Thorin még pár pillanatig Liviana után bámult, majd türelmét veszetetten vissza fordult a kő ajtóhoz, amit - csak hogy levezesse feszültségét - a kelleténél kicsit és erősebben lökött be. Legnagyobb sajnálatára Liviana botránya után sem csitultak a kedélyek. Ám mikor a herceg belépett a terembe mindenki elnémult. Thrór meglepetten állt fel trónjáról.

- Fiam...hát Líst hol hagytad?- kérdezte. Thorin igyekezett rendezni a vonásait, de még így is látni lehetett rajta a gondterheltséget.

- Rá tört a fáradtság. Jobbnak látta lefeküdni.- bökte ki nagy nehezen.

- Ó, milyen kár, hisz a hugodat még be sem mutattad neki!- intett a király sajnálkozva az asztal másik végletében ülő törp lány felé, akire korábban Liviana szintén figyelmes lett és aki most felvont szemöldökkel meredt bátjára. Első látásra lerít róla, hogy egy igen határozott, de kedves törp lány.

- Ne haragudj Dís.- biccentett Thorin bocsánatkérően huga felé.

- Nem történt semmi.- legyintett a lány. - Viszon terajtad is látni vélem, hogy a mai nap megviselt. Nem akarnál te is inkább nyugovóra térni?- kérdezte kedves figyelmességgel.

- Jó volna Dís... De nem szeretném Líst álmában zavarni.- felelte a herceg halványan elmosolyodva huga jóságán, majd vissza ült a helyére és örült, hogy legalább az est további része nem azzal fog telni, hogy Liviana újra és újra megaláztatja mindenki szeme láttára. Habár...egy kis fejfájást azért okozott neki a lány távozta. Ugyanis azt továbra sem sikerült eldöntenie, hogy vajon Liviana komolyan gondolta a kérdésére rávágott "Világgá megy" választ vagy sem. Ahogy ismerte, tudta, hogy kitellne tőle, de bízott benne, hogy tényleg csak a szobájukba ment vissza...

***

- Jaj de jó, megint egy elágozás...Na most balra menjek, vagy jobbra?- kérdezte magában motyogva Liviana. Már idejét sem tudta mióta indult el visszafelé, a folyosók csak jöttek és mentek körülötte. Próbálta magát győzködni, hogy igenis a szobája felé halad, azonban valahol tudta nagyon jól, hogy arról az útról már régen letért. Így egy idő után már annak is örült volna ha legalább valakivel össze fut, hogy segítséget kérjen, de pechére nem hogy "köztörpöket", de semmilyen élőlényt nem talált út közben.

- Fogadok, hogy már a vacsora is vége felé jár.- gondolta Liviana miután kis tétovázás után a bal lépcsősort választotta.

- Ez is emiatt az ünneprontó herceg miatt van!- morogta bosszúsan.- Ha nem venne mindent ilyen véresen komolyan és nem a hírneve lenne az elsődleges akkor ez mind meg sem történt volna. Csak szórakoztam. És? Amúgy sem kell folyton mindenkinek a nagy tévedhetetlen, tökéletes, érett herceget látnia, ha egyszer ez úgysem igaz. No de erre majd még gondom lesz...- gondolta  gúnyosan elmosolyodva és ez elég is volt, hogy vissza hozza a mindenre elszánt, soha el nem apadó tettvágyát. Tulajdon képpen néha még most sem hitte el, hogy épp most készül örökre beírni nevét Középfölde híres történelem könyvébe, melyet annak idején maga a nagy Tolkien írt. Fáradtan kifújt egy fekete tincset az arcából. Merthogy mióta elindult, a haja enyhén szólva szétzilálódott.

- Komolyan mondom, ha még sokáig kell gyalogolnom esküszöm, hogy...

Gondolataiból azonban egy ismerős folyosó riasztotta fel. Egy pillanatra már épp megkönnyebbült volna, hogy még is sikerült vissza keverednie oda ahonnan jött, de lelkesedése ahogy jött, úgy távozott. Nem Thorin szobájának ajtaja volt ez. Livianánál ezen a ponton szakadt el a húr és szitkozódva rugott bele a szomszédos oldalon lévő kő korlátba, majd dühösen és már majdhogynem elkeseredetten az ajtó elé rogyott. Majd mikor már magában vagy negyedszerre átkozta volna le Thorin fejét, hirtelen megszólalt valaki.

