség, de engem küldtek, hogy hozzam át a kedvesének a dolgait a közös szobába – mondta majd mikor az idős törp asszony megpillantotta Livanát boldogan felragyogott a szeme. A lány is észre vette az asszony örömét de ez éppen nem a jó alkalom volt arra, hogy gratuláljon a sikeréhez így aligészrevehetően megrázta a fejét jelezve, hogy ne mondjon semmit. Az asszony valószínűleg érthette, mert azután szó nélkül átnyújtotta Liviana táskáját ami nagy szerencséjére még megmaradt a sikátoros eset után, és átvészelte a Galinnal való találkozást is.

– Örülök, hogy ismét találkoztunk Men daor – mondta még oda a lánynak Gina halkan. Liviana nem szólt semmit csupán bólintott egyet. A törp asszony távozását követően "Lís" sietősen az ágyhoz ugrott és izgatottan kezdte el kipakolni a megmaradt cuccait.

- Smink készlet... parókák... dolgozat eredmények... sapka... telefon... jegyzőkönyv... – mormogta magának miközben az említett tárgyakat az ágyra szórta. Thorin eközben még javában Gina kijelentését ízlelgette.

– Közös szoba... hah! – mormogta maga elé megvetően. – Mintha csak jogukban állna a szobámat kinevezni közös szobának – Ám a következő pillanatban a neki háttal tevékenykedő lány kifejezéstelen arcal felé fordult.

– Remek, semmi sem hiányzik. A kijutásnál még jó hasznát fogjuk venni az álcázó kellékeimnek – mondta. Hangja elégedetten csengett.

– És most mi a terved...? Dárk Foksz – kérdezte Thorin gúnyos éllel.

- Először is, az Dark Fox, másodszor pedig a legelőrevalóbb dolgok közé tartozik, hogy körbevezetsz a hegyben, hogy feltérképezhessem a terepet és megtudjuk mikorra tűzik ki az apáid a hivatalos "eljegyzést". Például – felelte Liviana kioktatóan.

– Arra mérget vehetsz, hogy bált fognak rendezni – mondta a herceg karba tett kézzel. – Akkor mihez kezdesz?

– Nos, gondolom már feltűnt neked, hogy nem törp vagyok... – kezdett volna bele a lány a mondókájába, de legnagyobb sajnálatára nem folytathatta.

– Mi...? Mit jelentsen az, hogy nem törp vagy?! – emelte fel a hangját a herceg
megbotránkozva. Liviana ki akart lyukadni egy pontra de ez a közbeszólás igencsak megnehezítette a dolgát így dühösen a szemét forgatta.

– Most komolyan, itt egy törp sem lát a szemétől? – fakadt ki a lány bosszúsan. – Nem, nem vagyok törp, mitöbb ember vagyok!  – Thorin egy hosszú pillanatig gyilkos tekintettel meredt a lányra.

– Szégyent hoztál a népemre – szűrte ki a fogai közül halk, de fenyegető hangon – Ha ezt bárki megtudja...

– ...Nem fogja! – vágott a szavába Liviana élesen – De mondj nekem csak egy okot amiért mindenki törpnek néz, csak egyet!

Thorin egy ideig még csúnyán meredt az előtte álló nőre, mielőtt némán, alaposan végig mérte volna őt.

– A hajad miatt – vetette oda végül.

– Hogy mi? – kerekedett el a lány szeme.

– Törp módra van befonva – mondta Thorin összeráncolt szemöldökkel vizslatva őt.

– Ezt a technikát még anyámtól tanultam – ellenkezett Liviana a haját tapogatva. Minden reggel megcsinálta magának úgy ahogyan kiskorában édesanyja tanította neki. Egészen idáig fel sem merült benne a gondolat, hogy ezek a kis fonatok bármilyen kapcsolatba kerülhetnének kedvenc világából való népek szokásaihoz. Egy pillanatig mindketten hallgattak.

– Kicsoda az anyád? – kérdezte Thorin gyanakvón a lányra pillantva. Liviana felelni akart, de nem tudta mit mondjon. Már abban is kezdett kételkedni, hogy az anyja volt-e valaki azon kívül, hogy az anyja volt. De ezt persze a világ minden kincséért sem mondta volna ki hangosan is. Így a herceg kérdésre csak zordan megrázta a fejét.

– Az nem számít, hogy kicsoda, a lényeg az, hogy tudom miért néz mindenki törpnek. Ennél primitívebb okot nem is találhattam volna –  tette hozzá fintorogva. – Még csak szakállam sincs! Nem gondoltam volna, hogy pont a hajam miatt fognak annak nézni ami nem vagyok.

– A méreted sem hasonlít túlságosan egy emberére – jegyezte meg Thorin megvetően.

– Erről nem én tehetek – válaszolt Liviana higgadtan. – Inkább örülj neki, hogy a király nem egy nálad nagyobb törp asszonyt választott neked – tette hozzá undokul elmosolyodva ami a törp herceget igencsak hergelte.

