Amint Liviana belépett, egy tágas de füstös konyhában találta magát. De nem ám olyan csip-csup kis konyhácskába! Ez egy tényleg igazi és hatalmas konyha volt. A fal mentén hatalmas kondérok lógtak a tűz felett, a terem közepén pedig hosszú padok sorakoztak, rajtuk egy csomó alapanyaggal, ami a főzéshez kell. Leginkább törp asszonyokat lehetett látni sürögni-forogni, de volt egy pár férfi is akik például a húst kloffolták, vagy vágták.

Ezen kívül a sarokban kis kályhás tűzhelyek álltak, amiken serpenyők, vagy épp szószos lábasok főttek. Alattuk a sütőben pedig a kelt tészták sültek. A levegőben pedig mindennek az illata össze keveredett, és ez egy kissé meleg, már-már fullasztó tömény szagot eredményezett.

- Te nem szoktál itt ilyenkor megfulladni?- kérdezte lopva a lány Frerint.

- Az első pár percben. De utána hamar hozzá lehet szokni. Mindenesetre aki még nem tapasztalta ezt, annak bölcsebb csak rövid ideig itt tartózkodnia.- felelte jelentőség teljesen. Liviana elhúzta a száját, de bólintott, majd követve Masát, leült az egyik asztalhoz ahol viszonylag nem sok dolog volt.

- Na és mivel szolgálhatok nektek?- kérdezte a konyha főnök asszony, miközben velük szemben visszatért a munkájához, ezesetben a tészta keveréshez. Frerin és Lís váltottak egy rövid, tanácstalan pillantást, majd végül az utóbbi szólalt meg.

- Azt hiszem egy kis tea meg sütemény elegendő lesz így elsőre.- mondta a lány megfontoltan.

- Máris hercegnőm. Agda! Hozz egy kanna teát meg kekszet a vendégeknek!- kiáltott oda Masa egy vörös hajú törp asszonynak, aki azonnal abba hagyta korábbi tevékenységét és elsietett.

Liviana érdeklődve nézett a középkorú asszony után, majd vissza fordult Frerinékez.

- Nos amint láthatod, bőven akad dolog idelenn.- jegyezte meg az asszonyság.- Még én sem tétlenkedhetek egész nap.

- Az alkalmazottak hogy bírják egész nap?- kérdezte Liviana kíváncsian.

- Ó, itt már mindenki megszokta, hogy ennyi tennivaló van.- legyintett Masa két kavarás között.- Tudják, hogy az urak odafönt nem maradhatnak éhen.- tette hozzá fölfele mutatva.

- Ez jogos.- hagyta rá a lány szórakozottan figyelve az előbb említett határozott csukló mozdulatait.

- Parancsoljanak felségek.- tett az Agdának hívott törp asszony kicsivel később az asztalra egy tálcát. Egy aprólékosan kidolgozott, gyönyörű teás kanna és ahhoz hasonló csészék álltak rajta, kis kanalakkal és nem kevés süteménnyel.

- Köszönöm drágám, elmehetsz.- biccentett Masa kedvesen a hölgynek. Az halvány mosollyal pukedlizett, majd távozott.

- Kedves lány.- jegyezte meg Liviana törp után nézve.

- Ó igen, Agda az egyik legszorgosabb beosztottam, jómagam is nagyon kedvelem.- értett egyet a főnökasszony. Eközben Frerin nem zavartatta magát, már le is kapott a tálcáról két linzert és ráérősen majszolni kezdte.

- Hmmm! Ma különösen mennyei a sütemény!- jegyezte meg hízelgőn Masára pillantva.

- Hah, nehogy ám azt hidd, hogy egy kis bókolással rendbe teszel mindent!- horkantott fel az asszonyság.- Inkább köszönd meg szépen a hercegnőnek, hogy most itt lehetsz és nem penderítettelek vissza már rég a királyi lakosztályodba.- tette hozzá.

Frerin Livianára nézett, aki amint megpillantotta a törp karót nyelt arc kifejezését, nem tudta elfolytani az  önelégült vigyorát.

- Kiskedvenc.- csóválta meg a fejét Frerin, mire Liviana csak vállat vont, és óvatosan elvett abból a gyönyörű csészékből egyet. Szemmagasságba emelte és szemlélni kezdte az aprólékos kidolgozottságát. A kék és a fehér dominált rajta, különbféle motívumokkal körbe vonva.