- Szóval te volnál drága bátyám újdonsült jegyese.- hangzott fel egy nyugott hang valamelyik oszlop mögül. Liviana össze rezzent és reflexből felugrott, kezét védekezőn maga elé emelve.

- Nyugalom, nem akarlak téged bántani.- szólt ismét az ismeretlen, majd az egyik oszlop mögül előlépett...

- Ez nem ugyanaz a lány a vacsoráról? Á, biztos csak halucinálok...- gondolta Liviana és csak, hogy bizonyságot nyerjen a törp lány nemlétéről, körülményesen odalépett hozzá és összehúzott szemekkel, alig észrevehetően megbökte a karját. A sötét hajú törp mintha csak átlátott volna Livianán, elnevette magát.

- Nem, nem a képzelődsz, ha esetleg ezt akartad volna ellenőrizni.- mondta. Livianát ez nem kicsit megdöbbentette, de úgy döntött, rá játszik.

- Milyen kár, pedig így most megfosztottál attól az örömtől, hogy még órákon át bolyongjak ebben a labirintusban.- színlelt csalódást.- ... Felteszem az építészeknek meg sem fordult a fejükben, hogy kitáblázzák a hegyet. Nem is csodálnám, ha kiderülne, hogy napi eltűnések vannak errefelé.- folytatta a lány vén pletykafészek módjára felhúzva az orrát, mire Dís ismét elnevette magát.

- Meglepően jó a humorod.- jegyezte meg rázkódó vállakkkal.

- Nos a bátyád ezt nem éppen így látja...- felete meg Liviana hátra kulcsolt kezekkel vállat vonva.- Szerinte csak egy szemfényvesztő fruska vagyok aki a trónt kergeti.

- Ezt ő mondta?- kérdezte Dís hitetlenül kiegyenesedve.

- Nem, de az arcára van írva.- felelte Lís szemtelenül mosolyogva.- Meg, az eddigi szóváltásainkból is leginkább ez jött le.- tette hozzá sóhajtva.

- Ó emiatt ne aggódj, előbb-utóbb majd csak megbékél.- legyintett Dís. Egy pillanatra beállt a csend közéjük.

- Jut, eszembe, még nem is mutatkoztam be!- kapott észbe a törp lány.- Az én nevem Dís, örülök, hogy megismerhetlek.- mondta egy pukedli kíséretében.

- Lís vagyok, és úgy szintén.- felelte Liviana és ugyancsak megpróbált valami meghajlás félét bemutatni. 

- Drága bátyámnak pont egy Lís hiányzott egy Dís mellé nem igaz?- jegyezte meg a törp lány féloldalas mosolyra húzva a száját.

- Pontosan. És, hogy még nehezebb dolga legyen, a hajunk színe is megegyezik.- tette hozzá Liviana fülig érő szájjal.

- Valóban. Bár míg a tiéd a hollók szárnyait idézik, addig az enyém inkább egy viharos élyszaka egét.- mondta Dís, majd felcsippentett egy kicsit a hajából és Livianáé mellé helyezte.

A lánynak valóban el kellett ismernie, hogy Dís hajában mintha egy kevés sötétkék is vegyült volna, ám ez alig látszott meg, annyira viszont épp elég volt, hogy eltérjen az ő hajszínétől.

- Ékes megfogalmazás.- bólintott Liviana elismerően.- Bár én a magam részéről nem hasonlítanám a hajamat egy hollóhoz. A korom fekete találóbb.

- Pedig egyátalán nem az.- rázta meg a fejét Dís. Az ember lány már várta az indoklást erre a törp lány állítására, azonban ez elmaradt.

- Nos, azt hiszem eleget pletykáltunk mára és biztosan nagyon fáradt lehetsz. Gyere, visszakísérlek a szobátokhoz.- szólt Dís, majd intett Livianának, hogy kövesse. A lány nem habozott, azonnal a nyomába eredt.

- Úgy tűnik ezidáig mindenkivel ki tudok jönni az egy bizonyos herceget leszámítva.- jegyezte meg Liviana pár perc multán fennhangon.

- Thorin gyakran képes kezdetben gyanakvó és meglehetősen mogorva lenni az olyanokkal akiket még nem ismer...- felelte Dís a lányra pillantva.

- Vettem észre...- jegyezte meg Lís gondolatban.

- Hidd el, csak egy kis időre van szügsége, amíg megismer és meglátod, hogy megkedvel.- tette hozzá a törp leány bíztatóan.

