Thorin idegesen dobolt az újjával az asztalnál, várva hogy Balin végezzen az előtte heverő pergamenek olvasásával. Amit a középkorú törp látszólag nem sietett el.

Ennek a Balinnak nem volt hófehér szakálla, sem olvasó szemüvege. De még csak olyan széles sem volt mint ahogyan Dwalin sok év multán emlegeti majd. Szórakozottan lesett ki a lapok közül, egyenesen Thorint fürkészve.

- Nyugtalannak tűnsz. - jegyezte meg.

- Te ellenben igencsak nyugodtnak. - felelte Thorin karba font kezekkel. Balin jókedvűen kuncogott, és megadóan letette a papírokat.

- Öcséd miatt jöttél? - kérdezte a tárgyra térve.

- Nem, más ügyben. De ha már szóba hoztad szívesen hallanék felőle. - felelte a herceg. - Hogy halad a tanulmányokkal?

- Ez mindig változó. Tud ő ha akar, csak örökösen eltereli a figyelmét mással. - felelte az idős törp a fejét csóválva. - De hát mindig is szórakozott személyiség volt. Ezt te is tudod. - tette hozzá kicsit elmosolyodva.

Thorin bólintott. Frerin világ életében szabad szellemű volt, és meglehetősen csínytalan.

- De ha nem Frerin miatt jöttél, akkor miben lehetek segítségedre? - folytatta az idős törp hátra dőlve. A herceg egy pillanatig habozott. Nem volt biztos benne, hogy jó ötlet-e Balin segítségét kérni ezügyben. De nem volt jobb ötlete, és egy próbát azért megért.

- A helyzet az... - kezdte megfontoltan. - Hogy az friss hercegnő...

- Úgy érted az ujdonsült jegyesedről van szó? - vágott a szavába Balin és szemében máris nagyobb érdeklődés csillant. - A minap nem sikerült találkoznom vele, mivel sürgős riasztást kaptam, hogy az Ered Luinból hozzánk tartó kereskedőket baleset érte a Ködhegységben. A hírnök elmondása szerint egy kobold sereg rajtuk ütött az éjjel. - magyarázta komolyan mulasztása okát. A herceg megértően bólintott. Végül az idős törp komoran megrázta a fejét, ezzel elhessegetve a munka baljós felhőit. - Mindazonáltal Dwalin mesélte, hogy igazán jól mutattok együt. - tette hozzá.

- A látszat néha csal... - gondolta Thorin sötéten, majd erőt véve magán legyűrte a kikívánkozó panasz áradatot.

- Lísnek elmondása szerint sajnos nem volt alkalma megfelelő taníttatásban részesülni. A nyelvünket is alig beszéli... - vágott bele tárgyilatosan.

- Hogyan? - lepődött meg Balin.

- Mint kiderült, emberek között nevelkedett - felelte Thorin kitérően. Még sohasem hazudott senkinek sem, és már így is bántotta a gondolat hogy elhallgat valamit a családja elől.

- Nocsak...szokatlan, és meglehetősen szerencsétlen eset - jegyezte meg Balin morfondírozva a hallottakon

- Nagyapám nem éppen nézte milyen tudással rendelkezik akit választ... - jegyezte meg Thorin enyhe szarkazmussal.

- De legalább kedves? - kérdezte Balin, minek hallatán Thorinnak el kellett folytania egy horkantást.

Liviana és a kedves egy mondatban egyszerűen nem fértek össze.

- Tűrhető... - felelte végül. Balin mosolyogva megcsóválta a fejét.

- Túl magasak a követeléseid vele szemben.

- Csak annyi amennyit elvárható valakitől, akit kijelöltek nekem - vágott vissza Thorin bosszúsan. Egykori tanítója megadóan felsóhajtott.

- Ezek szerint meg kéne tanítanom a nyelvünkre. - mondta inkább magának mint a hercegnek.

- Igen.- felelte Thorin.

- Valamint az etikettet.

- Így igaz.

- És mi lesz a varrással? A sütéssel és a gyermek neveléssel? Azokat nem taníthatom meg neki. - rázta meg a fejét. Thorin erre még nem igazán gondolt. Egyszerűen lehetetlen volt számára elképzelni a gúnyos, élesnyelvű Livianát tűvel és cérnával a kezében. Az meg még annyira sem, hogy ő és maga Thorin...