– Na mindegy, mindössze arra akartam kilyukadni ezzel a kijelentésemmel, hogy nem ismerem a törp szokásokat, ahogy azt sem, hogyan kéne hercegnőként itt páváskodnom, és már csak az álca érdekében is van egy olyan érzésem, hogy nekem meg kellene tanulnom egyet s mást.

– Ezt mégis hogyan gondoltad? – kérdezte Thorin cinikusan.

– Nagyon egyszerű, megtanítasz a néped szokásaira és találsz valakit aki megmutatja, hogyan kell fennhordott orral, hercegnőhöz híven járni-kelni. Mi olyan nehéz ebben? – emelte két kezét türelmetlenül fel Liviana. A herceg szívesen vissza vágott volna valami csípőset a lánynak csak, hogy bizonyítsa: nincs igaza, azonban ebben a helyzetben be kellett látnia, hogy igaza van. Ismét csak lenyelte a szemtelenséget. Ekkor ismét kopogtattak ám ezúttal az ajtó túloldalán álló nem várta meg míg beszólítják hanem egyszerűen belépett a szobába. Liviana egy kissé meglepődött az újonan érkezett vendégen ám Thorin éppen ellenkezőleg: megkönnyebbült.

– Szervusz bátyám, csak azért jöttem... – kezdte a Thorinnál valószínüleg csak pár évvel fiatalabb törp, ám amint megakadt a szeme a mellette állón elnémult.

– ...Kit tisztelhetek a hölgyben? – kérdezte aztán Livianára nézve de ezúttal a herceg megelőzve őt válaszolt.

– Frerin, ő itt Lís. Lís ő pedig az öcsém Frerin – Az előbbit már-már megvetően mondta de Liviana ügyet sem vetett rá. Egy pillanatra elcsodálkozott és némi izgatotsággal, alaposan szemügyre vette az ifjabbik herceget. Azt már az elején leszögezhette, hogy sokkal rokonszenvesebb mint a bátyja. Szinte már megtiszteletetésnek érezte, hogy szemtől szemben állhat Thorin legendás senki által nem ismert öccsével: Frerinnel.

– De ha ő itt van... akkor Dísnek is itt kellene lennie – gondolta a lány.

– Szóval te lennél a bátyám jegyese – mondta Frerin jóindulatúan elmosolyodva. Látszólag ő is rokonszenvesnek találta Livianát.

– És a jövendőbeli sógorod – tette hozzá Lís csinytalanul elvigyorodva. – Persze csak ha a bátyókád nem röpít ki rövid úton az ablakon.- tette hozzá. A hirtelen köpönyeg fordításon Thorin igen csak megdöbbent, ellenben öccsével aki látszólag nem vett észre semmit hanem felnevetett.

– Lehet, hogy elsőre kinézné belőle az ember, de ha majd jobban megismer biztos megkedvel téged – mondta bíztatóan.

– A remény hal meg utoljára mondják – értett egyet a lány sóhajtva.

– Na és mit csináltok itt ha szabad megkérdeznem? – kérdezte az ifjabbik törp herceg.

- Á, csak próbálunk a körülményekhez és egymáshoz alkalmazkodni – legyintett a lány mesterkélt mosollyal.

– De talán az volna a legjobb ha későbbre halasztanánk a beszélgetést – vágott közbe Thorin élesen Livianára pillantva, aki viszont úgy döntött nem veszi észre azt.

– Mégis mi okból kedves Thorin? – kérdezett vissza kacéran. – Én olyan jól érzem magam itt. Az öcséd nagyon jó társalgó partner. Ellentétben veled – tette hozzá karba font kézzel amivel ismét csak kihívta Frerin elismerését.

– Ahogy látom ti aztán remek párost fogtok alakítani – jegyezte meg szórakozottan.

– Ez csak természetes. Én az őrületbe kergetem kedves bátyádat ő pedig hálából megpróbál kinyirni. Tiszta sor. Szép kis műsor elébe nézel.

– Csak szólj ha a terveid nem úgy alakulnak ahogy kéne. Időnként szívesen közreműködök – mondta Frerin huncutul elmosolyodva mire Thorintól kapott egy gyilkos pillantást.

– Az első utam hozzád fog vezetni – biccentett Liviana is elvigyorodva.

– Rendben. Bátyám, a vacsoránál találkozunk. Örültem Lís – köszönt el tőlük Frerin majd távozott. A herceg és a lány ismét kettesben maradt a szobában.

– Mégis mire készülsz? – kérdezte Thorin dühös gyanakvással a hangjában Liviana utolsó mondatára. A lány azonban csak gúnyosan felnevetett majd így szólt.

– Ezt hívják szórakozásnak.

Hát, végül úgy döntöttem mégis kirakom. 😂 Mint azt már korábban is említettem, nem fogom túl gyakran frissíteni, de ettől függetlenül semmi képpen nem fogom abbahagyni, ezt megígérhetem. Remélem tetszett, kritikát elfogadok, köszi, hogy olvastátok! :)

junattehar/Agnis