- Nahát! Ilyen szép étkészletet még életemben nem láttam.- adott hangot a lány csodálatának. Persze a szebbik változatban.- Honnan való?- kérdezte.

- A Suhatagi piacról. Egyik szabadnapomon kimentem oda nézelődni, és akkor az egyik árusnál megakadt a szemem ezen a kis gyönyörűségen. Aztán azt mondtam magamban: „Végtére is, nem árt, ha van a konyhán egy-két díszesebb készlet is, ami nem törp csinálta." Így aztán megvettem.- felelte Masa lelkesen.

- Miért, mi a különbség a kettő között?- kapta fel a fejét Liviana. Frerin ezt hallván csodálkozva pillantott rá, azonban az asszonyság türelmesen válaszolt.

- Az, hogy míg a Khazâd* által készített korsókat csak azok tudják felemelni akik már hozzá szoktak a súlyához, addig az agyag csészék könnyedek, nem olyan durvák, és talán még szebbek is.- mondta, és szemléltetésképp oda tett a csésze mellé egy tőle nem messze álló kőből készült bögrét is. Lís ugyan nem tudta mit jelenthetett a "Khazád", de arra tippelt, hogy valami megnevezése lehet annak a törp szakmának, akik az edények és evőeszközök előállításával foglalkoznak.

- Értem.- bólintott, csak hogy ne essen ki a szerepéből, majd amikor éppen senki sem nézett oda, lopva megemelte a kő poharat. 10-15 grammot minimum nyomhatott, de nem mert pontosan saccolni. Végül óvatosan vissza tette, és a saját csészéjéért nyúlt.

- Hm, nagyon finom a tea.- jegyezte meg ál mosollyal, miután bele kortyolt a pohárba. Ez az állítása persze csak félig volt igaz, mert Liviana úgy általában nem volt hozzá szokva a teázáshoz, ezért kissé savanykás volt számára az íze.

- Ennek örülök.- felelte Masa, végezve a keveréssel, majd a tálat egy másik asszonyok adta, majd ő is leült Frerin és Livianával szemben.

- Na Lís.- dőlt előre a főnökasszony, komolyan, mintha az igazi tárgyalás csak most kezdődött volna el, amitől a lányak enyhén szólva rossz elő érzete támadt.

- Had halljam, hogy sikerült elérned, hogy a király pont téged válasszon? És csak ne hagyj ki semmi részletet! - tette hozzá Masa sas szemekkel Livianára összpontosítva. Az említett épp egy linzerbe harapott volna bele, ám amikor meghallotta a kérdés megállt a mozdulatában.

- Tényleg! Ez engem is érdekelne.- szólalt meg Frerin percek óta ismét, kíváncsian az említettre pillantva. Lís bosszúsan konstatálta, hogy a témára, abban a pillanatban elment a kedve az evéstől.

Kívülről azonban csak azt láthatták, hogy az arca megfeszül, majd komolyan leteszi a süteményt.

- Mire vagytok kíváncsiak?- kérdezte végül közömbösen, igyekezve elfolytani az ingerült hangsúlyt.

- Mindenre!- vágták rá egyből ketten is, annyi eltéréssel, hogy Masa ezután vetett a fiatalabb hercegre egy gyilkos pillantást, így ezutóbbi jobban látta az előbbi jelenlétében hallgatni.

- Őszintén megdöbbentem, mikor hallottam, hogy a király ily hamar döntött afelől, ki lesz a hercegnő. Mi a taktikád?- kérdezte Masa ravasz mosollyal. Liviana legszívesebben rávágta volna, hogy csupán a szavakkal kell jól bánni, no meg egy kis színészettel félre vezetni, de mikor már nyitotta volna a száját, hogy megadja a válasz azon verzióját, amit jelenlegi személyiségéhez viszonyítva vártak volna tőle, hangos csapódással ki tárult a konyha boltíves kapuja és belépett rajta...

- Thorin! Te itt?- kiáltott fel meglepetésében Frerin, mire az egész konyha egy emberként fordult az érkezőre. Az idősebb herceg azonban nem törődött az érkezése által kerekedett káosszal, hanem tekintetével csak egy valakit keresett.