- Majd megkérem Ginát, hogy adjon pár leckét a hercegnőnek. - felelte gyorsan. Balin még pár másodpercig kétkedve nézte az ifjú törp herceget, de végül bólintott. - Legyen hát.

- Köszönöm Balin. - biccentett a herceg.

- Viszont, ha nem bánod, előbb szeretném megismerni az újdonsült jegyesedet mielőtt a taníttatásába kezdenék. - vetette ellen az idős törp.

- A délután megfelel? - kérdezte Thorin.- Délelőtt nagyapám unszolására még meg kell mutatnom neki a hegyet. - tette hozzá felállva ültéből.

- Természetesen. - bólintott. A herceg határozottan megkönnyebbült, tudva hogy a továbbiakban nem ő felel a nő bajaiért, így sokkal, de sokkal könnyebb szívvel készült volna elhagyni a szögletes termet, ha Balin nem szól utánna.

- Hé, komám... - jött utána a törp kicsit aggódva. - Hogy érzed magad? - kérdezte. Thorin hallgatott.

- Nem túl jól. - felelte aztán.

- A hercegnő az oka? - kérdezett vissza Balin. A herceg szívesen rávágta volna, hogy igen, de akkor mindent be kellett volna vallania. Amit nem tehetett. Így csak megrázta a fejét.

- Nem, csak... szokatlan ez az egész.- ismerte be. Balin együttérzően megveregette a vállát.

- Egy ideig még az lesz. De aztán majd egy idő után megszokod a jelenlétét és utánna elhiheted nekem, hogy nem lesz furcsa.- mondta az idős törp bíztatóan.

- Még csak azt kéne...- morogta Thorin a bajsza alatt, de hangosan jobbnak látta nem kimondani. Végül sietve elhagyta a tantermet és egyenesen a szobájába indult. Út közben már tervezgette a csípős reggeli köszöntőjét ám mikor benyitott a szobájába, csak a néma csönd fogadta.

- Had halljam merre bújkálsz te nő!- kiáltott körbe a szobában, természetesen előbb becsukva maga után az ajtót. Semmi. Gyors léptekkel a fürdőszoba ajtajához lépett, és még ha Liviana ott is lett volna sem habozott volna rányitni. De ott sem volt. Ismét csak eltűnt. Thorin dühösen csapta be a fürdő ajtaján. Most nem ússza meg! Sürgősen szólnia kell a Frerinnek és Dísnek, hogy segítsenek megkeresni őt, mielőtt még az apjuk megtudná, hogy mit művelt már megint. Mert abban biztos volt, hogy művelt valamit, csak azt nem tudta még, hogy mit.

***

Liviana vidáman ugrált felfelé lépcsőfokról lépcsőfokra akár egy kislány. Kezdődhetett a ,,kergessük Thorint az őrületbe" projekt. Ekkor a folyosóra felérve rögtön megpillantott egy a Thorin szobájához hasonló faragott ajtót. Rögtön sejtette, hogy ez nem lehet másé mint Freriné, így magabiztosan bekopogtatott rajta. Nem tévedett, mert az ajtót egy még kócos hajú törp herceg nyitotta ki. Nagyon meglepődött, hogy ott találja Livianát, aminek hangot is adott.

- Lís! Micsoda meglepetés. Nem sokkal ezelőtt Gina üzent nekem, hogy szügséged van rám.- mondta csodálkozva.

- Igen tudom, de miután elment úgy döntöttem, hogy inkább én jövök át hozzád, csak hogy ezzel is gyakoroljam az eligazodást a hegyben amíg Thorin távol van.- felelte a lány könnyed mosollyal.

- Távol? Hát hol van?- kérdeztett vissza Frerin.

- Fogalmam sincs.- vont vállat Liviana. - De arra gondoltam, hogy amíg várok rá - csak, hogy ne unatkozzak a szobában - esetleg megmutathatnád merre van a konyha. Hátha szándékomban áll valamit harapni így tízórai-ebéd fele. Mi a véleményed?- kérdezte megnyerően.

- Szívesen.- felelte Frerin szélesen elmosolyodva.- De Thorin ezért nem lesz még mérges?- kérdezett vissza.

- Azt bízd csak rám.- kacsintott Livana elvigyorodva.- Elvégre neked nagyobb tapasztalatod van az "idegesítsük a bátyánkat„ tevékenységben.