 Liviana mindent el tudott volna képzelni, csak azt nem, hogy Thorin megkedveli. Arról már nem is beszélve, hogy szavaival ellentétben, egyátalán nem vágyott a herceg bármiféle megértésére, amit az ellene kieszelt csínytevési tervekkel meg is pecsételt.

- Legyen igazad.- sóhajtott fel Liviana, de belül épp az ellenkezőjét kívánta. Szerencsére, mint Dístől kiderült, nem volt messze Thorin hálója az övétől, ahogy azt is megtudta, hogy a hercegnek - huga elmondása szerint - a fáradtsággal sikerült kimagyaráznia Liviana hollétét. 

- Csak azt nem értem... hogyha valóban fáradtságra panaszkodtál, akkor Thorin miért nem kísért vissza a szobátokba és hogy jutott eszébe hagyni téged egyedül hagyni, hogy eltévedj?

- Tudod...- kezdte Liviana színpadias sóhajtással - Az egész az én hibám. Azt hittem megjegyeztem az utat egészen a csarnokig és én ragaszkodtam hozzá, hogy Thorin térjen vissza a mulatságra. Úgy gondoltam boldogulok egyedül is... de azt hiszem eltévesztettem egy kanyart és... nos a többit már te is tudod.- hajtotta le a fejét a lány jóljátszott bűnbánással.

- Ez könnyen megeshet azzal aki nem ismeri a járást errefelé.- mosolyodott el Dís megértően. - Thorin biztos meg fogja érteni. És remélhetőleg holnap körbe vezet téged.

- Azt én is remélem.- mormogta az orra alatt Liviana.

***

Thorin idegesen rótta a köröket a szobájában. Már vagy egy óra eltelt a vacsora óta, és Liviana még az ő vissza térte óta sem bukkant fel. Előtte meg még kevésbé. Komolyan kezdte elhinni, hogy a nőt sikerült annyira felbosszantania, hogy sutba dobva az alkujukat, világgá ment. Már épp azon agyalt, hogy lehetne a király tudta nélkül kereső hadjáratot indítani Lís után, mikor a küszöbéről cipők koppanásának zaját vélte hallani és alighallható beszéd hangokat, pont a szobája előtt. Az ajtó felé fordult ám mielőtt még elindulhatott volna felé, hogy megtudja mi ez a hangzavar, hirtelen a kilincs lenyomódott és az ajtó mögül megjelent Lís.

- Őfelsége.- hajolt meg Liviana amint belépett, a tőle megszokott gunyorossággal.- Bizonyára hiányolhattál már ha ily gondterhelten állsz előttem.- jegyezte meg Liviana önelégülten mosolyogva.

- Nem kérek a gonosz célzásaidból!- kiáltott rá Thorin dühtől parázsló szemekkel.

- Szóval az egész csak egy játék volt számára. Ezek után még volt mersze kétejek közé taszítani...!- gondolta Thorin. Annyi mindenért le tudta volna akkor ordítani a lány fejét, amiért ott hagyta, amiért majdnem elhitette vele, hogy elment világgá és amiért mindezek után képes olyan nyugodtan állni ott, mintha az ég világon nem történt volna semmi korábban. Azonban most csak egy dolog érdekelte.

- Mégis mit műveltél odakint?!

- Eltévedtem, csak úgy infóként. Mivel te nem voltál hajlandó vissza kísérni...

- Te hagytál faképnél!- menydörögte Thorin.

-... De hála Istennek...vagyis a valáknak - pontosított Lís figyelmen kívül hagyva a herceg kitörését - össze találkoztam a te elbűvölő hugocskáddal, aki volt oly kedves és vissza navigált engem ide.- fejezte be Liviana a történetet.

- És most. Ha nem haragszol megfürdenék, valamint holnap nagyon ajánlom, hogy körbevezess a hegyben, különben kénytelen leszek hercegnői jogaimmal élve megparancsolni, hogy táblázzák ki Erebort.- tette hozzá a lány csak úgy mellékesen, majd fogta magát és Thorin mindenféle reakcióját figyelmen kívül hagyva bevonult a fürdő szobába. 

A herceg percekig köppni-nyelni nem tudott, majd magába folytva dühét, beletörődött, hogy bizony a lány akármit is csinál nem fog változtatni magán, kilépett a teraszra. Ennyi baj bőven elég volt neki aznapra.

És ez még csak a kezdet volt...