De amint a pillantása arra a személyre esett, szeme nem sok jót ígérően elsötétült. Ellenben Livianával, akiében abban a pillanatban szórakozottság csillant.

- Jaj, Thorin, csak hogy megtaláltál! Nagyon megijesztettél, reggel nem találtalak sehol!- állt föl az asztaltól a lány drámaian a szívére téve a kezét, majd oda sietett a herceg elé és jól játszott örömmel megölelte.

- Még egy ilyen mondat és halott vagy.- suttogta a törp hidegen a lány fülébe.

- Ezt erősen kétlem.- felelte ugyanolyan halkan a lány, majd egy szempillantás alatt vissza változott a kedves, mosolygós, de kissé tudatlan Líssé.

- Nahát, egy nap egyszerre három felség is a konyhámban! Micsoda megtiszteltetés!- lelkesedett Masa, mire Thorin felkapta a fejét, majd határozottan lefejtette Liviana kezeit a válláról.

- Valóban kedves Masa. De attól tartok, nekünk most mennünk kell.- mondta az idősebb törp herceg határozottan a "jegyesébe" karolva, majd komoran végig nézett a konyhán. - Még megígértem, hogy meg mutatnom Lísnek a hegyet.- tette hozzá kényszeredett udvariassággal.

- Ez nagyszerű ötlet, egy darabon elkísérhetlek titeket.- állt fel Frerin is felvillanyozódva. - Persze csak ha szabad.- tette hozzá óvatosan bátyjára pillantva.

Thorin már nyitotta a száját, hogy nemet mondjon az ajánlatra, de sajna Liviana megelőzte.

- Hát persze, gyere csak!- intett egy szívélyes mosoly kíséretében.

- No jól van fiatalok akkor, menjetek.- legyintett nekik a konyha főnök asszony. - De aztán vigyázzatok, nehogy a hercegnőt véletlenül szem elől tévesszétek!- tette hozzá intőn megrázva a mutató ujját.

- Ne aggódj drága Masa... Már megtanultam a leckét...- gondolta Liviana sötéten, majd engedve az idősebb herceg sietős rángatásának, kiléptek a konyháról.

Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, Thorin egyből Frerinnek ugrott.

- Mégis hogy jutott eszetekbe a konyhára jönni?! Én meg persze keresselek titeket mindenütt! - kelt ki magából,majd a tekintete Livianára siklott. - Ami pedig téged illet! Világosan megüzentem, hogy nem hagyhatod el a szobát amíg érted nem jövök!

- Dehát nem tévedtem el!- szólt a lány ártatlan arccal.- Gina elmondta merre találom öcséd szobáját, aztán gondoltam, amíg dolgod van, miért ne mutathatna nekem valamit Frerin? Ne haragudj, hogy miattam keresgélned kellett, üzenetet kellett volna hagynom a szobában. De ígérem, ilyen nem fordul elő többé!- tette hozzá Lís bűnbánóan lesütve a szemét. Thorin akkorra már teljesen ki volt idegileg, ám ha tudat alatt, is de el kellett ismernie, hogy Liviana valóban a színészet mestere volt.

- Ajánlom is.- motyogta végül az orra alatt jeges tekintettel. Frerin aki mindezt a háttérből végig nézte, lopva küldött Liviana felé egy hálás pillantást, mire a lánynak észrevétlenül megrebbent a szeme. Csak tartotta magát az egyességhez.

- Akkor azt hiszem induljunk.- indítványozta a fiatalabb törp herceg óvatosan, látva bátyja nem éppen jó hangulatát.

- Jó, indulás!- vidult fel Liviana egyből, majd bele karolt Thorinba, ám ezúttal a lelkesedése nem teljesen volt megjátszott.

- Mindent mutassatok meg nekem! Hogy ezután, hogy fogok eligazodni az már egy más kérdés, de végsőnek még mindig ott van a lehetőség, hogy kitábláztatom.- tette hozzá vidáman csivitelve, Thorin pedig már őszintén várta a pillanatot, hogy az öccse elköszönjön tőlük mert tartott tőle, hogy sokáig nem fogja bírni épp ésszel a nő műsorát.

*Khazâd jelentése: törp; törpök

Most ez egy kicsit rövidebb lett mint a múltkor, de már egy ideje dolgozom rajta, szóval remélem jó lett. :)