- Ez így igaz.- bólintott Frerin elnevetve magát.- Bár mostanában nem igazán volt alkalmam gyakorolni...lehet, hogy kijöttem a formából.

- Akkor épp itt van az ideje, hogy felfrissítsük az emlékezeted.- mondta Lís ravaszkás mosollyal.- Ennek örömére ingyen, és bérmentve elhárítom a felelősséget rólad.- tette hozzá a már jól ismert üzleties hangnemében.

- Igazán? Ez felettébb megtisztelő!- hajolt meg az ifjabb herceg mélyen, amin a lány felkuncogott.

- Nincs mit.

- Nos akkor, kérlek téged becses hercegnő, hogy nyútsd kezed felém, hogy elvezethesselek oda ahova csak kevesen tudják az utat: a legendás Erebori konyhába.- mondta Frerin drámai hangsúllyal, amin Liviana csak nevetett.

- Ám legyen, lássuk le tudsz-e nyűgözni.- szólt kihívóan, majd a törphercegbe karolt, és elindultak.

- Azért be kell valljam, látogatásunk nem teljesen veszélytelen...- jegyezte meg Frerin néhány perc után.

- Ugyan miért?- kérdezte a lány felvont szemöldökkel.

- Hát...ami azt illeti...az elmúlt időben...volt egy kis kalamajkám a konyhafőnök asszonnyal. - dörzsölte meg a halántékát Frerin.

- Na, ez már jól kezdődik...- jegyezte meg Liviana sokat sejtően.

- De az egész csak puszta véletlen volt!- próbált mentegetőzni a törp, ami viszont nem igazán győzte meg a lányt.

- Szóval...ha nem muszáj, nem mennék be veled.- tette hozzá kivágva magát. Liviana megtorpant, mire Frerin szintén megállt és félve vissza pillantott. Már felkészült a lány felháborodására, azonban ő csak egyvalamit fűzött hozzá.

- Rendben, de akkor ne várd el tőlem, hogy hozok neked a málna lepényből.- felelte Lís fapofával.

Ez a válasz hirtelen annyira meglepte a törpöt, hogy még a száját is nyitva felejtette.

- Tegnap vacsoránál láttam, hogy kisajátítottál magadnak egy egészet.- tette hozzá Liviana önelégülten elmosolyodva. Frerin pár másodpercig csak pislogott, azután felfogva a hallottakat fintorogva csak annyit mondott.

- Ez csalás...

- Tudom. - vont vállat a lány vigyorogva.- Na de menjünk, mert ha ilyen tempóban haladunk sosem jutunk el a konyhához.- tette hozzá tapsolva kettőt, majd ismét nekivágtak a végtelen folyosóknak.

***

- Biztos vagy benne, hogy nem csak szimplán nem vetted észre a szobátokban?- kérdezte Dís kétkedve.

- Teljesen biztos!- idegeskedett Thorin.- Minél előbb elindulunk a keresésére, annál kevesebb az esély arra, hogy elkószál.

- Dehát miért tenne ilyet?- csodálkozott Dís.

- Mert szándékosan bosszantani akar engem. Ebben leli örömét.- felelte a herceg keserűen, de látva huga értetlen arcát, inkább csak legyintett.

- Frerint nem láttad valahol?- kérdezte csak úgy mellékesen, majd gyors iramban öccse szobája felé vette az irányt.

- Nem még nem.- közölte a hercegnő bátyja után iramodva.

Nem telt bele pár perc és Thorin nyomában Díssel lefékezett öccse szobája előtt.

- Frerin! Én vagyok az, Thorin!- ütött kettőt a törp határozottan az ajtóra. Ám Frerin nem válaszolt. A herceg ezúttal nem várt többet, erélyesen belökte a szoba ajtaját, azonban az továbbra is néma maradt.

- Együtt mentek.- vonta le Thorin azonnal a következtetést.

- Akkor viszont nem eshet baja Lísnek.- érvelt Dís.

- Erre nem vetnék mérget...kitudja hova vihette!- tette hozzá a herceg, látva testvére jelentőségteljes pillantását.

- Nos nekem van egy sejtésem...- jegyezte meg Dís kitérően, mire Thorin azonnal felfigyelt.

- És pedig?- kérdezte várakozón.

- Szerinted Frerin hova jár el a leggyakrabban?- kérdezett vissza Dís elmosolyodva. A választ mindketten jól tudták.

***

- Akkor...most nekem kell bekopognom?- kérdezte Liviana.

- Aggodalomra semmi ok, Masa rendes asszony, csak arra ügyelj, hogy ne dézsmáld meg az epres muffinokat, mert azért ölni tud.- tanácsolta Frerin tartózkodóan.

- Ha azt mondod rendes, akkor te mégis miért kerülöd őt?- kérdezte a lány felvont szemöldökkel.

- Rendes vagyok, csak azokkal nem akik rendszeresen lekváros pirítóst kunyerálnak közvetlen reggeli után.- tárult ki a kupola alakú ajtó a vendégek előtt. Liviana és Frerin a váratlan fordulatra ijedtükben ugrottak egyet.

A lány úgy képzelte, egy az átlagnál magasabb törp asszonyt fog megpillantani tekintélyt parancsoló alakkal, karvaj szemekkel és kemély arccal. Azonban legnagyobb meglepetésére a fenti leírás szöges ellentétjével találta szembe magát.

A kapuba támaszkodó asszony ugyanis már-már a hobbit méreteket meszelt, idős arca kissé zsémbes arckifejezést öltött, de sötét barna szeme jókedvről árulkodott.

- Masa asszony! Micsoda meglepetés! Mond csak, hogy vagy mostanában?- ócsúdott föl Frerin legelőször.

- Na elég lesz a hízelgésből ifjú herceg, világosan megmondtam neked a múltkor, hogy egy hétig színedet sem akarom látni a konyha közelében!- förmedt rá a törp asszony fenyegtően megrázva a mutató ujját. Frerinen látszott, hogy berezelt, így igyekezett feltünés mentesen Liviana mögé lépni.

- Így is volt kedves Masám, - kezdte az ifjú törp mentegetőzve - Azonban ha még emlékszel, bátyám végre eljegyzett valakit.- folytatta alig észrevehetően Liviana vállára csúsztatva a kezét.

- Így igaz.- folytatta Liviana barátságos mosolyt villantva.- Ennek fényében gondoltam, amíg drága uram távol van, megkérem jövendőbeli sógoromat, hogy ha már van egy kis szabad időm, hát mutassa meg nekem a konyhát. Thorin ragaszkodott hozzá, hogy minden máshoz ő kísérjen el.- mondta kedvesen, mire az asszonyság figyelme nyomban rá irányult. Szemei csodálkozva mérték végig a lányt tetőtöl talpíg, és szája tetszetős mosolyra húzódott.

- Szóval te volnál a drága herceg jövendőbelije?- kérdezte egy fokkal barátságosabb hangnemben.

- Vajon meddig kell még eltűrnöm ezt az övön aluli megnevezést?- gondolta a lány bosszúsan.

- Természetesen hallottam a remek hírt. És megtiszteltetés találkoznom veled.- folytatta Masa.- Hogy hívnak kedvesem?

- Lís vagyok asszonyom, szolgálatára!- hajolt meg Liviana tettetett vidámsággal.

- Még hogy szolgálatomra! Nem, nem kedvesem, ha itt valaki szolgálat kész, akkor az én vagyok neked. - ellenezte azonnal az asszonyság.

- Megtisztelő.- biccentett a lány udvariasan, majd észrevétlenül megrándította a vállát, jelezve Frerinnek, hogy mostmár nem kell a háta mögé bújnia.

- No és mi járatban errefelé aranyom? Ez a fiatal törp úrfi már szinte mindennapos jelenség errefelé, de te úgy sejten először jársz itt.

- Hát az a helyzet, hogy kicsit megéheztem miközben Thorint vártam vissza, így jött az ötlet, hogy látogassunk el ide.- magyarázta Liviana, mint mindig, most is jól keverve a kártyákat.

- Ezesetben ne álldogáljunk itt tétlenül, gyere csak be, különben rétes tészta is csomós marad.- intett Masa jókedvűen a lánynak.

- És... velem tarthat Frerin is?- kérdezte Liviana óvatosan elmosolyodva, mire az asszonyság megtorpant. Frerin zavartan állt egyik lábáról a másikra, miközben Masa szúrós szemekkel végig mérte.

- Egye fene, ezúttal eltekintek a krumpli pucoltatástól...- legyintett a törp asszony bosszankodva.- De aztán nehogy bajt merj okozni nekem!- tette hozzá sarkon fordulva, mire Frerin behúzott nyakkal követte Livianát a híres Erebori konyhába.